 |
Here you can view and search the projects funded by NKFI since 2004
Back »
|
 |
Details of project |
|
|
| Identifier |
129138 |
| Type |
FK |
| Principal investigator |
Sik, Domonkos |
| Title in Hungarian |
Szolidaritás a késő modernitásban |
| Title in English |
Solidarity in late modernity |
| Keywords in Hungarian |
szolidaritás, modernitás, szociális munka, civil segítés |
| Keywords in English |
solidarity, modernity, social work, civic aid |
| Discipline |
| Sociology (Council of Humanities and Social Sciences) | 100 % | | Ortelius classification: Sociology |
|
| Panel |
Society |
| Department or equivalent |
Institute of Sociology (Eötvös Loránd University) |
| Participants |
Nyilas, Mihály
Rácz, Andrea
Szécsi, Judit
Takács, Erzsébet
Zakariás, Ildikó
|
| Starting date |
2018-09-01 |
| Closing date |
2021-06-30 |
| Funding (in million HUF) |
9.390 |
| FTE (full time equivalent) |
3.70 |
| state |
closed project |
Summary in Hungarian A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.
Egy társadalom integráltságának, működőképességének alapja, fokmérője a szolidaritás. Kutatásunk a magyar társadalom szolidaritás-állapotát kívánja feltárni. Kiindulópontunk a szolidaritás jóléti állam intézményrendszerén alapuló paradigmájának kérdésessé válása, mely a társadalom legkülönbözőbb területein idéz elő vákuumot. Vizsgálódásunk e változások nyomán felmerülő kérdésekre irányul: hogyan jelentkezik a szolidaritás válsága a hétköznapi cselekvéshelyzetekben, milyen szándékolt és nem-szándékolt válaszokat adnak erre a különböző aktorok? A szolidaritás empirikus megragadásához a segítés legtágabb értelemben vett aktusát választottuk. A kutatás több munkacsoport keretében zajlik: célunk az intézményes szolidaritás defenzívájára adott európai válaszok feldolgozása, és a hazai színtér alapos vizsgálata. Ez utóbbi része a segítés szociális munka keretében zajló, illetve a szociálpolitikai rendszertől független formáinak vizsgálata. A segítésben megtestesülő szolidaritás válságjelenségei mellett, annak nem szándékolt következményeit, továbbá új szolidaritási rezsimeket is elemezzük. Az ELTE-TÁTK és az MTA-KI együttműködése interdiszciplináris tanulmányokat eredményez a szolidaritás késő modernitásbeli paradigmájáról és változáspotenciáljáról. Kutatásunk újszerűsége a nemzetközi szakirodalomban hiányzó elméleti kiindulópontban (szociálpolitika-elméletek és modernitáselméletek), a módszertan komplex jellegében (kvalitatív, kvantitatív, terepmunka), és a választott terepek összehasonlításában (állami vs. civil segítés) rejlik. A kutatástól az elméleti és empirikus eredmények mellett, a szociálpolitikára és a szociális munka gyakorlatára vonatkozó ajánlások is várhatók.
Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.
Általános kiinduló hipotézisünk szerint a szolidaritás számos korábbi formája más szintre helyeződik, korlátozódik, új formái jelennek meg, esetenként szétmállik.
Az első kutatási szakaszban a társadalomtörténeti és társadalomelméleti kontextust tisztázzuk. Ezen elemzések körvonalazzák az – intézményi és egyéni aktorok mozgásterét kijelölő – szolidaritási paradigma előzményeit és állapotát, valamint azt a teret, melyen belül a paradigma potenciálisan formálódik.
A másodikban a szolidaritás aktuális paradigmáját működés közben jellemezzük, kitérve nem szándékolt következményeinek és átalakulási potenciáljának feltérképezése. A szolidaritást empirikusan olyan interakciókban vizsgáljuk, ahol a cselekvők perspektívájában megjelenik „mások érdekének” a szolgálata.
A segítési helyzetek átfogó tipológiájából kiindulva egyrészt azt vizsgáljuk, hogy a segítők és rászorulók interakcióit milyen fenomenológiai (cselekvők általi értelmezés), diszkurzív (nyilvános szakértői tudások) és mező alapú (hatalmi kontextus) sajátosságok jellemzik. Másrészt az érintettek fennálló viszonyokra adott reakcióit elemezzük: a cselekvők által azonosított diszfunkciókat; a segítés és rászorultság társadalmi mátrixát (formális és informális, professzionális, tapasztalati és laikus, érdekvédelmi és jótékonykodó segítségnyújtás), valamint a segítés új formáit (jó és rossz gyakorlatok az új típusú kliensekkel való szociális munkában és civil segítésben).
A harmadik szakasz clja az első kettőben kirajzolódó elemzések közös elméleti keretben való elhelyezése, és a visszacsatolás kutatásunk eredeti kérdéséhez, a késő modern szolidaritás jellemzéséhez.
Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!
A kutatás egyediségét a kutatói team összetétele szavatolja, mely lehetővé teszi a kvantitatív/kvalitatív, elméleti/gyakorlati, antropológiai/szociológiai, kutatói/oktatói, a professzionális szociálpolitikai/szociális munkás gyakorlat és szakemberképzés módszereinek és perspektíváinak együttes alkalmazását. Kutatásunk arra irányul, hogy képet kapjunk a szolidaritással kapcsolatos attitűdök állapotáról, megrajzoljuk a szolidaritás intézményes, informális és hibrid formáinak spektrumát, a különböző segítési formák viszonyát, a heterogén elemekből összeálló „rendszer” sajátosságait, (komplementer, ellentmondásos, (disz)funkcionális stb.) dinamikáját, feltárjuk az egyes segítési helyzetekben megjelenő tipikus viselkedéseket, értelmezési mintázatokat, a segítségnyújtás és rászorultság fenomenológiai, diszkurzív és intézményi rendjét. Az olyan aktuálisan feszítő kérdéseket, miszerint
- mi történik a szociálpolitika intézményeivel, ha velük szemben bizalmatlanná válnak az egyének,
- sikerül-e vonzóvá tenni a szolidaritás bizonyos formáit, vagy annak regresszív formái térnek vissza, akár egy dezintegráltabb társadalmi formációt valószínűsítve,
- milyenek a segítési attitűdök a lakosságban,
- milyen rászorultsági elvek, tapasztalatok, stratégiák jellemzőek?
próbáljuk megválaszolni a társadalmi integráció és a szociálpolitika átalakulása, a segítés gyakorlatai és a reakciók közti összefüggések feltárásával. Kísérletet teszünk a szolidaritás kordiagnózisának, a formálódó új modell lehetőségterének felvázolására; fogalmi és konceptuális eszköztár formálására a nemzetközi szakközönségnek; a szociális munka számára „jó gyakorlatok” és szociálpolitikai ajánlások megfogalmazására. Így a „szolidaritásparadigmát” tárgyaló hazai és nemzetközi lektorált folyóiratban megjelenő írások, kötetek, konferenciaszervezés, és -részvétel, az oktatásban hasznosuló szociotábor mellett eredményeink felhasználhatóak a szociális szakemberek (tovább)képzésében a korszerű módszertanok, innovációk oktatási anyagaként; a policy jellegű ajánlások révén hozzájárulhatnak a szociálpolitikai rendszer alakításához.
A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média, illetve az érdeklődők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI Hivatal számára.
Miközben a 2008-as válság után Európa-szerte nőtt a szegénység, egyre szélesebb társadalmi csoportokat ért el a létbizonytalanság, a rászorulók intézményes megsegítésével kapcsolatos társadalmi közmegegyezés folyamatosan erodálódott, a második világháború után kiépült jóléti állam vívmányai bomlásnak indultak, a társadalmi szolidaritás konszenzuális és intézményes alapjai megrendültek. Nemzetközi és magyar kutatások adati jelzik, hogy a lakosságot sújtó nehézségek, a fokozódó és a középosztályt is egyre jobban fenyegető bizonytalanság körülményei között a rászorultak, az elesettek iránti empátia szintje csökkent, ezzel szemben az egzisztenciális válsághelyzetek kapcsán egyre nagyobb hangsúly került a közbeszédben és a közvéleményben az egyéni felelősségre, az egyéni megoldásokra és az önsegítésre. Kutatásunk a hagyományos értelemben vett szolidaritás felbomlását a segítés cselekvési helyzetei felől közelíti meg: kik a segítés alanyai, kik (lehetnek) a segítők, milyen kölcsönhatás jellemzi a résztvevőket és az intézményeket, milyen vélemények, benyomások formálódnak a résztvevőkben? Mindezt egyszerre vizsgáljuk lakossági kérdőívekkel, a maga folyamatában terepen, kisközösségben, illetve a szociális munka professzionális hivatásgyakorlása körében. Célunk, hogy a segítési helyzeteknek nemcsak a szándékos, hanem a nem szándékolt következményeit is feltárjuk, mely egyszerre vezethet a szolidaritás új útjaihoz, ugyanakkor kirekesztéshez. A kutatás jelentős hozadéka a szociális munka gyakorlatában hasznosítható szakmai javaslatok, jó gyakorlatok, a felnőttképzésben oktatható tananyagok, valamint nemzetközi terepen is bemutatható kordiagnózis.
| Summary Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.
Solidarity is the foundation of the integratedness of a society and of its ability to operate well. Our starting point is the the weakening of the solidarity paradigm based on welfare institutions, which implies a void in various areas of society. Our research aims to answer questions related to these changes: how does the crisis of solidarity unfold in everyday actions, what are the answers and unintended reactions given to this crisis by various actors? In order to grasp solidarity empirically we focus on the act of helping in its broadest sense. The research would be carried out in multiple working groups. Our aim is to overview the answers given to institutional solidarity going on the defensive on a European scale, as well as to thoroughly examine the Hungarian scene. As part of the latter, we wish to examine helping as unfolding in the field of social work, as well as in fields independent from the socio-political area. Besides crisis effects of solidarity embodied in helping actions, we aim to analyse its unintended consequences and new regimes of solidarity. Our cooperation would result in interdisciplinary studies about the paradigm of solidarity in late modernity, and about its potentials of transformation. The novelty of our reserach lies in its theoretical foundations (theories of socio-politics and theories of modernisation), in its mixed methodology (quantiative, qualitative, field research) and in the empirical fields compared (helping embedded in state vs. civic institutions). Besides theoretical and empirical outcomes, the research is supposed to provide policy recommendations as well as suggestions for social work practices.
What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.
According to our general starting hypothesis various earlier forms of solidarity are becoming transformed: they may be shifted to other societal levels, become more restricted, new forms may appear, or sometimes they may deteriorate. Such phenomena would be analysed in three steps.
Outlining the social historical and social theoretical context forms the task of the first phase. These analyses describe the antecedents and current state of the art of solidarity paradigms (providing the social leeway for institutional and individual actors), and reveal the social space for their potential current transformations.
The second task is to describe the current paradigm of solidarity in its working, as well as to map its unintended consequences and transformation potentials. Solidarity is empirically examined in interactions in which the perspective of the actors contains the pursuit of „the interest of others”. Starting from a general typology of helping situations we analyse discursive (public expert knowledge), phenomenological (actors’ interpretations) and field (power constellation) characteristics of interactions between helpers and those „in need” of help. Also, we focus on the ways they react to the current transformations: „dysfunctions” identified; social matrix of help (formal and informal, professional and peer help, advocacy and charitable helping); and also new forms of helping (good and bad practices with new types of client systems in social work and civic forms of helping).
The third task is to summarizes these results by theorizing on the potential of solidarity in late modernity.
What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.
The unique nature of the research is guaranteed by the composition of the research team (Departments of Social Policy, of Sociology, of Social Work at ELTE, MTA Institute for Minority Studies) making possible to parallelly apply quantitative/qualitative, theoretical/practical, anthropological/sociological, research/educational, professional socio-political/social work practices, methods and aspects of professional training. Our research aims at providing a picture about the attitudes of the actors in terms of solidarity, describing the range of institutional, informal and hybrid forms of solidarity, the relations of various forms of helping, the characteristics of the "system" composed of heterogeneous elements, its (complementing, ambiguous, (dys)functional etc.) dynamics, identifying the typical behaviours occurring in certain helping situations, as well as describing patterns of interpretation, the phenomenological, discursive and institutional system of providing help and being in need. We intend to answer currently pivotal questions such as:
- what happens to institutions of social politics, if individuals become distrustful towards them,
- can certain forms of solidarity be made attractive, or its regressive forms return, probably resulting in a more disintegrated social format,
- what are the helping attitudes of the population,
- what are the typical principles, experiences and strategies of being in need?
We attempt to outline a diagnosis of solidarity today, the possibilities of a forming new model and to compile conceptual and theoretical means for the international professional audience as well as to offer "best practices" for social work and social politics. In that way, beside pieces of writing published in acknowledged journals on 'the solidarity paradigm', a book, organising and participating in conferences and sociology-themed camps, our results can be used as educational material of modern methodologies and innovations in the training of sociological professionals, and they can also contribute to the shaping of the socio-political system by means of recommendations as policies.
Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NRDI Office in order to inform decision-makers, media, and others.
While poverty grew throughout Europe after the 2008 crisis, and precarity reached larger and larger social groups, the social consent regarding institutional help for those in need continued to erode, the achievements of a welfare society after WWII started to deteriorate, the consensual and institutional foundations of social solidarity were shaken. The data of international and Hungarian research show that amongst the hardships of the population and growing uncertainty, more and more threatening the middle class as well, empathy towards those in need and the downcast has reduced; in the meanwhile, public discourses and public opinion related to existential crises placed more and more emphasis on individual responsibility, individual solutions and self-help. Our research approaches the disintegration of solidarity in the traditional sense from the perspective of helping actions: who are the subjects of helping, who are (can be) helpers, how do participants and institutions interact, what opinions, impressions are formed by the participants? All these aspects are simoultaneously examined with population questionnaires, in its everyday working context on the field, in local communities and via professional social work in its continuity. Our aim is to explore the intentional as well as unintended consequences of helping situations, which can result in new forms of solidarity as well as in exclusion. A significant outcome of the research is professional proposals for social work, best practices, educational material for adult training, as well as a general „diagnosis of our times” which can be presented on an international scene.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
