 |
Publication of the monograph Hungarian Sketches. Chapters from the history of Hungarian music life and composition 1940–1955
|
Help 
Print 
|
Here you can view and search the projects funded by NKFI since 2004
Back »
|
| |
Details of project |
|
|
| Identifier |
111057 |
| Type |
PUB-K |
| Principal investigator |
Tallián, Tibor |
| Title in Hungarian |
Magyar képek. Fejezetek a magyar zeneélet és zeneszerzés történetéből 1940–1955 c. monográfia kiadása |
| Title in English |
Publication of the monograph Hungarian Sketches. Chapters from the history of Hungarian music life and composition 1940–1955 |
| Keywords in Hungarian |
magyar zeneszerzés, magyar zenei intézménytörténet, 20. századi zenetörténet |
| Keywords in English |
Hungarian compositon,Hungarian music institutions, 20th century music history |
| Discipline |
| Musicology (Council of Humanities and Social Sciences) | 100 % | | Ortelius classification: Musicology |
|
| Panel |
Publications Panel |
| Department or equivalent |
Institute of Musicology (Research Centre for the Humanities) |
| Starting date |
2014-01-01 |
| Closing date |
2014-12-31 |
| Funding (in million HUF) |
0.600 |
| FTE (full time equivalent) |
0.20 |
| state |
closed project |
Summary in Hungarian A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.
Az 1940 és 1955 közötti években a magyar zenekultúra és zeneszerzés sorsdöntő változásokon esett át. A Bartók és Kodály után fellépő zeneszerző nemzedék fokozódó támogatásban részesült, a zenei intézmények a Kállay-kormány alatt nagy figyelmet fordítottak a magyar zeneszerző iskola termésének propagálására. A politikai fejlemények ugyanakkor a zsidónak minősülő zeneszerzők és előadók nagy többségét kitiltották a nyilvánosságból. A háború végét követően megindult a zenei információk és személyek szabad áramlása, nagy hangsúlyt kapott az új magyar zene terjesztése és a közönség bővítésére irányuló törekvés. 1949-től kezdve az utóbbi mozgósításszerű méreteket öltött. A kortárs magyar zenének viszonylag nagy helyet biztosítottak a repertoárban, a művészi szabadságot azonban korlátozták, kísérletet tettek a zeneszerzés teljes átpolitizálására a szocialista realizmus szellemében, és elzárták a világ zenekultúrájának autonóm fejlődésétől.
A közreadásra kész monográfia mintegy nyolcvan, szervesen egymásra épülő tanulmányban világítja meg a vázolt folyamatokat, többek között: Bartók Béla és Kodály Zoltán művei Magyarországon 1940–1944, magyar zene a Magyar Rádió, Operaház, Székesfővárosi Zenekar műsorán, magyar zenei fesztiválok, az OMIKE zenés programja, Kodály Zoltán háborús kórusművei, Veress Sándor, Farkas Ferenc, Szervánszky Endre, Viski János, Járdányi Pál, Kadosa Pál zenéje, a zeneélet újjászervezése a háború után, ismerkedés a nyugati új zenével, szovjet zenei import, magyar zenei szemlék 1951–1955, Bartók és az utána következő nemzedék, a szocialista realizmus zenei eszmerendszere, a zeneszerzők lázadása 1955–1956.
Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.
A tanulmánysorozat szakít az 1990 előtt kötelező zenetörténeti szemlélettel, amely az 1945-ös politikai változást automatikusan művelődés- és művészettörténeti korszakváltásnak állította be. A szerző alaptézise, hogy a magyar zeneszerzés történetében nagyjából 1938 és 1955 között stílusbeli tekintetben nagyfokú egység érvényesült, és a kultúrpolitikai változások közepette bizonyos mértékig a művelődés- és intézménytörténetben is megfigyelhető a folyamatosság. E tézist a magyar zenetörténeti irodalomban elsőként a zeneszerzés- és zenei művelődés történetének párhuzamos vizsgálatával bizonyítja. Jelképesen utal zene és zenekultúra egységére a tanulmánysorozat Bartók 1931-ben összeállított zenekari művétől kölcsönzött címe: Magyar képek.
Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!
A kiadandó munka mind tartalmi, mind metodikai téren újszerűen közelíti meg a 20. századi magyar zeneszerzés és zenei művelődés történetének kiemelkedő jelentőségű korszakát. Nem kíván a vizsgált időszak minden mozzanatával és aspektusával foglalkozni, egyrészt azért, mert a korszak zenetörténetének számos kérdését, így az operajátszás és a hangversenyélet történetét a szerző korábban alapkutatásra épülő monográfiákban dolgozta fel, másrészt azért, hogy kerülje a polémiát az 1990 előtt a témában megjelent értekezésekkel, mely egyébként elkerülhetetlen lenne. Ugyanakkor az egyes tematikus szálak kibontása közben ügyel rá, hogy rávilágítson mind a részletesen nem tárgyalt témákra, mind az előzményekre, illetve a folytatásra. Intézmény- és eszmetörténeti témáit kizárólag primér levéltári és sajtó-forrásokra alapozva dolgozza fel, elemzéseiben pedig igyekszik tárgyilagos, érték-szempontú szemléletet érvényesíteni, és eleven képet adni az olvasónak a manapság ritkán hallható zeneművekről, illetve jelentős zeneszerzői életművek teljes korszakairól.
A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média, illetve az érdeklődők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI Hivatal számára.
Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó nemzedékének munkássága a magyar zeneszerzést és előadó művészetet a magyar kulturális öntudat meghatározó, világszerte a legszélesebb körű hatást kifejtő összetevőjévé avatta. Néhány magyar zeneszerzői életmű a legutóbbi évtizedekben is kiemelkedő helyet foglal el a világ zenekultúrájában. A 20. századi magyar zene első és harmadik nemzedéke között viszonylagos homály övezi az 1900 után született, és a második világháború előtt és alatt pályára lépett második nemzedék értékes munkásságát, és a körülményeket, melyek között alkotó pályájuk kibontakozott. Ezen a hiányon szándékozik segíteni a kiadásra kerülő monográfia 6 fejezetbe foglalt 80 tanulmánya, intézménytörténet és zeneművészet összefüggésében mutatva be a magyar zenekultúra egyik legizgalmasabb időszakát, az 1940 és 1955 közötti évek átalakulását.
| Summary Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.
Between 1940 and 1955 Hungarian music culture and composition passed through crucial changes. The stylistic educational principles of Bartók and Kodály have begun to be appreciated by the official cultural politics and musical institutions paid greater attention to the music of their followers who established the Hungarian school of composers. On the other hand the great majority of Jewish composers and performers were expulsed from public musical life. After the war free exchange of musical information set in, and efforts were made for the divulgation of new Hungarian music, expanding of music education and broadening of audiences. From 1949 on the enlisting of audiences from lower social strata was promoted almost with military methods. Contemporary Hungarian music held a prominent position in the repertory, but artistic freedom was curtailed, musical aesthetics politicized in the spirit of socialist realism. Composers were secluded from the autonomous development of music in other parts of the world. The monograph illuminates the outlined processes in 80 organically connected studies, such as: the reception of Bartók and Kodály during the war years, Hungarian music on the program of the Hungarian Radio, the Opera House, and the Municipal Orchestra Budapest, festivals of Hungarian music in the 1940s and ‘50s, Kodály’s choral compositions in the war period, the music of Sándor Veress, Ferenc Farkas, Endre Szervánszky, János Viski, Pál Járdányi, Pál Kadosa, reorganization of musical life after the war, import of music from East and West, socialist realism in Hungarian music and music politics, the mutiny of Hungarian composers in 1955–1956 etc.
What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.
The present series of studies in 20th century Hungarian music breaks with the obligatory historical view of the period prior to 1990 that considered the political turn in 1945 automatically as the beginning of a new era also in cultural history, arts and music. The author states that Hungarian composition was to a great degree stylistically unitary in the period between cca 1938 and 1955, and that in spite of radical political changes continuity to a certain degree also prevailed in musical culture and the history of music institutions. This assumption is demonstrated for the first time in Hungarian music literature in a parallel investigation of composition and musical life. The symbolic title of the monograph, Hungarian Sketches, borrowed from Bartók’s suite for orchestra arranged in 1931, hints at the unity of music and culture.
What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.
As regards to both content and research method, the series of studies Hungarian Sketches attempts at a novel approach of its subject, the crucial phase in the history of 20th-century Hungarian music. The author does not intend to cover all aspects and moments of the period under consideration, partly because the author has previously published several historical monographs and articles on music and institutions such as opera and concert life in the given era, and also to avoid polemicizing with studies on the history of Hungarian music published before 1990, which otherwise would be unavoidable. At the same time, the single studies endeavor to extricate their own thematic threads both before and after the period under consideration, and to touch upon subjects not analyzed in detail. The history of musical institutions and ideas are scrutinized solely on the basis of primary archival sources and the contemporary press, and the musical analyses try to give the reader an objective evaluation, but also a vivid impression both of individual works of music, and of whole creative periods of important composers.
Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NRDI Office in order to inform decision-makers, media, and others.
The compositional oeuvre of the generation of Ernő Dohnányi, Béla Bartók, Zoltán Kodály and Leó Weiner elevated Hungarian music to a determining component of national cultural consciousness in the 20th century, with the broadest impact abroad. More recently, a few Hungarian composers have also achieved world-wide reknown. Lesser known are the important members of the second generation of 20th-century Hungarian music, born about and after 1900, who entered the compositional career immediately before and during World War II. Information is scarse on the circumstances which surrounded them in the period of their first appearance on the compositional rostrum. The 80 studies arranged in 6 chapters in the present book intend to throw light to their years of formation between cca 1940 and 1955, showing one of the most exciting periods of Hungarian music in the context of composition and institutional history.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
