Az útkeresés évei a magyar zeneszerzésben (1953-1967)
Angol cím
Seeking ways in Hungarian Composition (1953-1967)
magyar kulcsszavak
Modernitás, új zene, generációváltás, új kompozíciós gondolkodás
angol kulcsszavak
Modernity, New Music, Change of Generations, New Ways of Compositional Thinking
megadott besorolás
Zenetudomány (Bölcsészet- és Társadalomtudományok Kollégiuma)
100 %
zsűri
Kultúra
Kutatóhely
MTA Zenetudományi Intézet
projekt kezdete
2006-02-01
projekt vége
2010-09-30
aktuális összeg (MFt)
14.167
FTE (kutatóév egyenérték)
1.03
állapot
lezárult projekt
magyar összefoglaló
Az 1950-es és 1960-as évek fordulója jelentős változást hozott a magyar zeneszerzésben. Az ötvenes évek sematikus gondolkodását felváltotta az új zene (Schoenberg, Berg, Webern, Stravinksy és a kortársak kompozíciói) befogadásának igénye. Pályázatomban -- hagyatékokra, zeneművek elemzésére, emlékezésekre, sajtódokumentációra és a zenetudományi recepcióra támaszkodva -- fel kívánom tárni ennek a változásnak a forrásait, fázisait és jellemzőit. Vizsgálni kívánom a különböző generációkhoz és kompozíciós irányzatokhoz tartozó zeneszerzők alkotói-poétikai reakcióját az új zenére, illetve fel kívánom tárni a változás hátterében megbúvó zenepolitikai helyzetet.
angol összefoglaló
The turn of the 1950s and 1960s brought a significant change in Hungarian composition. The schematic thinking of the '50s was superseded by the demand on reception of new music (the compositions of Schoenberg, Berg, Webern, Stravinksy and contemporary composition). Supported by legacies of composers, analysis of compositions, recollections, documents of press and the musicological reception, I want to explore the sources, the phases and characteristics of these changes. I want to examine the creativ-poetic reaction of composers belonging to different generations and compositional trends, towards new music, and I try to explore the music political situation hidden in background of the changes.
Zárójelentés
kutatási eredmények (magyarul)
A pályázatban megjelölt kutatási témám a 20. századi magyar zenetörténet egyik jelentős fordulata, a hatvanas évekbeli zenei megújulás kérdését vizsgálta. Céljaimnak megfelelően megkíséreltem meghatározni a különböző zeneszerző-nemzedékekhez tartozó alkotók reakcióját a megváltozott stiláris kontextusra, zenepolitikai helyzetre. Elemeztem az idős Kodály Zoltán viszonyát az új zenéhez, feldolgoztam három, a Kodály-iskola második nemzedékéhez tartozó komponista, az újító Szervánszky Endre, a kibékítésre törekvő Dávid Gyula és a konzervatív Járdányi Pál válaszát a megváltozott zenei környezetre, a Zeneakadémia könyvtárának és a zenei szaksajtó adatainak alapján feltártam az új zenei repertoár fogadtatását Magyarországon, és elemeztem a fiatalabb nemzedékek, az úgynevezett Harmincasok, különösképpen Durkó Zsolt, valamint a későbbi Új Zenei Stúdió tagjainak pályakezdését. Tanulmányt-előadást írtam a Darmstadti Nyári Új Zenei Kurzusok magyarországi fogadtatás-történetéről, illetve Pierre Boulez magyarországi zeneszerzői recepciójáról. Több előadást és tanulmányt szenteltem a Kodály Zoltán halála után, a mester emlékére keletkezett kompozícióknak.
kutatási eredmények (angolul)
I examined one of the most important turns of the 20th century Hungarian music history in my research period, namely the question of the renewal in Hungarian music between the years 1959 and 1972. My aim was to describe the reactions to the modified stylistic context and music political situation of different generations of composers. I analysed the old Zoltán Kodály’s attitude toward new music, I worked up the musical answers to the changed situation of three composers, who all belonged to the second generation of the Kodály-school: the innovator Endre Szervánszky, Gyula Dávid, who strived for reconciliation, and the conservative Pál Járdányi. I examined the reception of the new music repertoire in Hungary analysing the sources of the library of the Academy of Music and of the musical press, as well as the start of the career of the generation born in the thirties and forties, above all the carees of Zsolt Durkó and of the represantatives of the New Music Studio. I wrote papers and studies about the Hungarian reception of the New Music Courses in Darmstadt and about Pierre Boulez’s compositional reception in Hungary. I devoted many papers and studies to compositions which were written after Kodály’s death, to the memory of the master.
Dalos Anna: Bartók, Lendvai und die Lage der ungarischen Komposition um 1955., Studia Musicologocia, 2006
Dalos Anna: A zenetörténész ajándéka. Fábián Imre hagyatéka az OSZK Zeneműtárában, Muzsika, 2006
Dalos Anna: Új zenei repertoár Magyarországon (1956-1967), Magyar Zene, 2007
Dalos Anna: A partvonalon kívül. A darmstadi új zenei kurzusok magyarországi recepciójáról., Muzsika, 2007
Dalos Anna: "It is not a Kodály School, but it is Hungarian." A Concept and its History., The Hungarian Quarterly, 2007
Dalos Anna: Ein symphonisches Selbstbildnis. Über Zoltán Kodálys Symphonie in C (1961), Studia Musicologica, 2009
Dalos Anna: Úton a neoavantgárd felé. Jeney Zoltán, Sáry László és Vidovszky László tanulóévei., Holmi, 2009
Dalos Anna: Professor Bruno Karlheinz Jaja renitens barátja (György Ligeti: Gesammelte Schriften 1-2.), Muzsika, 2009
Dalos Anna: Una rapsodia ungherese. Új zene és hagyomány Durkó Zsolt művészetében (1965-1972), Magyar Zene, 2010
Dalos Anna: Járdányi, a konzervatív, Zenetudományi Dolgozatok, 2010
Dalos Anna: Miser Catulle. Huzella Elek kantátájáról, Magyar Kodály Társaság Hírei, 2010
Dalos Anna: Hungarian variations on Improvisations sur Mallarmé: Zoltán Jeney's Early Reception of Pierre Boulez' Music, Beyond the Centres. Musical Avant-Gardes Since 1950. International Musicological Conference 1-3 July 2010 Conference Proceedings, 2010
Dalos Anna: Párhuzamos életrajzok (Rachel Beckles Willson: Ligeti, Kurtág and Hungarian Music During the Cold War), Muzsika, 2010
