 |
Aesthetics - Politics - Theatricality
|
Help 
Print 
|
Here you can view and search the projects funded by NKFI since 2004
Back »
|
| |
Details of project |
|
|
| Identifier |
115819 |
| Type |
PD |
| Principal investigator |
Kricsfalusi, Beatrix |
| Title in Hungarian |
Esztétika - politika - teatralitás |
| Title in English |
Aesthetics - Politics - Theatricality |
| Keywords in Hungarian |
színház, esztétika, politika, medialitás, performativitás, diszpozitívum, teatralitás |
| Keywords in English |
performance, aestetics, politics, mediality, performativity, dispositiv, theatricality |
| Discipline |
| Philosophy (Council of Humanities and Social Sciences) | 40 % | | Literature (Council of Humanities and Social Sciences) | 30 % | | Ortelius classification: Hungarian literature | | Literature (Council of Humanities and Social Sciences) | 30 % | | Ortelius classification: Germanic philology |
|
| Panel |
Literature |
| Department or equivalent |
Institute of German Studies (University of Debrecen) |
| Starting date |
2015-09-01 |
| Closing date |
2019-01-31 |
| Funding (in million HUF) |
4.464 |
| FTE (full time equivalent) |
2.22 |
| state |
closed project |
Summary in Hungarian A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.
A kutatási program legátfogóbban megfogalmazható célja az esztétikai értelemben vett politikus dráma és színház elméletének kidolgozása, valamint azok gyakorlati megjelenési formáinak elemzése. Hangsúlyozottan nem aktuálpolitikai tartalmak megjelenítéséről van szó egy olyan modell alapján, amely folytonosságot tételez ábrázolás, befogadás és társadalmi hatás között, hanem a disszenzusként értett politikusságról, amely épp az értelem és az érzéki megjelenítés közötti törésként ragadható meg. A kutatás középpontjában az a kérdés áll, hogy hogyan teszi lehetővé a politikusság megjelenését a színház sajátságos medialitása, melyet egyrészt a törvénysértésként értett teatralitás (Platón) és a diszpozitívum rendje között feszülő ellentmondás, másrészt pedig az esztétikai és társadalmi tér kettőssége határoz meg. Annak érdekében, hogy ez az ellentmondás, valamint a politika és politikusság közötti feszültségteljes viszony minél exponáltabban mutatkozhasson meg, a vizsgálódás olyan darabokra és előadásokra fókuszál, amelyek politikai értelemben „kényes” témákat dolgoznak fel társadalomkritikai vagy emlékezetpolitikai céllal.
A kutatás két részre tagolódik: az elméleti alapok lefektetése után részletes esettanulmányok elkészítésére vállalkozom. Példákat nemcsak a művészszínházból, hanem az alkalmazott színház területéről is válogattam. Ez utóbbi azért különösen fontos, mert az alkalmazott színház esztétikájáról hazánkban mindez idáig nem alakult ki tudományos igényű diskurzus.
Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.
A kutatás a performatív folyamatok esztétikai, társadalmi és pedagógiai vonatkozásának átfogó feltérképezésére vállalkozik. Ehhez az alábbi részproblémák tisztázása tűnik megkerülhetetlennek:
(1) Szükségesnek látszik a politikafilozófiában megkülönböztetett politika (la politique) és politikum (le politique) fogalmainak operacionalizálható körülhatárolása, különös tekintettel ezek kompatibilitására az érzékelhetőnek azzal a felosztásával, amelyet Rancière rendőrségnek (la police) nevez. (2) Kérdésként adódik továbbá, hogy a hangsúlyosan nem művészetelméletként vagy a szép észleléseként értett Rancière-i politikai esztétikaelmélet hogyan válhat performatív folyamatok hangsúlyosan esztétikai megítélésének alapjává. (3) A magyar színházi hagyományok miatt megkerülhetetlennek tűnik annak alapos körüljárása, hogy a dramatikus és a polgári illúziószínházi diszpozitívumok milyen inherens politikai rend hordozói, és az hogyan enged teret a politikusság érvényre jutásának. (4) Azt is vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a politikai témák iránt elkötelezett, de esztétikai értelemben politikusnak nem nevezhető rendezések mögött az esztétikai kommunikáció társadalmi hatékonyságának milyen modelljei sejlenek föl. (5) Az alkalmazott színházzal kapcsolatban elsősorban az tisztázandó, hogy milyen dráma- és szubjektumfelfogáson alapul, és ezek milyen viszonyban vannak a művészszínháznak az elmúlt időszakban uralkodóvá vált posztdramatikus játékmódjának jellegzetességeivel.
Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!
A kutatás több szempontból is újdonságnak tekinthető. Elsősorban azért, mert a színház mint médium esztétikai és társadalmi vonatkozásait ilyen szempontból feltáró monografikus munka még nem készült Magyarországon. Noha az alkalmazott színház bizonyos formái – például a színházi nevelés (TIE) – majdnem két évtizedes múlttal rendelkeznek hazánkban is, munkájuk tudományos igényű, színház-esztétikai vizsgálatára a mai napig nem került sor. A kutatás e hiányzó diskurzus megteremtéséhez szeretne hozzájárulni azzal, hogy alkalmazott színházi projektekre vonatkozóan is igyekszik próbára tenni a színháztudomány ama belátásainak teljesítőképességét, melyek eredetileg a művészszínház és a performansz-színház aktuális jelenségeire reflektálva születtek meg. E folyamat minden bizonnyal kétirányú: a színház alkalmazott formája képes gazdagítani a teatrológia szempontrendszerét, így reményeim szerint sokkal átfogóbb képet kaphatunk a performatív folyamatok működésmódjáról.
Ugyan egyéni posztdoktori projektről van szó, a kutatás – a tervezett interdiszciplináris konferencia és tanulmánykötet révén – a magyar művészeti és színházi diskurzus megerősítése érdekében mégis nagy hangsúlyt fektet a téma iránt érdeklődő hazai kutatók közötti párbeszéd elősegítésére. Legalább ennyire fontosnak tartom a gyakorlati és elméleti szakemberek közötti eszmecsere intenzívebbé tételét, melyre az alkalmazott színház par excellence interdiszciplinaritása révén kiemelkedően alkalmasnak látszik.
A kutatás nemzetközi vonatkozásban is jelentőséggel bír, hiszen több szálon kapcsolódik a színház és a művészetek politikusságáról aktuálisan folytatott európai diskurzushoz. A kooperációban végzett kutatás eredményei folyamatosan megjelennek a nemzetközi szakmai színtéren, ami nagyban elősegíti a tárgyalt magyar alkotók bekapcsolódását a nemzetközi színházi vérkeringésbe.
A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média, illetve az érdeklődők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI Hivatal számára.
Közhelynek számító megállapítás, hogy a színház nemcsak művészet, hanem egyben társadalmi gyakorlat is: olyasvalami, amit emberek közösen alkotnak és nézőként közösen fogadnak be. A színház nyilvános jellegéből és közösségteremtő funkciójából következően struktúrájában hordozza a politikusságot. Vagyis nem akkor politikus, ha a színpadon konkrét politikai vonatkozású utalásokat tesz, hanem épp akkor, ha távol tartja magát a politikai kommunikáció üzenetközlő természetétől, és a saját esztétikai határainak megkérdőjelezésére és kitágítására koncentrál. Kutatásom a színház ebben az esztétikai értelemben vett politikusságát igyekszik átfogóan körüljárni. Példáit nemcsak a kőszínházi intézményrendszerből veszi, hanem olyan színházi nevelési projekteket is a színháztudomány eszközrendszerével igyekszik megragadni, melyek eddig hazánkban inkább a pedagógia hatáskörébe tartoztak.
A magyar színház iránt a közelmúltban megnövekedett közérdeklődés azt mutatja, hogy a színház esztétikai, társadalmi és pedagógiai szerepének szétszálazhatatlan összefonódása a tudományos közegen túlmenőleg egy szélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthat. Őket az általam indított, rendszeresen frissített kutatói blog segítségével szeretném elérni, ahol közérthetően megfogalmazott bejegyzésekkel igyekszem a színházról szóló elméletileg és fogalmilag megalapozott diskurzust népszerűsíteni.
| Summary Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.
The general objective of this research project is to outline a political aesthetics of drama and theater and to analyze their practical manifestations in the contemporary scene. It needs to be underlined that by the political I don't mean the presentation of current political themes according to a model that postulates a continuity between presentation, perception and social effect. On the contrary, it is about politics as dissensus, i.e. a rupture between sense and sensory presentation. The focus is on the question of how the emergence of the political is made possible by the specific mediality of the theater, which is determined by the clash between theatricality defined with Plato as the flouting of established law and the order of the apparatus on the one hand, and the dichotomy of aesthetic and social space on the other hand. To address this tension between politics and the political, performances dealing with politically “sensitive issues” from the perspective of social critics or memory politics, should be placed in the focus of research.
The research has two distinctive parts: after laying down the theoretical foundations case studies are to be completed. Examples are taken both from the art theater and from the applied theater. Latter is especially significant considering the lack of academic discourse about applied theater in Hungary.
What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.
The general objective of this research is to map the aesthetic, social and pedagogic aspects of performative processes. To that, the following problem areas need to be clarified:
(1) Based mainly on political philosophy, the exact conceptual and terminological difference between “politics” (la politique) and “the political” (le politique) must be worked out, as well as their compatibility with the distribution of the sensible called by Rancière “the police” (la police). (2) The question has to be posed as to whether the aesthetic judgment of performative processes can be based on Rancière's theory of political aesthetics that clearly does not define itself as dealing with the nature of art and beauty. (3) The peculiar traditions of Hungarian theater make it inevitable to examine the political order entailed by the apparatus of drama and of the illusionistic theater, and to what extent it allows or hinders the political to come forth. (4) It eventually needs to be considered what efficacy of aesthetic communication lies behind those socially and politically committed performances that cannot be called political in the aesthetic sense of the word. (5) Regarding the applied theater, we need to discuss in the first place its underlying concept of drama and subjectivity, as well as their relationship to the peculiarities of the prevailing form of postdramatic theater.
What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.
The research project can be considered as a novelty in many respects. Firstly, because no monograph been written about the aesthetic and social aspects of theater as medium so far in Hungary. Although some forms of applied theater – for example the theater in education (TIE) – has been around in our country for almost two decades, their work hasn't been dealt with in terms of a scientific research focusing primarily on aesthetic aspects. My research project would like to contribute to this missing discourse, by putting to the test the efficacy of the basic conclusions of theater studies that have originally been made by reflecting on current phenomena of art and performance theater. This, I assume, is a two-way process: applied theater can also contribute to widen the horizon of theatrology. This way we can get a more complex picture about the nature of performative processes.
Although being an individual post-doc project, by organizing an interdisciplinary conference and publishing a collected volume the research wants to encourage a dialogue between theater scholars interested in this topic, in order to strengthen the academic discourse on arts and theater in Hungary. I find it equally important to intensify the communication between theater practitioners and members of the academia. Being par excellence interdisciplinary, applied theater offers an excellent opportunity in this respect.
The research can be regarded to be relevant on the international scene as well, because it is connected with the current European discourse on political art and theater. The results of the research carried out in cooperation will be continuously presented on international conferences, which can facilitate Hungarian practitioners to join the world-wide theater network.
Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NRDI Office in order to inform decision-makers, media, and others.
It seems to be a commonplace to say that theater is not only an aesthetic but also a social practice: something that is produced by a community of people for a community of spectators. Politics is therefore inscribed in the structure of theater because of its public nature and by its ability of forming a collective. So theater does not count as political when it contains outright references to current political themes. Quite on the contrary, theater can be said to be political, when it distances itself from the way political communication conveys messages and concentrates on the questioning and broadening of its own aesthetic limits. In this research I want to describe in detail the political aesthetics of theater in this sense of the word. Case studies are to be chosen not only from the field of art theater, as I also try to analyze theater in education projects by the means of theater studies that has only been dealt with pedagogically in Hungary so far.
The growing interest in Hungarian theater recently is indicative of the fact, that the intertwining aesthetic, social and pedagogical aspects of theater can also be interesting to a much wider public outside the scope of academic discourse. I intend to reach them through a regularly updated blog, where I try to popularize the theoretically and conceptually founded discussion on theater in easy to understand postings.
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
List of publications |
|
|
| Kricsfalusi Beatrix: Ellenálló szövegek. A színház nem-dramatikus megszakításai, Budapest: Ráció, 2015 | | Kricsfalusi Beatrix: Megtestesült ismétlés és áthagyományozódás. Tino Sehgal temporális koreográfiáiról., In: Pandur Petra – Rosner Krisztina – Thomka Beáta (szerk): Hamlet felnevet. Írások P. Müller Péter 60. születésnapjára, Pécs: Kronosz, 2016 | | Kricsfalusi Beatrix: Re-Cycling the Ring. Richard Wagner through János Térey, In: Bengi László – Kulcsár Szabó Ernő – Mezei Gábor – Molnár Gábor Tamás – Kelemen Pál (eds): Hungarian Perspectives on the Western Canon: Post-Comparative Readings, 2016 | | Kricsfalusi Beatrix: Aktivitás – részvétel – interpasszivitás, avagy van-e nézője az alkalmazott színháznak?, In: Görcsi Péter – P. Müller Péter – Pandur Petra – Rosner Krisztina (szerk.): A színpadon túl. Az alkalmazott színház és környéke. Pécs: Kronosz, 2016 | | Kricsfalusi Beatrix: Engedetlen testek. Salamon Eszter és Christophe Wavelet: MONUMENT 0.1 & MONUMENT 0.2: Valda & Gus, Revizor (megjelenés alatt), 2016 | | Kricsfalusi Beatrix: Gyerekjáték. Milo Rau: Mitleid. Die Geschichte des Maschienengewehrs és Five Easy Pieces, Revizor (megjelenés alatt), 2016 | | Kricsfalusi Beatrix: Re-Cycling the Ring. Richard Wagner through János Térey, In: Bengi László – Kulcsár Szabó Ernő – Mezei Gábor – Molnár Gábor Tamás – Kelemen Pál (eds): Hungarian Perspectives on the Western Canon: Post-Comparative Readings, 2017 | | Kricsfalusi Beatrix: Az emlékezés vakfoltjai, Élet és Irodalom LXI/12, 2017. március 24., 8, 2017 | | Kricsfalusi Beatrix: Muzeális táncarchívum: Pina Bausch und das Tanztheater / Martin-Gropius-Bau, Berlin, Revizor Kritikai Portál, 2016.12.16., 2016 | | Kricsfalusi Beatrix: Gyerekjáték. Milo Rau: Mitleid. Die Geschichte des Maschienengewehrs és Five Easy Pieces, Revizor Kritikai Portál 2017.02.16., 2017 | | Kricsfalusi Beatrix: Asszonyok az önbecsülés szélén: SzívHANG / Éljen soká Regina! – Trafó, Revizor Kritikai Portál 2017.05.15., 2017 | | Kricsfalusi Beatrix: Nincs itt semmi látnivaló? A színházi erőszakról, Játéktér Online 2017.03.31., 2017 | | Kricsfalusi Beatrix: A résztvevők aktivitásával válik teljessé a színházi esemény. Beszélgetés Hajós Zsuzsával és Takács Gáborral, Színház 2017/11, 6–9, 2017 | | Kricsfalusi Beatrix: Test, In: Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): IRODALOM | MÉDIA | KULTÚRA | TUDOMÁNY. Kézikönyv, Ráció Kiadó (megjelenés alatt), 2017 | | Kricsfalusi Beatrix: Színrevitel, In: Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): IRODALOM | MÉDIA | KULTÚRA | TUDOMÁNY. Kézikönyv, Ráció Kiadó (megjelenés alatt), 2017 | | Kricsfalusi Beatrix: Apparátus/diszpozitívum, In: Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): IRODALOM | MÉDIA | KULTÚRA | TUDOMÁNY. Kézikönyv, Ráció Kiadó (megjelenés alatt), 2017 | | Kricsfalusi Beatrix - Molnár Gábor Tamás: Performativitás, In: Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): IRODALOM | MÉDIA | KULTÚRA | TUDOMÁNY. Kézikönyv, Ráció Kiadó (megjelenés alatt), 2017 | | Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): IRODALOM | MÉDIA | KULTÚRA | TUDOMÁNY. Kézikönyv, Ráció Kiadó (megjelenés alatt), 2017 | | Kricsfalusi Beatrix: Engedetlen testek. Salamon Eszter és Christophe Wavelet: MONUMENT 0.1 & MONUMENT 0.2: Valda & Gus, Revizor Kritikai Portál 2017.12.04., 2017 | | Kricsfalusi Beatrix: Test, In: Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): Média - és kultúratudomány. Kézikönyv, Budapest: Ráció, 194–209., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Színrevitel, In: Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): Média- és kultúratudomány. Kézikönyv, Budapest: Ráció, 346–349., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Apparátus/diszpozitívum, In: Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): Média- és kultúratudomány. Kézikönyv, Budapest: Ráció, 231–237., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix - Molnár Gábor Tamás: Performativitás, In: Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): Média - és kultúratudomány. Kézikönyv, Budapest: Ráció, 322–325., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): Média- és kultúratudomány. Kézikönyv, Budapest: Ráció, 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Vom Metadrama zum postdramatischen Theater. Spielarten der dramatischen Selbstreflexion im zeitgenössischen deutschsprachigen Drama, Wien: Praesens (megjelenés alatt), 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: A különbség, ami számít: A "Porgy és Bess" szereposztása kapcsán kialakult vitához, Szinhaz.net 2018.02.07., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Ha nem hiszed, inkább akkor se járj utána: Ascher Tamás Háromszéken – A Pintér Béla Társulata és a Katona József Színház koprodukciója, Színház 2018/2, 2–6., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Igazság vagy rút nemzeti gyűlölet?: Katona József: Bánk bán / Nemzeti Színház, Revizor Kritikai Portál 2018.05.06., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Éntörténetek sajátszínházban: II. Roma Storytelling Fesztivál, Színház 2018/7–9, 6–9., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Vihar utáni csönd: avagy a #metoo mint a polgári illúziószínház allegóriája, Színház 2018/7–9, 91–94., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Az aktivista büszkeség napja: PanoDráma: A csodát magunktól kell várni. Rózsa Milán emlékére / Átrium Filmszínház, Revizor Kritikai Portál 2017.07.19., 2017 | | Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel: Előszó, In: Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): Média- és kultúratudomány. Kézikönyv, Budapest: Ráció, 7-11., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Színház mindenen túl. Politikus színház a posztpolitika korában, In: Színházi politika # politika színház. Szerk. Antal Klaudia – Pandur Petra – P. Müller Péter. Pécs, Kronosz, 15–29., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Az apolitikusság látszatának művészete. Andrij Zsoldak kolozsvári Rosmersholm-rendezéséről, In: Színház és társadalom, szerk. Deres Kornélia – Herczog Noémi, JAK-Prae, 263–291., 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Ellenálló szövegek. A színház nem-dramatikus megszakításai, Budapest: Ráció, 2015 | | Kricsfalusi Beatrix – Kulcsár Szabó Ernő – Molnár Gábor Tamás – Tamás Ábel (szerk.): Média- és kultúratudomány. Kézikönyv, Budapest: Ráció, 2018 | | Kricsfalusi Beatrix: Vom Metadrama zum postdramatischen Theater. Spielarten der dramatischen Selbstreflexion in zeitgenössischen deutschsprachigen Theatertexten, Wien: Praesens (megjelenés alatt), 2019 | | Kricsfalusi Beatrix: Rendkívüli állapot. A színház esztétikájának politikussága, Budapest: Kijárat Kiadó (megjelenés alatt), 2019 | | Kricsfalusi Beatrix: A szabad akarat diadala? Cigány magyar / a Tudás Hatalom és a Mentőcsónak Egység előadása, Revizor Kritikai Portál, 2019 | | Kricsfalusi Beatrix: Mi nem így mondjuk. Strindberg: Júlia kisasszony/ Debreceni Csokonai Nemzeti Színház, Revizor Kritikai Portál, 2018 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
