Collectivization and State Violence  Page description

Help  Print 
Back »

 

Details of project

 
Identifier
113345
Type PUB-K
Principal investigator Horváth, Sándor
Title in Hungarian Kollektivizálás és állami erőszak
Title in English Collectivization and State Violence
Keywords in Hungarian kommunista korszak, erőszak, vidéki társadalom
Keywords in English Communist regime, violence, rural communities
Discipline
History (Council of Humanities and Social Sciences)100 %
Ortelius classification: Social history
Panel Publications Panel
Department or equivalent Institute of History (Research Centre for the Humanities, Hungarian Academy of Sciences)
Starting date 2014-08-01
Closing date 2015-05-31
Funding (in million HUF) 0.303
FTE (full time equivalent) 0.20
state closed project
Summary in Hungarian
A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.

A kötet levéltári alapkutatásokra épülő, összefoglaló munka, mivel az egyes fejezetek területi és tematikus összehasonlításban vizsgálják a kollektivizálás és az azt kísérő állami erőszak társadalmi tapasztalatát. A legtömegesebb huszadik századi társadalmi tapasztalat és mindennapi kollaboráció, a "TSZ-be belépés" kapcsán az egyes helyi stratégiákat is összevethetjük. Az elsősorban megyei és helyi források alapján írt fejezetek építenek a társtudományok vizsgálati módszereire is (pl. irodalomtörténet, néprajz, szociológia). A kötet egyrészt igyekszik tisztázni az eddigi kutatások által létrehozott és az összehasonlításhoz felhasználható fogalmakat és azok hatókörét (fogalmi keretek). A kötet első része lokális, megyei és települési források bevonásával a helyi konfliktusok és kollektivizálás regionális összehasonlítására tesz kísérletet. A második rész azt vizsgálja, miként igyekezett és mennyire volt sikeres a diktatúra azon kísérlete, hogy elfogadtassa, másrészt társadalmiasítsa a kollektivizálást az egyes egyének, társadalmi csoportok vagy a helyi közösségek szintjén. A kollektivizálás vidéki tapasztalata sokak számára „elfogadottabbá” tette az állami erőszak alkalmazását, az élettörténetekben a kollektivizálás diszkontinuitást jelentett. Ezért azt is vizsgáljuk, hogy a korábbi állami erőszakos beavatkozásokhoz, a földhöz, a munkához, az életformákhoz képest a kollektivizálás radikális, tömeges jellege milyen új viselkedésmódokat alakított ki.

Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.

A kollektivizálás társadalmiasítása („társadalmi üggyé” tétele, azaz a lehetséges módon szinte mindenki résztvevővé vált) egyben a kölcsönös tabusítást is jelentette. A hetvenes években a háztájiról szóló hivatalos diskurzus legitimálta a hatvanas évek eleji állami erőszakot, ami átalakította a kollektivizálás emlékezetét. A kollektivizálás legitimálta az erőszak alkalmazását, ezáltal legitimálta magát a rendszert is, másrészt a kollektivizálás városi, össztársadalmi kérdéssé tette a föld- és falupolitikát, a paraszti társadalom felszámolását. Mindezek függvényében többek között a következő kérdésekre keressük a választ: Milyen formákban jelenik meg az állami erőszak az adott területen, témában? Hogyan válik az erőszak elfogadottá, normává? Melyek voltak a legitim és illegitim formái az erőszak alkalmazásának? Hogyan változtak meg az erőszak hatására a források szereplőinek (a történeti ágenseknek) magatartása, gondolkodása, attitűdjei? Miként változtak az egyes egyének, társadalmi csoportok érdekérvényesítési lehetőségei vagy ugyanennek a forrásokban (pl. naplóban, interjúban, filmben, irodalomban) ábrázolt módjai az állami erőszak hatására?
További fontos elemnek tekinthetjük, hogy a 20. századi politikai diktatúrákban a társadalom tagjaitól minél nagyobb fokú részvételt, kollaborációt vártak el. A kollektivizálás kapcsán a kötet szerzői ezért éppen azt vizsgálják, hogy helyi szinten miben különbözött az állami erőszak és a társadalmi részvétel, másrészt milyen csatornákon keresztül (propaganda, irodalom, film) vált kvázi közéleti témává a kollektivizálás, hogy vált elfogadottá maga a kollektivizálás.

Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!

Az erőszak történetiségének kutatása az eseménytörténeti leírásokon túl lényegében a hiányterületek közé sorolható. A hazai és külföldi szakirodalomban is inkább periférikusan érintik a kérdést. Meglepő módon a társadalomtudományi, szociológiai kutatások összefoglalóiban sem találunk ilyen cím alatt fejezetet. Magával az erőszak történeti, társadalmi jelenségével és hatásával leginkább a történeti antropológiai szakirodalomban találkozhatunk. Az állami erőszak problematikája természetesen megjelenik a jogi munkákban, de érthetően azok sem elsősorban a történetiség tárgyalását állítják az érdeklődésük középpontjába.
Az iparosítás és a kollektivizálás egymással szorosan összetartozó állami politika volt. A kollektivizáláson kívül alig találunk más, ennyire átfogó témakört, ami a szovjetizálási folyamat kelet-közép-európai jelenségeit egy új típusú beszédmódban értelmezheti. Kézenfekvő kiindulópontja lehet az új értelmezéseknek az a közös történelmi tényező, tudniillik, hogy a parasztság többsége egyértelműen nem akarta a „kolhozt”, ami mégis sajátos realitás lett. Másodsorban fontos a kollektivizálás újszerű megközelítése azért is, mert össztársadalmi hatásai miatt kiemelhetjük az egyébként sokak számára érdektelennek tűnő puszta agrártörténet – annak is erősen mitizált, pusztán csak a „sikeres magyar modellként” leírt – köréből, ahogyan ez már elég régen megtörtént a külföldi fogalom- társadalom- és kultúrtörténeti kutatásokban. Harmadszor, a kollektivizálást célszerű olyan dinamikus folyamatként értelmezni, amely számos olyan összefüggést, jelenséget érint, lefed (például városi hatások, szegénység, proletarizálódás, vagy éppen vagyonosodás, lokális, regionális különbségek, társadalmi részvétel a rezsim felépítésében, alkalmazkodó ellenállás), amelyek tárgyalása szintén hiányterületnek számít a jelenkor-történeti kutatásokban.
A kötet szerzői ezeknek a megközelítéseknek az alkalmazásával érthetőbbé és az országon belül is összehasonlíthatóvá teszik azokat a folyamatokat, amelyek a kollektivizálás és állami erőszak kereteit meghatározták. A kötet nem csupán a szakma és a nagyközönség érdeklődésére tarthat számot, hanem oktatási segédletként a felsőoktatásban is hasznosítható.

A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média illetve az adófizetők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI számára.

Az összefoglaló kötet célja, hogy a szélesebb közönség elé tárja azokat az új kutatásokat, amelyek a kommunista diktatúra egyik legtömegesebb társadalmi tapasztalatával, a kollektivizálással foglalkoznak. A téma feldolgozása azért is újszerű és fontos, mert az állami erőszak összefüggéseiben, új forrásokkal vizsgálja a jelenkortörténet egyik legfontosabb, ám eddig módfelett mostohán kezelt kérdéskörét. A kötet a társadalomtörténet, kultúratörténet, mindennapok története nézőpontjából elemzi a kérdéskört, az elméleti írások mellett olvasmányosabb, szélesebb érdeklődésre számot tartó témákat ölel fel. Ennek célja a nagyközönség érdeklődésének kielégítése, másrészt a kollektivizálásról a közgondolkodásban meglévő sztereotípiák oszlatása. Emellett a könyv a felsőoktatásban is használható, nem kis mértékben azért, mert a szerzők jelentős része valamelyik egyetemen is tanít. A tanulmányok szerzői a nemzetközi kutatások módszertani eredményeire is reflektálva új nézőpontból közelítenek a témához olvasmányos formában, és vidéki levéltári anyagokra építve megteremtik a témáról szóló társadalmi és történeti diskurzus új lehetőségeit. A vidéki levéltárakban dolgozó szakmai potenciál bevonása és megismertetése a nagyközönséggel is számottevő eredménye a kötetnek.
Summary
Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.

A kötet levéltári alapkutatásokra épülő, összefoglaló munka, mivel az egyes fejezetek területi és tematikus összehasonlításban vizsgálják a kollektivizálás és az azt kísérő állami erőszak társadalmi tapasztalatát. A legtömegesebb huszadik századi társadalmi tapasztalat és mindennapi kollaboráció, a "TSZ-be belépés" kapcsán az egyes helyi stratégiákat is összevethetjük. Az elsősorban megyei és helyi források alapján írt fejezetek építenek a társtudományok vizsgálati módszereire is (pl. irodalomtörténet, néprajz, szociológia). A kötet egyrészt igyekszik tisztázni az eddigi kutatások által létrehozott és az összehasonlításhoz felhasználható fogalmakat és azok hatókörét (fogalmi keretek). A kötet első része lokális, megyei és települési források bevonásával a helyi konfliktusok és kollektivizálás regionális összehasonlítására tesz kísérletet. A második rész azt vizsgálja, miként igyekezett és mennyire volt sikeres a diktatúra azon kísérlete, hogy elfogadtassa, másrészt társadalmiasítsa a kollektivizálást az egyes egyének, társadalmi csoportok vagy a helyi közösségek szintjén. A kollektivizálás vidéki tapasztalata sokak számára „elfogadottabbá” tette az állami erőszak alkalmazását, az élettörténetekben a kollektivizálás diszkontinuitást jelentett. Ezért azt is vizsgáljuk, hogy a korábbi állami erőszakos beavatkozásokhoz, a földhöz, a munkához, az életformákhoz képest a kollektivizálás radikális, tömeges jellege milyen új viselkedésmódokat alakított ki.

What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.

A kollektivizálás társadalmiasítása („társadalmi üggyé” tétele, azaz a lehetséges módon szinte mindenki résztvevővé vált) egyben a kölcsönös tabusítást is jelentette. A hetvenes években a háztájiról szóló hivatalos diskurzus legitimálta a hatvanas évek eleji állami erőszakot, ami átalakította a kollektivizálás emlékezetét. A kollektivizálás legitimálta az erőszak alkalmazását, ezáltal legitimálta magát a rendszert is, másrészt a kollektivizálás városi, össztársadalmi kérdéssé tette a föld- és falupolitikát, a paraszti társadalom felszámolását. Mindezek függvényében többek között a következő kérdésekre keressük a választ: Milyen formákban jelenik meg az állami erőszak az adott területen, témában? Hogyan válik az erőszak elfogadottá, normává? Melyek voltak a legitim és illegitim formái az erőszak alkalmazásának? Hogyan változtak meg az erőszak hatására a források szereplőinek (a történeti ágenseknek) magatartása, gondolkodása, attitűdjei? Miként változtak az egyes egyének, társadalmi csoportok érdekérvényesítési lehetőségei vagy ugyanennek a forrásokban (pl. naplóban, interjúban, filmben, irodalomban) ábrázolt módjai az állami erőszak hatására?
További fontos elemnek tekinthetjük, hogy a 20. századi politikai diktatúrákban a társadalom tagjaitól minél nagyobb fokú részvételt, kollaborációt vártak el. A kollektivizálás kapcsán a kötet szerzői ezért éppen azt vizsgálják, hogy helyi szinten miben különbözött az állami erőszak és a társadalmi részvétel, másrészt milyen csatornákon keresztül (propaganda, irodalom, film) vált kvázi közéleti témává a kollektivizálás, hogy vált elfogadottá maga a kollektivizálás.

What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.

Az erőszak történetiségének kutatása az eseménytörténeti leírásokon túl lényegében a hiányterületek közé sorolható. A hazai és külföldi szakirodalomban is inkább periférikusan érintik a kérdést. Meglepő módon a társadalomtudományi, szociológiai kutatások összefoglalóiban sem találunk ilyen cím alatt fejezetet. Magával az erőszak történeti, társadalmi jelenségével és hatásával leginkább a történeti antropológiai szakirodalomban találkozhatunk. Az állami erőszak problematikája természetesen megjelenik a jogi munkákban, de érthetően azok sem elsősorban a történetiség tárgyalását állítják az érdeklődésük középpontjába.
Az iparosítás és a kollektivizálás egymással szorosan összetartozó állami politika volt. A kollektivizáláson kívül alig találunk más, ennyire átfogó témakört, ami a szovjetizálási folyamat kelet-közép-európai jelenségeit egy új típusú beszédmódban értelmezheti. Kézenfekvő kiindulópontja lehet az új értelmezéseknek az a közös történelmi tényező, tudniillik, hogy a parasztság többsége egyértelműen nem akarta a „kolhozt”, ami mégis sajátos realitás lett. Másodsorban fontos a kollektivizálás újszerű megközelítése azért is, mert össztársadalmi hatásai miatt kiemelhetjük az egyébként sokak számára érdektelennek tűnő puszta agrártörténet – annak is erősen mitizált, pusztán csak a „sikeres magyar modellként” leírt – köréből, ahogyan ez már elég régen megtörtént a külföldi fogalom- társadalom- és kultúrtörténeti kutatásokban. Harmadszor, a kollektivizálást célszerű olyan dinamikus folyamatként értelmezni, amely számos olyan összefüggést, jelenséget érint, lefed (például városi hatások, szegénység, proletarizálódás, vagy éppen vagyonosodás, lokális, regionális különbségek, társadalmi részvétel a rezsim felépítésében, alkalmazkodó ellenállás), amelyek tárgyalása szintén hiányterületnek számít a jelenkor-történeti kutatásokban.
A kötet szerzői ezeknek a megközelítéseknek az alkalmazásával érthetőbbé és az országon belül is összehasonlíthatóvá teszik azokat a folyamatokat, amelyek a kollektivizálás és állami erőszak kereteit meghatározták. A kötet nem csupán a szakma és a nagyközönség érdeklődésére tarthat számot, hanem oktatási segédletként a felsőoktatásban is hasznosítható.

Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NKFI in order to inform decision-makers, media, and the taxpayers.

Az összefoglaló kötet célja, hogy a szélesebb közönség elé tárja azokat az új kutatásokat, amelyek a kommunista diktatúra egyik legtömegesebb társadalmi tapasztalatával, a kollektivizálással foglalkoznak. A téma feldolgozása azért is újszerű és fontos, mert az állami erőszak összefüggéseiben, új forrásokkal vizsgálja a jelenkortörténet egyik legfontosabb, ám eddig módfelett mostohán kezelt kérdéskörét. A kötet a társadalomtörténet, kultúratörténet, mindennapok története nézőpontjából elemzi a kérdéskört, az elméleti írások mellett olvasmányosabb, szélesebb érdeklődésre számot tartó témákat ölel fel. Ennek célja a nagyközönség érdeklődésének kielégítése, másrészt a kollektivizálásról a közgondolkodásban meglévő sztereotípiák oszlatása. Emellett a könyv a felsőoktatásban is használható, nem kis mértékben azért, mert a szerzők jelentős része valamelyik egyetemen is tanít. A tanulmányok szerzői a nemzetközi kutatások módszertani eredményeire is reflektálva új nézőpontból közelítenek a témához olvasmányos formában, és vidéki levéltári anyagokra építve megteremtik a témáról szóló társadalmi és történeti diskurzus új lehetőségeit. A vidéki levéltárakban dolgozó szakmai potenciál bevonása és megismertetése a nagyközönséggel is számottevő eredménye a kötetnek.





 

Final report

 
Results in Hungarian
A publikációs támogatással támogatott kötet 2015. februárban megjelent. Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrában. Szerk. Horváth Sándor-Ö. Kovács József. Bp., MTA BTK, 2015. 396.pp. https://www.btk.mta.hu/aktualis-main/727-megjelent-az-allami-eroszak-es-kollektivizalas-c-kotet.html A tanulmányok számos olyan hipotézist igazolnak, amelyeket a kötet szerzői kiindulópontként használtak. A települések történetében és az élettörténetekben nem mindig 1956, sokkal inkább a kollektivizálás jelentett diszkontinuitást. Az állami erőszak és a kollektivizálás radikális, tömeges jellege és tapasztalata új viselkedésformákat, társadalmi magatartásokat alakított ki. A kollektivizálás társadalmiasítása egyben a kölcsönös tabusítást is jelentett e, ami a megyei/regionális történetírásokban is érzékelhető volt. A hetvenes években a háztájiról szóló hivatalos diskurzus átalakított a a kollektivizálás emlékezetét. A kollektivizálás egyúttal városi, össztársadalmi kérdéssé tett e a föld- és falupolitikát, a paraszti társadalom felszámolását.
Results in English
The proposed outcome of the project has been published in February 2015. Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrában [State violence and collectivization in the communist dictatorship.] Ed. Sándor Horváth, József Ö. Kovács. Budapest: MTA BTK, 2015. This volume is the first attempt to discuss collectivization in Hungary in a single publication from different historical aspects. The time frame applied throughout the volume is not strict, but generally does not go beyond 1965. The volume brings together some of the most established specialists of the collectivization and highlights many new social and cultural aspects of the state violence during the collectivization campaign in Hungary.
Full text https://www.otka-palyazat.hu/download.php?type=zarobeszamolo&projektid=113345
Decision
Yes





 

List of publications

 
Horváth Sándor - Ö. Kovács József (szerk.): Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrában, Budapest, MTA BTK TTI, 2015




Back »