 |
Mme Schodel and the Beginnings of Progessional Operaplaying in Hungary
|
Help 
Print 
|
Here you can view and search the projects funded by NKFI since 2004
Back »
|
| |
Details of project |
|
|
| Identifier |
114533 |
| Type |
PUB-K |
| Principal investigator |
Tallián, Tibor |
| Title in Hungarian |
Schodelné és a hivatásos magyar operajátszás kezdetei |
| Title in English |
Mme Schodel and the Beginnings of Progessional Operaplaying in Hungary |
| Keywords in Hungarian |
opera, 19. századi magyar zenetörténet, Erkel Ferenc |
| Keywords in English |
opera, 18th century Hungarian music, Ferenc Erkel |
| Discipline |
| Musicology (Council of Humanities and Social Sciences) | 100 % | | Ortelius classification: Opera studies |
|
| Panel |
Publications Panel |
| Department or equivalent |
Balassi Kiadó |
| Starting date |
2015-01-01 |
| Closing date |
2015-12-31 |
| Funding (in million HUF) |
0.900 |
| FTE (full time equivalent) |
0.20 |
| state |
closed project |
Summary in Hungarian A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.
A könyv a Nemzeti Színház operaüzemének első évtizedét, a nemzeti opera születésének időszakát mutatja be (1837–1849). A műfaj váratlanul kialakult uralma ugyan kiváltotta a művelődéstörténetben jól ismert „operaháborút”, általános színházművészeti szempontból azonban a haladást képviselte, és kulcsszerepet játszott a Nemzeti Színház szervezetének megszilárdulásában. Az operai professzionalizmus meghonosítását nagyrészt Schodel Rozália érdemének tekinthetjük. A kolozsvári születésű primadonna Európa egyik operai fellegvárában, a bécsi Hofoperben kezdte pályáját. Ott szerzett tapasztalatait kamatoztatta pesti működése során, ezért a 2. és 3. fejezetben részletesen tárgyaljuk az énekesnő németországi pályafutását, az általa Pestre közvetített és itt meghonosított nemzetközi operakultúrát. Az olasz és francia mintákat követő német énekművészet és énekoktatás 1800 és 1850 közötti elméletének és gyakorlatának feldolgozása a nemzetközi zenetörténeti irodalomban is nóvumnak számít. A dolgozat első és negyedik fejezete a Nemzeti Színház operájának alapítását, a rendezés, a kottabeszerzés, a szövegfordítás, a repertoárépítés mikéntjét, az együttes összetételét és fejlődését mutatja be a kezdetektől Schodelné visszavonulásáig. A színháztörténeti adatok újraértelmezése hiányt pótol a magyar zenetörténeti irodalomban. Újszerűnek minősülhet Schodelné és kortársai énekes-színészi esztétikájának és teljesítményének analízise az 5. fejezetben, illetve az énekesi személyiség és szerepválasztás közötti összefüggés feltárása a hatodikban. A korabeli német és magyar forrásokból közölt bőséges válogatás a szakembernek önálló véleményalkotásra is módot ad.
Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.
A 19. századi magyar zenetörténet kutatóit eddig főleg két tárgy foglalkoztatta: az egyik a magyar stílus, a style hongrois eredete, műfajai és hatása a műzenére, a másik (ettől nem függetlenül) a három nagy magyar zeneszerző – Liszt Ferenc, Erkel Ferenc és Mosonyi Mihály – élete és művészete. Szinte kizárólag a színháztörténet jeles kutatóinak köszönhetjük, hogy nem maradt teljes mértékben terra incognita a magyar operakultúra története, amely köztudottan a modern magyarországi zeneművelés inkubátorául szolgált. Felmerül a kérdés: a színháztörténet-írás kimagasló teljesítményei után egyáltalán várható-e a magyar operatörténet első korszakára irányuló zenetörténeti kutatástól új eredmény? Metodikai tekintetben a könyv e kérdés pozitív megválaszolását tűzi ki célul. Viszonylag rövid, időben és történetileg zárt, áttekinthető mennyiségű és magas minőségű forrással bíró korszak operaművelésének részletekbe menő elemzése révén kívánja bemutatni a forrásokból kinyerhető zenei információk tartalmát, valamint felhasználhatóságukat az intézménytörténet és operai előadóművészet-történet feldolgozásában. Az előadóművészet történetének vizsgálata egyrészt a modern historikus zenei előadásmód információs igényeinek kielégítését szolgálja, másrészt megvilágítja azt a szerepet, amit az előadók – így az operaénekesek – a művek és műfajok születésében és virágzásában, vagyis a szorosabb értelemben vett zenetörténetben betöltöttek. E szerep dokumentálására különösen alkalmas a Nemzeti Színház operaüzemének első évtizede és benne Schodel Rozália működése. Ez Erkel Ferenc szerződtetése és zeneszerzői ambícióinak felkeltése révén közvetlenül vezetett a magyar nemzeti opera megszületéséhez.
Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!
A magyar nyelvű zeneművelés kibontakozásának és fejlődésének szempontjából minőségi változást hozott az első állandó magyar színház megnyitása 1837-ben. A Nemzeti Színház szervezte meg az első modern zenekart, szerződtette az első hivatásos karnagyot Erkel Ferenc személyében, képezte és foglalkoztatta az énekeseket, és a három tényező együttműködésében megteremtette a magyar nemzeti opera műfaját. A kiadandó könyv – amely a szerzőnek az MTA doktora cím elnyeréséért benyújtott és sikerrel megvédett disszertációján alapul – e nagyjelentőségű intézményalapítási- és szervezési időszakot mutatja be, illeszkedve a 19. századi magyar operatörténet legnagyobb vállalkozásához, Erkel Ferenc operái kritikai kiadásához is. A cím jelzi, hogy a könyv metodikai szempontból újszerű, a magyar zenetörténeti kutatásban eddig ismeretlen irányból közelít a tárgyhoz. Schodel Rozáliát, a Nemzeti Színház első primadonnáját állítja a középpontba. Schodel Rozália Kolozsvárott született, Pozsonyon át Bécsbe került, ott részesült énekesi képzésben, majd a Hofoperben és más német színpadokon működött, és csak ezután lépett magyar színpadra, ahol énekesként és szervezőként kamatoztatta udvari színházi tapasztalatait. A Bécsben képzett énekesnő pesti megjelenése és tevékenysége közvetlenül eredményezte a fent jelzett sorsdöntő lépéseket a zenekultúra szervezése terén, és hozzájárult a magyar színházi művelődés egészének gyors fejlődéséhez is Bár a Nemzeti Színház történetét a színháztörténeti kutatás sok irányból megvilágította, a könyv speciálisan zenei vizsgálati módszere a zenetörténet körén kívül is hasznosítható tanulságokkal szolgál. A nyelvhez kötött magyar művelődéstörténeti gondolkodás a kelleténél kisebb figyelmet fordít az európai színház- és operatörténeti összefüggésekre. Schodelné pályájának ismertetése lehetőséget kínál a magyar színház- és operatörténet európai – mindenekelőtt német – kontextusának kidolgozására, és ezáltal új, reálisabb perspektívába állít olyan művelődés- és társadalomtörténeti eseményeket, mint az 1840 körül kirobbant „operaháború”, amely a magyar művelődés olyan jeleseit involválta, mint Vörösmarty Mihály és Bajza József.
A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média, illetve az érdeklődők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI Hivatal számára.
Az opera a 19. század színházi művelődésének központi műfaja volt. Magas szintű hivatásos képzettséget és fegyelmet követelt az előadóktól, és mintájával hozzájárult a színházművészet általános színvonalának emeléséhez. Különösen így volt ez a magyar kultúrában, amelynek nem volt saját színházi hagyománya. Nemzeti szempontból is nagy jelentősége volt az opera népszerűségének, hiszen segített a nyelvi akadályok legyőzésében – Pest magyarosodásában játszott szerepe közismert. A modern magyar zenei művelődésben az opera köztudottan inkubátor-funkciót töltött be: az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház szervezte meg az első modern zenekart, szerződtette az első hivatásos karnagyot Erkel Ferenc személyében, képezte és foglalkoztatta az énekeseket, és a három tényező együttműködésében megteremtette a magyar nemzeti opera műfaját. Mindez szorosan kötődött Schodel Rozália személyéhez: a színház első primadonnája a bécsi Hofoperben és más német színpadokon szerzett tapasztalatait Pesten kamatoztatva döntő befolyást gyakorolt a magyar opera- és színháztörténetre. A könyv Schodelné alakját állítja a középpontba, de pályájának ismertetését arra is felhasználja, hogy tárgyalja a magyar operatörténet első, sorsdöntő időszakának fő kérdéseit, témáit, történéseit (1. és 4. fejezet). Schodelné német pályájának ismertetése során a 2. és 3. fejezet képet ad a 19. század első évtizedeinek európai operájáról: műfaji változások, énekes-személyiségek, énekoktatás, énekkultúra, intézményszervezés, operakritika. Az 5. fejezet a kritika tükrében mutatja be a kor magyar énekeseinek művészetét, a hatodik megrajzolja Schodelné néhány nagy szerepének karakterképét.
| Summary Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.
A könyv a Nemzeti Színház operaüzemének első évtizedét, a nemzeti opera születésének időszakát mutatja be (1837–1849). A műfaj váratlanul kialakult uralma ugyan kiváltotta a művelődéstörténetben jól ismert „operaháborút”, általános színházművészeti szempontból azonban a haladást képviselte, és kulcsszerepet játszott a Nemzeti Színház szervezetének megszilárdulásában. Az operai professzionalizmus meghonosítását nagyrészt Schodel Rozália érdemének tekinthetjük. A kolozsvári születésű primadonna Európa egyik operai fellegvárában, a bécsi Hofoperben kezdte pályáját. Ott szerzett tapasztalatait kamatoztatta pesti működése során, ezért a 2. és 3. fejezetben részletesen tárgyaljuk az énekesnő németországi pályafutását, az általa Pestre közvetített és itt meghonosított nemzetközi operakultúrát. Az olasz és francia mintákat követő német énekművészet és énekoktatás 1800 és 1850 közötti elméletének és gyakorlatának feldolgozása a nemzetközi zenetörténeti irodalomban is nóvumnak számít. A dolgozat első és negyedik fejezete a Nemzeti Színház operájának alapítását, a rendezés, a kottabeszerzés, a szövegfordítás, a repertoárépítés mikéntjét, az együttes összetételét és fejlődését mutatja be a kezdetektől Schodelné visszavonulásáig. A színháztörténeti adatok újraértelmezése hiányt pótol a magyar zenetörténeti irodalomban. Újszerűnek minősülhet Schodelné és kortársai énekes-színészi esztétikájának és teljesítményének analízise az 5. fejezetben, illetve az énekesi személyiség és szerepválasztás közötti összefüggés feltárása a hatodikban. A korabeli német és magyar forrásokból közölt bőséges válogatás a szakembernek önálló véleményalkotásra is módot ad.
What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.
A 19. századi magyar zenetörténet kutatóit eddig főleg két tárgy foglalkoztatta: az egyik a magyar stílus, a style hongrois eredete, műfajai és hatása a műzenére, a másik (ettől nem függetlenül) a három nagy magyar zeneszerző – Liszt Ferenc, Erkel Ferenc és Mosonyi Mihály – élete és művészete. Szinte kizárólag a színháztörténet jeles kutatóinak köszönhetjük, hogy nem maradt teljes mértékben terra incognita a magyar operakultúra története, amely köztudottan a modern magyarországi zeneművelés inkubátorául szolgált. Felmerül a kérdés: a színháztörténet-írás kimagasló teljesítményei után egyáltalán várható-e a magyar operatörténet első korszakára irányuló zenetörténeti kutatástól új eredmény? Metodikai tekintetben a könyv e kérdés pozitív megválaszolását tűzi ki célul. Viszonylag rövid, időben és történetileg zárt, áttekinthető mennyiségű és magas minőségű forrással bíró korszak operaművelésének részletekbe menő elemzése révén kívánja bemutatni a forrásokból kinyerhető zenei információk tartalmát, valamint felhasználhatóságukat az intézménytörténet és operai előadóművészet-történet feldolgozásában. Az előadóművészet történetének vizsgálata egyrészt a modern historikus zenei előadásmód információs igényeinek kielégítését szolgálja, másrészt megvilágítja azt a szerepet, amit az előadók – így az operaénekesek – a művek és műfajok születésében és virágzásában, vagyis a szorosabb értelemben vett zenetörténetben betöltöttek. E szerep dokumentálására különösen alkalmas a Nemzeti Színház operaüzemének első évtizede és benne Schodel Rozália működése. Ez Erkel Ferenc szerződtetése és zeneszerzői ambícióinak felkeltése révén közvetlenül vezetett a magyar nemzeti opera megszületéséhez.
What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.
A magyar nyelvű zeneművelés kibontakozásának és fejlődésének szempontjából minőségi változást hozott az első állandó magyar színház megnyitása 1837-ben. A Nemzeti Színház szervezte meg az első modern zenekart, szerződtette az első hivatásos karnagyot Erkel Ferenc személyében, képezte és foglalkoztatta az énekeseket, és a három tényező együttműködésében megteremtette a magyar nemzeti opera műfaját. A kiadandó könyv – amely a szerzőnek az MTA doktora cím elnyeréséért benyújtott és sikerrel megvédett disszertációján alapul – e nagyjelentőségű intézményalapítási- és szervezési időszakot mutatja be, illeszkedve a 19. századi magyar operatörténet legnagyobb vállalkozásához, Erkel Ferenc operái kritikai kiadásához is. A cím jelzi, hogy a könyv metodikai szempontból újszerű, a magyar zenetörténeti kutatásban eddig ismeretlen irányból közelít a tárgyhoz. Schodel Rozáliát, a Nemzeti Színház első primadonnáját állítja a középpontba. Schodel Rozália Kolozsvárott született, Pozsonyon át Bécsbe került, ott részesült énekesi képzésben, majd a Hofoperben és más német színpadokon működött, és csak ezután lépett magyar színpadra, ahol énekesként és szervezőként kamatoztatta udvari színházi tapasztalatait. A Bécsben képzett énekesnő pesti megjelenése és tevékenysége közvetlenül eredményezte a fent jelzett sorsdöntő lépéseket a zenekultúra szervezése terén, és hozzájárult a magyar színházi művelődés egészének gyors fejlődéséhez is Bár a Nemzeti Színház történetét a színháztörténeti kutatás sok irányból megvilágította, a könyv speciálisan zenei vizsgálati módszere a zenetörténet körén kívül is hasznosítható tanulságokkal szolgál. A nyelvhez kötött magyar művelődéstörténeti gondolkodás a kelleténél kisebb figyelmet fordít az európai színház- és operatörténeti összefüggésekre. Schodelné pályájának ismertetése lehetőséget kínál a magyar színház- és operatörténet európai – mindenekelőtt német – kontextusának kidolgozására, és ezáltal új, reálisabb perspektívába állít olyan művelődés- és társadalomtörténeti eseményeket, mint az 1840 körül kirobbant „operaháború”, amely a magyar művelődés olyan jeleseit involválta, mint Vörösmarty Mihály és Bajza József.
Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NRDI Office in order to inform decision-makers, media, and others.
Az opera a 19. század színházi művelődésének központi műfaja volt. Magas szintű hivatásos képzettséget és fegyelmet követelt az előadóktól, és mintájával hozzájárult a színházművészet általános színvonalának emeléséhez. Különösen így volt ez a magyar kultúrában, amelynek nem volt saját színházi hagyománya. Nemzeti szempontból is nagy jelentősége volt az opera népszerűségének, hiszen segített a nyelvi akadályok legyőzésében – Pest magyarosodásában játszott szerepe közismert. A modern magyar zenei művelődésben az opera köztudottan inkubátor-funkciót töltött be: az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház szervezte meg az első modern zenekart, szerződtette az első hivatásos karnagyot Erkel Ferenc személyében, képezte és foglalkoztatta az énekeseket, és a három tényező együttműködésében megteremtette a magyar nemzeti opera műfaját. Mindez szorosan kötődött Schodel Rozália személyéhez: a színház első primadonnája a bécsi Hofoperben és más német színpadokon szerzett tapasztalatait Pesten kamatoztatva döntő befolyást gyakorolt a magyar opera- és színháztörténetre. A könyv Schodelné alakját állítja a középpontba, de pályájának ismertetését arra is felhasználja, hogy tárgyalja a magyar operatörténet első, sorsdöntő időszakának fő kérdéseit, témáit, történéseit (1. és 4. fejezet). Schodelné német pályájának ismertetése során a 2. és 3. fejezet képet ad a 19. század első évtizedeinek európai operájáról: műfaji változások, énekes-személyiségek, énekoktatás, énekkultúra, intézményszervezés, operakritika. Az 5. fejezet a kritika tükrében mutatja be a kor magyar énekeseinek művészetét, a hatodik megrajzolja Schodelné néhány nagy szerepének karakterképét.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
