A magas onkogenitású HPV-k E6 és E7 onkogénjei képesek immortalizálni a gazdasejteket beleavatkozva a sejtciklus szabályozásába. Ennek köszönhetően képesek megzavarni számos apoptózist gátló fehérje (pl. a livin) funkcióját is. A virális E6 és E7 livin génre gyakorolt hatásának pontos mechanizmusát még nem tisztázták, ezért transzfekciós kísérketekben és Northern blot analízissel vizsgáljuk ezeket a hatásokat. A mukotróp HPV típusok közül a HPV6 és HPV11 laryngealis papillomatosisban betöltött etiológiai szerepe már bizonyított. Míg a HPV6 azonban elsősorban a ritkán recidíváló felnőttkori papillomatosisból mutatható ki, a HPV11 inkább a többször kiújuló, nagyobb malignizációs hajlamú juvenilis formákban fordul elő. Célunk a kétféle kórlefolyás hátterében álló virális jellemzők felderítése molekuláris virológiai módszerekkel, a replikációban esszenciális szerepet betöltő vírusgének szekvencia analízisének segítségével. Munkánk célja az aktív HHV-6 fertőzés szervátültetés utáni betegségekben betöltött kóroki szerepének és a HCMV reaktivációjával való összefüggésének tanulmányozása veseátültetett betegek vérmintáiban. Tisztázni kívánjuk, szükséges-e ezen betegek esetében rendszeresen vizsgálni, hogy zajlik-e aktív HHV-6 fertőzés, mi a legjobb minta és módszer a vizsgálatokra. A két vírus közötti lehetséges kölcsönhatást primer sejteken in vitro kísérletekben kívánjuk vizsgálni.
angol összefoglaló
The E6 and E7 oncogenes of high-risk HPVs due to their interfering effect on cell cycle can induce the immortalization of the host cell. In connection with this, these genes can disturb functions of numerous apoptosis inhibitor proteins, e.g. the Livin. The effects of these oncogenes on the Livin expression and endogenous mRNA level have not been studied yet, so we examine these with transfection assays and Northern blotting. HPV6 and 11 are the main etiologic factors in laryngeal papillomatosis. HPV6 is associated mostly with the “benign” adult disease, while HPV11 causes the more aggressive juvenile form with frequent recurrences and higher risk of malignant transformation. Our aim is to reveal the genetic and proteomic differences of the viruses causing the two distinct forms of the disease by molecular biology techniques concerning the sequence variation of viral ORFs coding essential proteins for virus replication. The aims are to reveal the possible role of active HHV-6 infection in post-transplantation syndromes and the association between HHV-6 and HCMV in renal transplanted patients by monitoring blood samples. We would like to prove the need for HHV-6 diagnosis in renal transplanted recipients, the best sample and the best methods for it. The interaction between HHV-6 and HCMV will be studied in in vitro experiments with primary cell cultures.
Zárójelentés
kutatási eredmények (magyarul)
Vesetranszplantáltak mintáiban a humán herpeszvírus 6A dominanciáját, és a humán cytomegalovírussal megegyező gyakoriságát találtuk. Az új KI és WU polyomavírusok jelenlétét mi írtuk le először vizeletből, a HPyV9-et légúti mintákból. A WU és KI vírusokat vesetranszplantáltak légúti és vérmintáiban is kimutattuk, egészséges személyekben nem. A HPyV9-et vér és vizeletmintákból is kimutattuk.
Humán papillomavírus 11 pozitív mintákból a vírus genomjának szekvenálását, metilációs mintázatát vizsgálva tanulmányoztuk a cidofovir terápia kudarca hátterében álló genetikai, epigenetikai változásokat. Nem mutattunk ki a vírus genomot érintő genetikai és epigenetikai változásokat. A virális LCR-ben (long control region) egyedi polimorfizmusok/mutációk magyarázhatják a vírus magas virulenciáját, ami hozzájárulhat a terápia kudarcához.
Vizsgáltuk a torque teno vírus genetikai diverzitását a magyar populációban, a fej-nyaki régióból és a női genitális traktusból, normál, precancerosus és malignus léziók mintákban. Az összes TTV szekvencia a TTV1 faj típus-szekvenciához illeszkedett. A leggyakoribb szubtípus a 2c-volt. A 2b és a2c szubtípus egyenlő arányban fordult elő a cervicalis mintákban; az 1a szubtípus viszont gyakrabban fordul elő a cervicalis atypiában és méhnyakrákban. A fej-nyaki minták körében a 2c szubtípus volt a leggyakoribb. A szubtípusok megoszlása földrajzi régiónként és etnikumonként jelentős különbségeket mutat.
kutatási eredmények (angolul)
We found that A variant of human herpesvirus 6 is dominant in renal transplant patients and as frequent as the human cytomegolvirus proving that monitoring is important after the transplantation. Newly described human polyomavirus KI and WU were found and published first in urine. Theye were detected in respiratory and blood samples from renal transplant patients, but not healthy individuals nor pregnant women suggesting that these viruses might have importance mainly in immunocompromised patients. HPyV9 was found and published first in respiratory samples suggesting a new hypothesis about the transmission. The viruses was found also in urine and blood samples.
Human papillomavirus type 11 positive samples were collected fand analyzed. Sequencing of the genome, methylation analysis were performed to seek for genetic and epigenetic changes as a possible background for therapy failure. We found that the virological failure was not due to virological factors suggesting that cidofovir action may depend more heavily on the host.
Diversity of torque teno virus was assessed in the head and neck region in patients with potentially malignant and malignant lesions and was compared to that found in the uterine cervix (cervical atypia and cervical cancer) by sequencing. The results are that genotype and even subtype distribution may be important in association with diseases, therefore using this classification for characterization of intraspecies diversity of TTV1 is proposed.
