Római kontinuitás; Korai avarkor; Keszthely kultúra; Karoling kor
Keywords in English
roman continuity; Early Avar Period; Keszthely Culture; Caroline Age
Discipline
Archeology (Council of Humanities and Social Sciences)
100 %
Panel
Archeology
Department or equivalent
Balatoni Museum (Göcseji Múzeum)
Starting date
2006-02-01
Closing date
2010-04-30
Funding (in million HUF)
4.233
FTE (full time equivalent)
1.41
state
closed project
Summary in Hungarian
A Dunántúl 4-9. századi történetének egyik legfontosabb régészeti lelőhelye a Keszthely-fenékpusztai római kori erőd és közvetlen környéke. A 18. század óta ismert, megszakításokkal 1885 óta kutatott lelőhely Európa-szerte ismert, irodalma könyvtárnyi. Ennek ellenére máig különböző elképzelések léteznek arról, hogy mikor épült – csak abban van egyetértés, hogy valamikor a 4. században – és a népvándorláskorban mikor, kik lakták, és mi módon kerültek oda? Az biztos, hogy a többször elpusztított, majd helyreállított erőd 630 tájáig folyamatosan lakott volt, és a 9. században újra benépesült. Az erődhöz több temető is tartozott. Ezek közül a legnagyobb és legjelentősebb az erődtől délre elhelyezkedő, amelyet több időszakban – 4-5. század, korai avarkor, Karoling kor – használtak.Az erődtől délre becslés szerint mintegy 4000 temetkezéssel lehet számolni. Az első sírokat még Lipp Vilmos tárta fel 1885-ben, legutóbb 1999/2000-ben a pályázó tárt fel 134 különböző korú temetkezést, így már több mint 1000 sírt ismerünk innen. A kutatás célja, hogy az erőd építési idejére, a helyi antik népesség kontinuitásának kérdéseire, az erőd korai avar kori (Keszthely kultúra) és Karoling kori lakóinak etnikumára, az erődnek a korai avar korban és a Karoling korban a környék történetében játszott stratégiai szerepére vonatkozóan jusson új eredményekre.
Summary
The Roman fortification and its close surroundings at Keszthely-Fenékpuszta is included among the most important archaeological sites of the history of 4-8th century in the Transdanubian area. The site, which has been known since 18th century, is being excavated intermittently since 1885 and has a reputation in all Europe, with a wide-spread bibliography. In spite of these there are different speculations in the themes, when it was built (the only non-disputed date is once in 4th century), when and who it was inhabited by during the Migration Period, and how they got there. It seems evident, that the fortification, which has been destroyed and restored a few times, was settled constantly until about 630 A.D. and became peopled again in 9th century. There belonged more cemeteries to the fortification. The largest and most important one is situated south of the fortification, with graves from 4-5th centuries, Early Avar Period, Carolingian Period. At this site we can estimate about 4000 buryings. The first graves were excavated in 1885 by Vilmos Lipp, the last excavated 134 graves in 1999/2000 are related to the Applicant, hereafter we know more than 1000 graves from this site. The aim of the research is to find new results about the date of building of the fortification, in the question of continuity of the local Antique population, about the ethnical characteristics of the inhabitants in the Early Avar Period (Keszthely Culture) and Carolingian Period, and about the strategic role of the fortification considering the history of the region also in the Early Avar and Carolingian Periods.
Final report
Results in Hungarian
A fenékpusztai erőd déli fala előtti területről hét temető ismert, amelyekbe a 4. század közepe és a 9. század vége közötti időszakban temetkeztek. Az 1885 és 2000 között feltárt kb. 1100 sír az összes temetkezésnek csak hozzávetőleg 20 %-a, mégis fontos következtetések levonását teszi lehetővé.
A faltól távolabb három temetőt nyitottak meg a 4. század közepén. Ez azt jelenti, hogy az erőd építésére a 350-es években került sor, és különböző helyről idetelepített közösségek vettek részt a munkában. Ezeknek a temetőknek a használata az 5. század közepén megszűnt.
Közvetlenül az erődfal tövébe is temetkezni kezdtek a falak felhúzása után. A létszámában lecsökkent, továbbélő késő antik népesség a déli kaputól Ny-ra eső temetőrészt használta az 5. század közepét követően. 568 után, a kora avar korban a DNy-i saroktorony és a D-i kapu között a temetkezések száma megnőtt, ami csak bevándorló keresztény közösségek megjelenésével magyarázható (korai Keszthely kultúra). Két felhagyott temetőbe is új sírcsoportok kerültek ekkor. A 7. század középső harmadában megszakadtak a temetkezések, az erőd lakatlanná vált. Két évszázad után, a Karoling-korban, a 9. század közepe táján az erőd védműveit kijavították, és a déli kapu két oldalára egy vegyes összetételű népesség pogány jellegű sírjai kerültek. A temető használata a század végén szakadt meg, amikor a honfoglaló magyarok az erődöt felégették.
Results in English
Vor der Südmauer der Befestigung von Fenékpuszta befinden sich sieben Gräberfelder in denen von der Mitte des 4. bis Ende des 9. Jahrhunderts bestattet wurde. Die zwischen 1885 und 2000 eschlossenen ca 1100 Gräber sind nur etwa 20 % der gesamten Bestattungen, ermöglichen doch wichtige Schlüsse.
Von der Mauer weiter entfernt wurden in der Mitte des 4. Jahrhunderts drei Gräberfelder eröffnet. Das bedeutet, dass in den 350-er Jahren zum Bau der Festung verschiedene Gemeinschaften hier angesiedelt wurden. Diese Gräberfelder wurden bis zur Mitte des 5. Jahrhunderts benützt. Nach dem Aufbau wurde auch unmittelbar vor der Mauer bestattet. Die weiterlebende, in der Zahl verminderte spätantike Bevölkerung benützte nach der Mitte des 5. Jahrhunderts den Gräberfeldabschnitt westlich vom Südtor. In der Frühawarenzeit, nach 568 wuchs die Zahl der Bestattungen zwischen dem SW-Eckturm und dem S-Tor, was nur mit der Einwanderung christlicher Gemeinschaften zu erklären ist (frühe Keszthely-Kultur). Auch in zwei aufgelassenen Gräbefeldern erschienen damals neue Grabgruppen. Im zweiten Drittel des 7. Jahrhunderts brachen die Bestattungen ab, die Festung entvölkerte sich. Nach zwei Jahrhunderten, in der Karolingerzeit, in der Mitte des 9. Jahrhunderts wurde die Festung erneuert, die Gräber der gemischten Bevölkerung, mit heidnischem Charakter befinden sich an beiden Seiten des S-Tores. Die Benützung des Gräberfeldes brach am Ende des Jahrhunderts ab, als die landnehmenden Ungarn die Festung in Brand steckten.
Róbert Müller: Die Gräberfelder vor der Südmauer der Befestigung von Keszthely-Fenékpuszta, Verlag Marie Leidorf GmbH, Bp/Leipzig/Keszthely/Rahden, p. 430, 2010
