gallwasps, Dryocosmus kuriphilus, parasitoids, biological control parasitoid recruitment
Discipline
Applied zoology, entomology (Council of Complex Environmental Sciences)
50 %
Forestry (Council of Complex Environmental Sciences)
50 %
Panel
Complex agricultural sciences
Department or equivalent
Directorate of Plant Protection and Soil Conservation (Vas Megyei Kormányhivatal)
Participants
Csóka, György Farkas, István Szucs, Péter
Starting date
2012-01-01
Closing date
2015-12-31
Funding (in million HUF)
0.000
FTE (full time equivalent)
5.28
state
closed project
Summary in Hungarian
A Kínában őshonos szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus Yasumatsu, 1951 – Hymenoptera: Cynipidae) a Castanea fajokon okoz gubacsot. Világszerte a szelídgesztenye legjelentősebb rovarkártevőjeként tartják nyilván. 2002-ben behurcolták Olaszországba, és azóta folyamatosan terjeszkedik Olaszországban, Franciaországban, Svájcban, Szlovéniában és Horvátországban. Magyarországon már két alkalommal megtalálták (2009). A fertőzött, külföldi eredetű fákat ugyan megsemmisítették, de biztosra vehető, hogy északi irányú terjeszkedése rövid időn belül eléri Magyarországot is. A faj ellen a hagyományos vegyszeres védekezési eljárások nem hatékonyak. Nagyon valószínű, hogy csak a parazitoid rovarok, mint természetes ellenségek képesek populációit érdemben szabályozni. Ezzel kapcsolatos munkahipotéziseink az alábbiak:
1. A Dryocosmus kuriphilus parazitoidjai nagyban átfednek az őshonos, tölgy gubacsdarazsak, jellemzően generalista parazitoidjaival. 2. A behurcolt (D. kuriphilus) és a honos gubacsdarazsak gazda-parazitoid komplexumai igen fajgazdagok. 3. A tölgygubacsok parazitoidjainak kelése szinkronizált a szelídgesztenye gubacsdarázs lárvafejlődésével. 4. A behurcolt faj megjelenése és parazitoid együttesének kialakulás közötti késés viszonylag rövid, azaz a parazitoidok gyorsan „megtalálják” az új gubacsdarázs fajt. 5. Még a tölgy gubacsdarazsak endoparazitoidjai is képesek gyorsan gazdaként elfogadni a D. kuriphilus-t. 6. Az elegyetlen gesztenyések parazitoid együttesei kevésbé fajgazdagok és kevésbé hatékonyak, mint az elegyes (főkén tölgyekkel) gesztenyéseké.
A fenti munkahipotézisek tisztázása érdekében tömeges és egyedi parazitoid neveléseket tervezünk a D. kuriphilus-ból és a honos tölgy gubacsdarazsakból, Olaszországból, Horvátországból, Szlovéniából és Magyarországról. Ezek a nevelések, illetve gubacsok egyenként felbontása és vizsgálata, valamint a kvantitatív gazda/parazitoid denzitás felvételek segítenek tisztázni a fenti kérdéseket.
A kutatás során nyert adatok választ fognak adni arra a kérdésre, hogy az őshonos tölgy gubacsdarazsak parazitoid együttesei képesek-e a behurcolt és terjeszkedő kártevő faj populációit szabályozni. Illetve arra vonatkozóan is információt fogunk nyerni, hogy milyen eljárásokkal javíthatjuk a D. kuriphilus elleni integrált védekezés hatékonyságát.
Summary
The chestnut gallwasp, Dryocosmus kuriphilus Yasumatsu, 1951 (Hymenoptera, Cynipidae) known to induce galls on Castanea spp. It is one of the most dangerous pests of sweet chestnuts worldwide. It was accidentally introduced to Italy in 2002 and since that has spread throughout Italy, France, Slovenia, Switzerland, Croatia. In 2009 it was detected in Hungary. Conventional chemical control is ineffective. The only possible control agents are parasitoids. Our main working hypotheses are:
(1) parasitoids attacking D. kuriphilus strongly overlap with those attacking oak cynipid gallwasps; and dominated by generalists; (2) the interaction between parasitoid communities centered on native and invading cynipid hosts covers a broad parasitoid taxonomic spectrum; (3) D. kuriphilus larval development synchronized with emerging time of parasitoids, coming from oak cynipid galls; (4) time lag between the arrival of the invader and the development of a parasitoid community is short; (5) even endoparasitoids characteristic of oak cynipids are able to rapidly exploit D. kuriphilus; (6) parasitoid assemblages in pure chestnut stands are less diverse and effective than in mixed forests. We shall use mass and individual rearing of parasitoids from galls of D. kuriphilus and oak cynipid galls collected in Italy, Slovenia, Croatia, and Hungary. These rearing, gall dissections and quantitative host(s) – parasitoid(s) density samplings will clarify the above-mentioned working hypotheses.
Data obtained will give a possibility to predict the parasitoid recruitment from local assemblages and will show whether the autochthon parasitoids species are able to regulate the pest population density and what are the possible measurements which might increase parasitoids’ affect in the integrated pest management of D. kuriphilus.
