 |
A Nemzeti Színház első évtizede: az intézményi professzionalizáció folyamata feltáratlan kéziratos források tükrében (Kismonográfia és forráskiadás)
|
súgó 
nyomtatás 
|
Ezen az oldalon az NKFI Elektronikus Pályázatkezelő Rendszerében nyilvánosságra hozott projektjeit tekintheti meg.
vissza »
|
| |
Projekt adatai |
|
|
| azonosító |
124572 |
| típus |
PD |
| Vezető kutató |
Szalisznyó Lilla |
| magyar cím |
A Nemzeti Színház első évtizede: az intézményi professzionalizáció folyamata feltáratlan kéziratos források tükrében (Kismonográfia és forráskiadás) |
| Angol cím |
The first decade of the National Theatre: institutional professionalisation in the light of unknown manuscipt sources (Minor monography and source edition) |
| magyar kulcsszavak |
Nemzeti Színház, ismeretlen kéziratos források, intézményi professzionalizáció, Bajza József színigazgatói levelezése, színházi törvénykönyvek, drámabíráló bizottság |
| angol kulcsszavak |
National Theatre, unknown manuscript sources, institutional professionalisation, József Bajza's directorial correspondence, theatrical statue books, drama committee |
| megadott besorolás |
| Irodalomtudomány (Bölcsészet- és Társadalomtudományok Kollégiuma) | 50 % | | Ortelius tudományág: Magyar irodalom | | Színház- és Filmtudomány (Bölcsészet- és Társadalomtudományok Kollégiuma) | 50 % |
|
| zsűri |
Irodalom |
| Kutatóhely |
Magyar Irodalmi Tanszék (Szegedi Tudományegyetem) |
| projekt kezdete |
2017-09-01 |
| projekt vége |
2021-08-31 |
| aktuális összeg (MFt) |
15.219 |
| FTE (kutatóév egyenérték) |
2.80 |
| állapot |
lezárult projekt |
magyar összefoglaló A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.
Az 1837-ben létrejött Nemzeti Színház belső működésével kapcsolatba hozható kéziratos források többsége feltáratlan és feldolgozatlan. Nem volt és most sincs olyan kutatóközösség, amely a 19. századi magyar színháztörténettel kapcsolatba hozható kéziratok kritikai igényű kiadására vállalkozott volna, illetve vállalkozna. A 19. századi magyar színháztörténet köréből nem bírunk életműkiadásokkal, a legismertebb vezető színészek, színigazgatók kéziratos hagyatéka is olvasatlan békességben nyugszik. Az alapkutatások tartós hiánya és saját jelenleg is folyó, Egressy Gábor kéziratos és nyomtatott hagyatékára koncentráló kutatásom irányította a figyelmemet a Nemzeti Színház történetére vonatkozó forrásokra. A tervezett kutatás két egymással összefüggő feladatra szeretne vállalkozni. Jórészt kéziratos források alapján a Nemzeti Színház induló évtizedének (1837‒1848) a belső működését, a függöny mögött zajló, a közönség számára rejtve maradt mindennapjait, intézményi professzionalizációjának folyamatát kísérli meg bemutatni és értelmezni. A színháztörténeti munkákat általában elsősorban a művészi problémák, a műsorpolitika és az ekörüli viták érdeklik. De az új, reprezentatív, a maga nemében első és egyetlen kulturális intézmény „üzemszerű” működésének kialakulása legalább ilyen szerves része a professzionalizációs folyamatnak. A vállalás első része egy kismonográfia megírása erről a folyamatról, a színigazgatói levelezések, a színház belső törvénykönyve, a belső törvényszéki jegyzőkönyvek segítségével. A vállalás másik része e forrásanyag egy összefüggő, kompakt részének, Bajza József színigazgatói levelei kritikai kiadásának előkészítése.
Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.
A tervezett kutatás eltér a színháztörténet-írás tipikusnak mondható kérdésfelvetéseitől: nem a Nemzeti Színház társadalmi szerepére, művészi jelentőségére vagy hatására mutat rá. Az intézményi professzionalizációnak egy olyan aspektusát igyekszik láthatóvá tenni, amely eddig szinte rejtve maradt, azt a folyamatot, ahogyan a színház intézményként kezd funkcionálni, kialakítja saját belső, specifikus, a közönség számára láthatatlan működési rendjét. A gazdag forrásanyag lehetővé teszi, hogy a folyamatnak szinte minden lépcsőjét követni tudjuk. A források egy része töredékes, de vannak nagyobb, összefüggő és folyamatos kézirategyüttesek is. Feltárható a színigazgatók és a prózai előadó személyzet mindennapi tevékenysége, megismerhetők a színpadi produkciók háttérmunkálatai, a drámabíráló bizottság munkája, a művészi személyzet munkáját szabályozó, kihágásaikat büntető rendelkezések, a művészekből álló tanács elé kerülő kihágási ügyek és az azokra érkezett határozatok. Kiemelhető három, a színház működésében meghatározó terület: 1) az igazgatói levelezések 2) a művészek színházi munkájának belső szabályozása, és ezzel kapcsolatban a büntetések rendszere 3) a drámabíráló bizottság jegyzőkönyvei. Az igazgatók színházon belüli tevékenységének feltárására eddig még nem történtek kísérletek. Mindennapos teendőikről kevés konkrétumot tudunk, nincsenek ismereteink arról, hogy önkényesen szerettek-e dönteni a műsorrendről és a szereposztásokról, vagy inkább a kollektív munka hívei voltak. Fennmaradt szakmai levelezésük feltáratlan. Bajza József színigazgatói levelezésének közreadásával ennek a hiánynak a felszámolását szeretném megkezdeni.
Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!
Az interdiszciplináris, forráskiadással párosuló kutatásnak színház-, irodalom- és társadalomtörténeti hozadéka egyaránt lehet. Újdonsága, hogy korábban tüzetes feldolgozásra nem vagy alig érdemesített források feltárására és értelmezésére vállalkozik. A vállalások jellege lehetővé teszi, hogy rámutassak a Nemzeti Színház történetével kapcsolatos komoly szemléleti változás lehetőségére. Az ígért kismonográfia a források és a módszertan tekintetében is igyekszik eltávolodni az eddigi színháztörténeti munkák szokásosnak mondható kérdésfelvetéseitől (a színház társadalmi szerepe, művészeti jelentősége, hatása), és a színház intézményi professzionalizációjának felfejtésére fókuszál. Nagyon fontos annak hangsúlyozása, hogy nem egyfajta forráscsoport finom elemzésére szeretnék vállalkozni, a sokrétű anyag mikrotörténeti léptékű feldolgozása túlmutat az intézmény működésével kapcsolatos tények leírásán és adatolásán. Hasonlít ahhoz a történettudomány szemléletében és módszertanában bekövetkező változáshoz, amely a mindennapi életre, a személyes történelemre, az elmúlt korszakok hétköznapjainak közelhozására törekszik. Bajza József színigazgatói levelezésének kritikai igényű kiadása az irodalom- és színháztörténet-írás számára egyaránt előrelépést jelentene. Irodalomtörténeti szempontból azért, mert Bajza hagyatékából eddig csak a Toldy Ferenccel váltott leveleknek van kritikai igényű kiadása, színháztörténeti szempontból pedig azért, mert a színházzal való kapcsolatát idáig elsősorban színikritikai munkássága, illetve a drámaelméleti és műsorpolitikai vitákban való részvétele, tehát a nyilvánosság előtt zajló tevékenysége alapján dolgozták fel. A most feltárni kívánt források pedig ugyanennek a tevékenységnek a másik oldalát, a „színházi üzem” működtetésében játszott szerepét világítaná meg. A Nemzeti Színház kezdő évtizedéből származó forrástípusok a későbbi évtizedekből is rendelkezésünkre állnak, vagyis feldolgozásuk, közreadásuk és az értelmezési keretek kimunkálása előmozdíthatja és nagyban segítheti a későbbi kutatásokat.
A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média, illetve az érdeklődők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI Hivatal számára.
A Nemzeti Színház nemzeti-kulturális hagyományunk egyik meghatározó szereplője, az általam feldolgozott források az intézmény korai történetének a közönség előtt rejtett, a függöny mögött zajló életét engedik megismerni. Az utóbbi évtizedekben a történettudomány is kiterjesztette érdeklődését a mindennapi életre, a személyes történelemre, az elmúlt korszakok hétköznapjainak közelhozására. Olyan források mint a Nemzeti Színház igazgatósági jegyzőkönyvei, a drámabíráló bizottság munkája vagy éppen a fegyelmezetlen színházi személyzetet büntető szankciók a színház „magánéletét” mutatják be, akár olyan érdekességet is, hogy mi történt, amikor közvetlenül az előadás előtt derült ki, hogy a szabó túl szűkre szabta Szentpétery Zsigmond jelmezét (amiből az is látható, hogy a jelmezes próba szokása még nem volt általános). Bajza József centrális alakja volt a reformkor kulturális életének, de munkássága a közelmúlt évtizedeiben kevés figyelmet kapott, ha mégis, akkor az elméleti gondolkodása volt a kutatás tárgya. Bajza „perújrafelvételéhez” egy modern és korszerű portré majdani megalkotásához vezető úton előrelépés lehet a színigazgatói munkája gyakorlati, technikai oldalával való ismerkedés.
| angol összefoglaló Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.
The Nemzeti Színház (National Theatre) opening in 1837 has made a deep and enduring impact on Hungarian culture but the majority of the manuscript sources of its history is unexplored and unpublished. There has never been a research community specialising in critical editions of the sources of 19th century theatre history (manuscripts or printed sources alike). My attention was drawn to the manuscript sources of the history of the National Theatre by the chronic lack of basic researches, and by my own previous research work concentrating on the legacy (manuscript and printed alike) of Gábor Egressy, the leading actor of the National Theatre. The project aims at two interconnected subjects. First, exploring and working up unpublished and half-forgotten, rarely touched manuscript sources of the early years (1837−1848) of the National Theatre. The sources are documents about the internal, backstage institutional life of the theatre. Theatre-history scholars are usually interested in the artistic problems, policies and debates arising around the theatre. But the National Theatre being the new, representative, „first and only” in its own kind cultural institution, the process of its institutional professionalisation, the way how it shaped itself as smoothly operating„theatrical works” is none the less interesting and revealing. My first objective is to write a minor monographical book on this process, relying mostly on the directors’ correspondence, on the statue-books of the theatre, and on the inner records. My second task is to prepare for critical edition a coherent group of the sources: the directorial correspondence of József Bajza.
What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.
My perspective is different from that of general theatre history, does not deal with the social role, influence or artistic achievements of the National Theatre. I’d like to explore an aspect more or less invisible until now: the process in/by which the theatre starts to function as an institution and defines its internal rules to make that institution run smoothly. The richness of the sources allows to follow almost all the steps of this process. A part of the sources is in fragments, but there are bigger, longer, interconnected manuscipt groups, too. They cover the everyday backstage activities of the directors and of the drama branch of the theater, the work of the drama jury, the regulations controlling the work and life of the company and the sanctions in case of offence. Three groups can be highlighted which are definitive in the life of the theatre: 1.the directorial correspondences, 2. the inner statue books regulating everyday life and work in the theatre, and the related rules of sanctioning, 3. the records of the drama committee. No attempt has been made yet to examine the official activities of the directors. We know very little about their everyday work, e.g. about their decision-making process concerning the program and the casting, about whether they were autocratic or liked collective work etc. Their correspondences are unexplored and unpublished. I’d like to start to fill this gap by publishing the directorial correspondence of József Bajza.
What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.
The interdisciplinary research and the planned critical edition may connect to theatre history, social history and the history of literature, too. It’s novelty is the interest in unknown or hardly-ever seen sources, and my work aims at a new perspective in the history of the National Theatre. The planned monographic book intends to drift away from the typical questions of theater history writing, does not deal with the social role, influence or artistic achievments of the National Theatre but intends to show the background process of professionalisation which turns the theatre into a smoothly running institution. It is important to point out that I will not deal with only one group of the rich and multivarious sources. The research goes on on a micro-history scale and it qualifies for more than gathering and describing data. It is similar to those trends in history writing which endeavour to step close to the everyday life, to the personal histories of the past. The critical edition of the letters of József Bajza is interesting novelty for literary history and for theatre history as well. For literary history, because up to now only his private correspondence with Ferenc Toldy has been published. For theatre history, because his association with the theatre has been explored through his theater reviews and his role in the major debates about drama theory and program policies. The sources this project intends to explore will show the other side of his activities, his role in the actuation of the „theatre works”. We have the same types of sources of the later decades of the National Theatre, too, so exploring them and constructing the frames of contextualisation may forward and help future research work, too.
Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NRDI Office in order to inform decision-makers, media, and others.
The National Theatre has a definitive role in the history of our national cultural heritage. The sources I am going to deal with, help to learn a lot about the internal life of the institution, the activities hidden from the eyes of the audience. The records of the meetings of the directorial board, the work of the drama jury and the regulations and sanctions punishing the undisciplined behaviour of company members reveal for us the „private life” of the leading theatre of the country. For example, we meet even cases like the one when the theatre’s tailor made the costume of Zsigmond Szentpétery too tight and the mistake was found out only when the performance should have begun (so we can conclude that dress rehearsals were not in habit yet). József Bajza was a central figure of the cultural life of the Reform Era, yet his work hasn’t got much scholarly interest recently. One territory only, his theoretical thinking was the subject of major research. To learn more about his administrative and technical work as a theatre director would be a good step forward to re-thinking and modernising Bajza’s portrait.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
