 |
Autofágia, egy lehetséges kompenzációs mechanizmus a glikogén tárolási betegség I-es típusában
|
súgó 
nyomtatás 
|
Ezen az oldalon az NKFI Elektronikus Pályázatkezelő Rendszerében nyilvánosságra hozott projektjeit tekintheti meg.
vissza »
|
| |
Projekt adatai |
|
|
| azonosító |
105246 |
| típus |
PD |
| Vezető kutató |
Margittai Éva |
| magyar cím |
Autofágia, egy lehetséges kompenzációs mechanizmus a glikogén tárolási betegség I-es típusában |
| Angol cím |
Autophagy – a possible ameliorating factor in glycogen storage disease type 1 |
| magyar kulcsszavak |
autofágia, glikogén tárolási betegség - I. típus, glukóz, glikogén |
| angol kulcsszavak |
autophagy, glycogen storage disease type I., glucose, glycogen |
| megadott besorolás |
| Anyagcsere (Orvosi és Biológiai Tudományok Kollégiuma) | 60 % | | Ortelius tudományág: Metabolizmus | | Általános biokémia és anyagcsere (Orvosi és Biológiai Tudományok Kollégiuma) | 20 % | | Ortelius tudományág: Metabolizmus | | Sejtdifferenciálódás, sejtélettan, sejtdinamika (Orvosi és Biológiai Tudományok Kollégiuma) | 20 % |
|
| zsűri |
Sejt- és Fejlődésbiológia |
| Kutatóhely |
Klinikai Kísérleti Kutató Intézet (Semmelweis Egyetem) |
| projekt kezdete |
2013-01-01 |
| projekt vége |
2018-01-31 |
| aktuális összeg (MFt) |
24.864 |
| FTE (kutatóév egyenérték) |
1.72 |
| állapot |
lezárult projekt |
magyar összefoglaló A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.
Az endoplazmás retikulum (ER) a sejt egyik intracelluláris kompartimentuma, mely rá jellemző proteommal és metabolommal rendelkezik; ezek megváltozása ER stresszhez, ezen keresztül pedig sejthalálhoz vagy túlélési jelpályák (pl. autofágia) aktiválódásához vezethet. Az ER-ban elhelyezkedő glukóz-6-foszfatáz rendszer a vércukorszint fenntartásában vitális fontosságú. Ez a rendszer felelős a glikogenolízis és glukoneogenezis utolsó közös lépésének katalíziséért, a glukóz-6-foszfát hidrolíziséért, melynek során glukóz keletkezik. A rendszert alkotó komponensek mutációi a glikogén tárolási betegség I-et (GSD I) hozzák létre. A GSD I öröklődő anyagcserebetegség a károsodott szénhidrátanyagcsere következtében kialakuló éhezési hipoglikémiával és májglikogén felhalmozódással.
Feltételezésünk szerint a GSD I ER stresszel járhat, amely a betegekre állandóan jellemző éhezéses állapottal együtt autofágia indukciójához vezethet. Az autofágia ismerten ER stresszhez kapcsolódó mechanizmus, melynek makromolekulák, pl. glikogén emésztésében is szerepe lehet. Hipotézisünk szerint az autofágia indukciója a betegség lefolyását enyhíti a felhalmozódott glikogén lebontásával és az ebből felszabadított glukóz termelésével.
Kísérleteinket GSD I egér modellen és HepG2 májsejtvonalon –melyet a betegségben érintett gének lecsendesítésével módosítunk – tervezzük kivitelezni. Kísérleteink során a GSD I kórélettanát új aspektusból vizsgáljuk, melyek ezáltal mélyebb betekintést nyújthatnak a betegségben lejátszódó folyamatokra és a jellemző glikogén anyagcserére és glukóz egyensúlyra; eredményeink hozzájárulhatnak továbbá a GSD I új terápiás megközelítések kifejlesztéséhez (pl. autofágia induktorok).
Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.
A glikogén tárolási betegségek I-es típusa (GSD I), más néven von Gierke betegség a glukóz-6-foszfatáz rendszer örökletes betegsége. A glukóz-6-foszfatáz rendszer a glikogenolízis és a glukoneogenezis utolsó, közös lépését katalizálja az endoplazmás retikulumban (ER), hiányában hipoglikémia és az éhezés csökkent toleranciája lép fel. A lebontatlan glikogén felhalmozódása hepatomegáliát okoz, amit a betegek növekedési retardációja kísér. Míg a hipoglikémia súlyos, életet veszélyeztető állapot a beteg újszülöttekben, később kevéssé ismert kompenzációs mechanizmusok javítják a glukóz homeosztázist.
Hipotézisünk szerint a GSD I ER stresszt okoz, mely - együttesen az egyidejűleg jellemző éhezésszerű fenotípussal - autofágiát indukál. Az autofágia a glikogén lebontásával javítja a glukóz homeosztázist, ugyanis a felszabaduló glukóz vérpályába jutva a vércukorszintet emeli.
A kutatási tervben a következő kérdésekre keresünk választ, a betegség állat- és sejtes modelljeiben egyaránt:
1. Részt vesz-e az autofágia a GSD I patomechanizmusában?
2. Megfigyelhetők-e az ER sztressz jelenségei GSD I-ben, illetve a glukóz-6-foszfatáz rendszer kísérletes befolyásolása során?
3. Befolyásolja-e az autofágia manipulálása a GSD I lefolyását?
4. Protektív hatású-e az autofágia stimulálása GSD I-ben, vagyis autofágia aktiválását okozó szerek terápiás hatásúak-e?
A várt eredmények fontos hozzájárulást jelenthetnek a betegség biológiájának és kórélettanának megértéséhez, és tisztázhatják az autofágia szerepkörét is, különös tekintettel az intermedier anyagcserében betöltött, eddig kevéssé kutatott szerepére. A kísérletek emellett új terápiás lehetőségeket tárhatnak fel a GSD I kezelésében.
Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!
A témajavaslat várható eredményei két nagy csoportra oszthatóak.
1. Az eredmények tudományos, elméleti hozadéka egyrészt abban állhat, hogy a glikogén tárolási betegség I-es típusában (GSD I) jellemző szénhidrát anyagcsere jobb megértéséhez vezethet, különös tekintettel azokra a lehetséges kompenzációs mechanizmusokra, melyek a glukóz-6-foszfatáz rendszer hiányos működése során aktiválódnak. Az enzim inaktivitása elméletileg a vércukorszint teljes hiányával járna együtt, a gyakorlat azonban nem ezt mutatja; meg szeretnénk tehát vizsgálni, hogy ezek a betegek hogyan tudják javítani a vércukorszintjüket és végül – ugyan gyakori szénhidrát-táplálás mellett – egy elfogadható vércukorszintet fenntartani. Emellett az autofágia-kutatás területén is fontos új eredmények várhatóak, különösen az autofágia intermedier anyagcserében betöltött szerepével kapcsolatban. Az autofágia szerepe a makromolekulák lebontásában (pl. lipidek, glikogén) ismert, általában azonban a folyamatot szinte soha veszik számításba, mint lényeges metabolikus tényezőt. GSD I-ben betöltött szerepének bizonyítása kapcsán mi ezt a gondolkodásmódot is szeretnénk befolyásolni.
2. A kísérleti eredmények gyakorlati hasznosítása a GSD I-ben szenvedő betegek jobb ellátásához, terápiájához kapcsolódhat. Kutatásaink a GSD I gyógyszeres kezeléséhez új támadási célpontokat - várhatóan az autofágiában résztvevő kináz kaszkádokat - azonosíthatnak. A kutatásokból származó eredmények hosszú távon akár a GSD I betegek életminőségének javulásához is hozzájárulhatnak.
A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média, illetve az érdeklődők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI Hivatal számára.
Az emlős sejtek számos sejtszervecskével rendelkeznek, melyek mindegyike rá jellemző funkciókkal van ellátva. Az egyik legnagyobb sejtszervecske az endoplazmás retikulum hálózat, mely felelős például a vércukorszint fenntartásáért, ugyanis benne játszódnak le azon folyamatok, amelyek más szénhidrátokból szabad cukrot termelnek. Amennyiben ennek a sejtszervecskének a cukor-termelő funkciója károsodik, az emberben súlyos öröklődő szénhidrát tárolási betegség lép fel, melyet állandóan alacsony vércukorszint, valamint a lebontatlan szénhidrátok (glikogén) májban való felhalmozódása jellemez.
A sejtszervecske funkciójának felborulása a sejtek szintjén stresszes állapothoz vezethet, amelynek eredménye sejthalál vagy épp ellenkezőleg, sejttúlélés is lehet. Az egyik ilyen túlélést elősegítő út a sejtek önemésztődése, mely során a sejt saját alkotórészeit „megeszi”. Ismert folyamat, hogy a sejtek a szénhidrátraktáraikat is le tudják bontani az önemésztés folyamatában, mely megtörténte logikus lenne az előbb említett szénhidrát tárolási betegségben is, ahol rengeteg szénhidrát halmozódott fel. Kísérleteink során a fent említett mechanizmusokat szeretnénk vizsgálni, tehát az endoplazmás retikulumra jellemző stressz jelek esetleges jelenlétét, valamint az önemésztődés aktiválódását a betegségben. Szeretnénk továbbá kimutatni azt is, hogy az önemésztődés aktiválódásának külsőleg történő befolyásolása (pl. gyógyszerekkel) a betegség lefolyását is enyhítheti. Munkánk következményeként a szóban forgó szénhidrát anyagcsere betegség terápiája más megközelítésbe kerülhet, és a jövőben új terápiás szerek kifejlesztését is eredményezheti.
| angol összefoglaló Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.
The endoplasmic reticulum (ER) constitutes a separate intracellular compartment with a special proteome and metabolome, which alterations provoke ER stress and initiate pro-survival or pro-death pathways. The glucose-6-phosphatase system of the ER is of vital importance in the maintenance of blood glucose level. The system is responsible for the hydrolysis of glucose-6-phosphate to glucose, catalyzing the ultimate common step of gluconeogenesis and glycogenolysis. Mutations of diverse components of the system are well characterized and they cause the subtypes of glycogen storage disease type I (GSD I). GSD I is an inherited metabolic disorder, where impaired carbohydrate metabolism causes severe hypoglycaemia in fasting periods and glycogen accumulation in the liver.
Here we suppose that GSD I is accompanied with ER stress, and ER stress together with the starvation-like phenotype, promotes autophagy. Autophagy is known as an ER stress related process that can eliminate accumulated macromolecules, e.g. glycogen. Thus, we think that autophagy is an ameliorating factor of the disease, which improves glucose homeostasis by the breakdown of accumulated glycogen, and producing free glucose.
The investigations will be performed on mouse model of GSD I, and HepG2 cells silenced for genes causing the disease. We expect to increase the understanding of the biology and pathophysiology of GSD I, and to further analyze glycogen metabolism and glucose homeostasis of this disorder. Therapy for GSD I is still an unsolved problem of medicine, since only symptomatic treatments exist; we also expect to develop novel therapeutic approaches and tools (e.g. autophagy inductors) for GSD I.
What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.
Glycogen storage disease type I (GSD I) or von Gierke disease is an inherited disease of the glucose-6-phosphatase system, which catalyzes the last, common step of glycogenolysis and gluconeogenesis in the endoplasmic reticulum (ER). The disease is characterized by hypoglycaemia and poor tolerance for fasting. Hepatomegaly, the natural result of glycogen accumulation, is the clinical hallmark of the disease, accompanied with growth retardation. While the hypoglycaemia is severe and life-threatening in the neonates, later presently non-identified compensatory mechanisms improve the glucose homeostasis.
Here we hypothesize that GSD I is accompanied with ER stress, which - together with the starvation-like phenotype of the patients - promotes autophagy. Autophagy ameliorates glucose homeostasis by the breakdown of accumulated glycogen, and the release of free glucose to blood vessels.
We are looking for answers to the following specific questions in the proposed study, in animal and cellular models of the disease:
1. Is autophagy involved in the pathomechanism of GSD I ?
2. Is the pathomechanism of GSD I accompanied with ER stress?
3. Does the manipulation of autophagy affect the progression of GSD I ?
4. Can the stimulation of autophagy be protective in GSD I, thus autophagy inductors can be used as new therapeutic agents in the disease?
Our main expected results are to increase the understanding of the biology and pathophysiology of GSD I, and to further clarify the general roles of autophagy, in particular its role in metabolism. Succesful execution of the experiments would ground the base for the development of novel therapeutic approaches for GSD I as well.
What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.
The expected results of the proposed project can be grouped into two categories.
1. The theoretical/scientific benefit of the studies comprises a better understanding of carbohydrate metabolism in glycogen storage disease type I (GSD I), in particular the pathways compensating the functional absence of the glucose-6-phosphatase system. The inactivity of the enzyme theoretically should be accompanied with a complete loss of blood glucose, though practically it is not case; we plan to explore how these patients balance for the lost enzyme activity and can maintain – though only with frequent carbohydrate supplementation - a reasonable blood glucose level. Moreover, important new results are expected in the field of autophagy as well, especially in the involvement of the process in intermediary metabolism. Role of autophagy is already described in the degradation of macromolecules (e.g. lipids and glycogen), however autophagy usually is not considered as a relevant metabolic factor. By proving its importance in GSD I, we also attempt to modify this way of thinking.
2. Practical benefits are related to the better treatment of GSD I patients. The studies may identify new druggable targets, presumably mainly in the kinase cascades involved in autophagy. The investigations may be resulted in findings that can provide a better life quality for the patients.
Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NRDI Office in order to inform decision-makers, media, and others.
Mammalian cells have a number of organelles, each of which is equipped with its characteristic functions. One of the biggest organelles is the endoplasmic reticulum network, which is responsible for example for maintaining blood glucose levels, as it hosts processes that are producing free sugar from other carbohydrates. If the sugar-producing function of this organelle damages, severe inherited disorder of carbohydrate storage occurs in humans, which is characterized by consistently low blood sugar, and by the accumulation of carbohydrates (glycogen) in liver.
The imbalance of organelle function causes stress state at the cellular level, which can lead to cell death or on the contrary, to cell survival. One such way to facilitate the survival of cells is self-eating (autophagy), during which the cell's own components are "eaten". It is known that the cells also can break down their carbohydrate stores by autophagy, a process that can be logically activated in the carbohydrate storage diseases, where a lot of carbohydrates accumulate. We want to examine the above-mentioned mechanisms in our experiments, the possible presence of endoplasmic reticulum stress-specific signals and the activation of self-digestion in the disease. We would also like to show that the external activation (e.g, by drugs) of self-digestion can ameliorate the disease. As a result of our work, the therapy for the disease of carbohydrate metabolism may have new approaches, and the future development of new therapeutic agents can be also possible.
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Közleményjegyzék |
|
|
| Klionsky DJ, Abdelmohsen K, Abe A, Abedin MJ, Abeliovich H, Acevedo Arozena A, Adachi H, Adams CM, Adams PD, Adeli K, Adhihetty PJ, Adler SG, Agam G, Agarwal R, Aghi MK, Agnello M, Agostinis P, Aguilar PV, Aguirre-Ghiso J, Airoldi EM, Ait-Si-Ali S, Akematsu T, Akporiaye ET, Al-Rubeai M, Albaiceta GM, Albanese C, Albani D, Albert ML, Aldudo J, Algül H, Alirezaei M, Alloza I, Almasan A, Almonte-Beceril M, Alnemri ES, Alonso C, Altan-Bonnet N, Altieri DC, Alvarez S, Alvarez-Erviti L, Alves S, Amadoro G, Amano A, Amantini C, Ambrosio S, Amelio I, Amer AO, Amessou M, Amon A, An Z, Anania FA, Andersen SU, Andley UP, Andreadi CK, Andrieu-Abadie N, Anel A, Ann DK, Anoopkumar-Dukie S, Antonioli M, Aoki H, Apostolova N, Aquila S, Aquilano K, Araki K, Arama E, Aranda A, Araya J, Arcaro A, Arias E, Arimoto H, Ariosa AR, Armstrong JL, Arnould T, Arsov I, Asanuma K, Askanas V, Asselin E, Atarashi R, Atherton SS, Atkin JD, Attardi LD, Auberger P, Auburger G, Aurelian L, Autelli R, Avagliano L, Avantaggiati ML, Avrahami L, Awale S, Azad N, Bachetti T, Backer JM, Bae DH, Bae JS, Bae ON, Bae SH, Baehrecke EH, Baek SH, Baghdiguian S, Bagniewska-Zadworna A, Bai H, Bai J, Bai XY, Bailly Y, Balaji KN, Balduini W, Ballabio A, Balzan R, Banerjee R, Bánhegyi G, Bao H, Barbeau B, Barrachina MD, Barreiro E, Bartel B, Bartolomé A, Bassham DC, Bassi MT, Bast RC Jr, Basu A, Batista MT, Batoko H, Battino M, Bauckman K, Baumgarner BL, Bayer KU, Beale R, Beaulieu JF, Beck GR Jr, Becker C, Beckham JD, Bédard PA, Bednarski PJ, Begley TJ, Behl C, Behrends C, Behrens GM, Behrns KE, Bejarano E, Belaid A, Belleudi F, Bénard G, Berchem G, Bergamaschi D, Bergami M, Berkhout B, Berliocchi L, Bernard A, Bernard M, Bernassola F, Bertolotti A, Bess AS, Besteiro S, Bettuzzi S, Bhalla S, Bhattacharyya S, Bhutia SK, Biagosch C, Bianchi MW, Biard-Piechaczyk M, Billes V, Bincoletto C, Bingol B, Bird SW, Bitoun M, Bjedov I, Blackstone C, Blanc L, Blanco GA, Blomhoff HK, Boada-Romero E, Böckler S, Boes M, Boesze-Battaglia K, Boise LH, Bolino A, Boman A, Bonaldo P, Bordi M, Bosch J, Botana LM, Botti J, Bou G, Bouché M, Bouchecareilh M, Boucher MJ, Boulton ME, Bouret SG, Boya P, Boyer-Guittaut M, Bozhkov PV, Brady N, Braga VM, Brancolini C, Braus GH, Bravo-San Pedro JM, Brennan LA, Bresnick EH, Brest P, Bridges D, Bringer MA, Brini M, Brito GC, Brodin B, Brookes PS, Brown EJ, Brown K, Broxmeyer HE, Bruhat A, Brum PC, Brumell JH, Brunetti-Pierri N, Bryson-Richardson RJ, Buch S, Buchan AM, Budak H, Bulavin DV, Bultman SJ, Bultynck G, Bumbasirevic V, Burelle Y, Burke RE, Burmeister M, Bütikofer P, Caberlotto L, Cadwell K, Cahova M, Cai D, Cai J, Cai Q, Calatayud S, Camougrand N, Campanella M, Campbell GR, Campbell M, Campello S, Candau R, Caniggia I, Cantoni L, Cao L, Caplan AB, Caraglia M, Cardinali C, Cardoso SM, Carew JS, Carleton LA, Carlin CR, Carloni S, Carlsson SR, Carmona-Gutierrez D, Carneiro LA, Carnevali O, Carra S, Carrier A, Carroll B, Casas C, Casas J, Cassinelli G, Castets P, Castro-Obregon S, Cavallini G, Ceccherini I, Cecconi F, Cederbaum AI, Ceña V, Cenci S, Cerella C, Cervia D, Cetrullo S, Chaachouay H, Chae HJ, Chagin AS, Chai CY, Chakrabarti G, Chamilos G, Chan EY, Chan MT, Chandra D, Chandra P, Chang CP, Chang RC, Chang TY, Chatham JC, Chatterjee S, Chauhan S, Che Y, Cheetham ME, Cheluvappa R, Chen CJ, Chen G, Chen GC, Chen G, Chen H, Chen JW, Chen JK, Chen M, Chen M, Chen P, Chen Q, Chen Q, Chen SD, Chen S, Chen SS, Chen W, Chen WJ, Chen WQ, Chen W, Chen X, Chen YH, Chen YG, Chen Y, Chen Y, Chen Y, Chen YJ, Chen YQ, Chen Y, Chen Z, Chen Z, Cheng A, Cheng CH, Cheng H, Cheong H, Cherry S, Chesney J, Cheung CH, Chevet E, Chi HC, Chi SG, Chiacchiera F, Chiang HL, Chiarelli R, Chiariello M, Chieppa M, Chin LS, Chiong M, Chiu GN, Cho DH, Cho SG, Cho WC, Cho YY, Cho YS, Choi AM, Choi EJ, Choi EK, Choi J, Choi ME, Choi SI, Chou TF, Chouaib S, Choubey D, Choubey V, Chow KC, Chowdhury K, Chu CT, Chuang TH, Chun T, Chung H, Chung T, Chung YL, Chwae YJ, Cianfanelli V, Ciarcia R, Ciechomska IA, Ciriolo MR, Cirone M, Claerhout S, Clague MJ, Clària J, Clarke PG, Clarke R, Clementi E, Cleyrat C, Cnop M, Coccia EM, Cocco T, Codogno P, Coers J, Cohen EE, Colecchia D, Coletto L, Coll NS, Colucci-Guyon E, Comincini S, Condello M, Cook KL, Coombs GH, Cooper CD, Cooper JM, Coppens I, Corasaniti MT, Corazzari M, Corbalan R, Corcelle-Termeau E, Cordero MD, Corral-Ramos C, Corti O, Cossarizza A, Costelli P, Costes S, Cotman SL, Coto-Montes A, Cottet S, Couve E, Covey LR, Cowart LA, Cox JS, Coxon FP, Coyne CB, Cragg MS, Craven RJ, Crepaldi T, Crespo JL, Criollo A, Crippa V, Cruz MT, Cuervo AM, Cuezva JM, Cui T, Cutillas PR, Czaja MJ, Czyzyk-Krzeska MF, Dagda RK, Dahmen U, Dai C, Dai W, Dai Y, Dalby KN, Dalla Valle L, Dalmasso G, D'Amelio M, Damme M, Darfeuille-Michaud A, Dargemont C, Darley-Usmar VM, Dasarathy S, Dasgupta B, Dash S, Dass CR, Davey HM, Davids LM, Dávila D, Davis RJ, Dawson TM, Dawson VL, Daza P, de Belleroche J, de Figueiredo P, de Figueiredo RC, de la Fuente J, De Martino L, De Matteis A, De Meyer GR, De Milito A, De Santi M, de Souza W, De Tata V, De Zio D, Debnath J, Dechant R, Decuypere JP, Deegan S, Dehay B, Del Bello B, Del Re DP, Delage-Mourroux R, Delbridge LM, Deldicque L, Delorme-Axford E, Deng Y, Dengjel J, Denizot M, Dent P, Der CJ, Deretic V, Derrien B, Deutsch E, Devarenne TP, Devenish RJ, Di Bartolomeo S, Di Daniele N, Di Domenico F, Di Nardo A, Di Paola S, Di Pietro A, Di Renzo L, DiAntonio A, Díaz-Araya G, Díaz-Laviada I, Diaz-Meco MT, Diaz-Nido J, Dickey CA, Dickson RC, Diederich M, Digard P, Dikic I, Dinesh-Kumar SP, Ding C, Ding WX, Ding Z, Dini L, Distler JH, Diwan A, Djavaheri-Mergny M, Dmytruk K, Dobson RC, Doetsch V, Dokladny K, Dokudovskaya S, Donadelli M, Dong XC, Dong X, Dong Z, Donohue TM Jr, Doran KS, D'Orazi G, Dorn GW 2nd, Dosenko V, Dridi S, Drucker L, Du J, Du LL, Du L, du Toit A, Dua P, Duan L, Duann P, Dubey VK, Duchen MR, Duchosal MA, Duez H, Dugail I, Dumit VI, Duncan MC, Dunlop EA, Dunn WA Jr,: Guidelines for the use and interpretation of assays for monitoring autophagy (3rd edition), Autophagy, 2016 | | Appenzeller-Herzog C, Bánhegyi G, Bogeski I, Davies KJ, Delaunay-Moisan A, Forman HJ, Görlach A, Kietzmann T, Laurindo F, Margittai E, Meyer AJ, Riemer J, Rützler M, Simmen T, Sitia R, Toledano MB, Touw IP.: Transit of H2O2 across the endoplasmic reticulum membrane is not sluggish., Free Radic Biol Med., 2016 | | Margittai É, Enyedi B, Csala M, Geiszt M, Bánhegyi G.: Composition of the redox environment of the endoplasmic reticulum and sources of hydrogen peroxide., Free Radic Biol Med, 2015 | | Csala M, Kardon T, Legeza B, Lizák B, Mandl J, Margittai É, Puskás F, Száraz P, Szelényi P, Bánhegyi G.: On the role of 4-hydroxynonenal in health and disease., Biochim Biophys Acta - Molecular Basis of Disease, 2015 | | Bánhegyi G, Benedetti A, Margittai E, Marcolongo P, Fulceri R, Németh CE, Szarka A.: Subcellular compartmentation of ascorbate and its variation in disease states., Biochim Biophys Acta - Molecular and Cell Biology, 2015 | | Márton M, Kurucz A, Lizák B, Margittai É, Bánhegyi G, Kapuy O.: A systems biological view of life-and-death decision with respect to endoplasmic reticulum stress – the role of PERK pathway., IJMS, 2017 | | Németh CE, Marcolongo P, Gamberucci A, Fulceri R, Benedetti A, Zoppi N, Ritelli M, Chiarelli N, Colombi M, Willaert A, Callewaert BL, Coucke PJ, Gróf P, Nagy SK, Mészáros T, Bánhegyi G, Margittai É.: Glucose transporter type 10-lacking in arterial tortuosity syndrome-facilitates dehydroascorbic acid transport., FEBS Letters, 2016 | | Gamberucci A, Marcolongo P, Németh CE, Zoppi N, Szarka A, Chiarelli N, Hegedűs T, Ritelli M, Carini G, Willaert A, Callewaert BL, Coucke PJ, Benedetti A, Margittai É, Fulceri R, Bánhegyi G, Colombi M.: GLUT10-Lacking in Arterial Tortuosity Syndrome-Is Localized to the Endoplasmic Reticulum of Human Fibroblasts., IJMS, 2017 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
