Bajcsavár/Weitschawar (ma Bajcsa) a török elleni királyi végvári rendszer egyik kiemelt vára volt 1578–1600 között, építését, őrségét, ellátását Stájerország finanszírozta, ezekkel kapcsolatosan a grazi és bécsi levéltárakban számos írásos adat maradt fenn. A vár régészeti kutatása 1995 és 2001 között folyt, a tárgyi emlékanyag a 16. század kiemelkedő régészeti együttese, amely kronológiai helyzete és egyedi összetétele révén nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó.
A kutatási eredmények 2002-től tematikus kiállítás keretében hat helyszínen is bemutatásra kerültek, a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága kezdeményezésére és részben szervezésében. A kísérő tanulmánykötet és katalógus, amely 2005-ben Grazban németül is megjelent, tartalmazza a kerámia feldolgozás alapvető eredményeit is. A Weitschawar – Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Szerk. Kovács Gy. Zalaegerszeg 2002) c. kötet megjelenését követően egyetemi tananyag, ill. kézikönyv lett. Megjelent két zalai lelőhely kerámialeleteit értékelő tanulmány is, melyek hiánypótló közlemények, egyben Bajcsa szempontjából is fontosak. 2006-ban elkészült a majolika és mezzo-majolika leleteket elemző tanulmány, és összeállt több leletközlő cikk anyaga. Feldolgoztunk több mázsa bajcsai leletanyagot, amely különlegessége révén számos kiaknázatlan lehetőséget rejt még magában, ezek kutatása részben további pályázatokkal valósíthatók meg.
Results in English
Bajcsavár/Weitschawar (today known as Bajcsa), one of the castles in the chain of royal border fortresses built against the Ottomans, was excavated between 1995–2001. The castle existed for a rather brief period of time (1578–1600), and funded and maintained by the Styrian orders. Beside the relations with Styria, the ethnic composition of the garrison troops also explains the special nature of the material, which is one of the outstanding 16th century assemblages of the region. There is abundant documentary evidence for the castle in the archives of Graz and Vienna.
An exhibition presenting the results of the excavations at Bajcsa was assembled in 2002, which was also shown at six towns between 2002–2006. The volume with studies and catalogue accompanying the exhibition (Weitschawar – Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében. Ed. Gy. Kovács. Zalaegerszeg 2002), containing among others a detailed evaluation of the pottery finds, was also published in German (Hrsg. D. Kramer. Graz 2005). The Hungarian version of the volume is treated as a handbook in Hungary. The German version has brought renewed professional interest in the German speaking academic world. The study on the majolica and mezzo majolica ware from Bajcsa is completed and the raw material of studies on different categories has been put together in 2006. Two university dissertations discussing the ceramic finds from County Zala have been published. Altogether more hundreds kilogram of Bajcsa ceramic sherds was evaluated, but the assemblage opens possibilities for the further research.
