A megnyíló ország: kulturális transzferek, kelet-nyugati kulturális csere és Magyarország a hidegháborúban (1953–1975)  részletek

súgó  nyomtatás 
vissza »

 

Projekt adatai

 
azonosító
109103
típus PD
Vezető kutató Takács Róbert
magyar cím A megnyíló ország: kulturális transzferek, kelet-nyugati kulturális csere és Magyarország a hidegháborúban (1953–1975)
Angol cím The Opening Country: Cultural transfers and East–West Cultural Exchange and Hungary in the Cold War (1953–1975)
magyar kulcsszavak kulturális transzferek, kelet-nyugati kapcsolatok, desztalinizáció, kultúrpolitika, kulturális diplomácia, történelem, kommunizmus, szocializmus, Magyarország
angol kulcsszavak cultural transfers, East-West relations, de-Stalinization, cultural policy, cultural diplomacy, history, communism, socialism, Hungary
megadott besorolás
Történettudomány (Bölcsészet- és Társadalomtudományok)100 %
Ortelius tudományág: Történelem
zsűri Történelem
Kutatóhely Politikatörténeti Intézet Közhasznú Nonprofit Kft.
projekt kezdete 2013-09-01
projekt vége 2016-09-30
aktuális összeg (MFt) 13.075
FTE (kutatóév egyenérték) 3.08
állapot lezárult projekt
magyar összefoglaló
A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.

A kutatás célja feltárni a Sztálin halálával meginduló változások egy kevésbé ismert területét, a Kelet-Nyugat közti kulturális érintkezések, transzferek történetét. A szovjet blokk országai desztalinizációs folyamatának fontos része volt a korábban diplomáciai, gazdasági, kulturális szempontból mereven zárt országok megnyitása. A kutatás egyrészt megvizsgálja, az egyes területeken (tudományok, művészetek, irodalom, populáris kultúra, újságírás stb.) milyen ütemben szélesedtek ki a személyes és intézményes kapcsolatok. Milyen csatornákon, milyen sajátosságokkal ment végbe a nyugati tudományos eredmények, kulturális javak hazai recepciója? Másrészt mennyiben járt ez együtt a nyilvánosságban a Nyugat-kép megváltozásával – a nyugati társadalmak életének mely aspektusai szelídültek elfogadhatóvá, sőt integrálhatóvá, átveendővé?
Felteszi továbbá a kérdést, hol helyezhető el Magyarország a szovjet blokkon belül, mennyiben volt kezdeményező avagy mintakövető szerepben. A magyar politikai vezetés milyen motivációkat követve és milyen korlátok között adott teret ezeknek a folyamatoknak? Mennyiben vállalt fel e téren konfliktusokat a szovjet vezetéssel, illetve a szovjet blokk más országaival? A kutatás törekszik a kulturális cserekapcsolatok, személyes Nyugat-élmények megsokszorozódásának értelmezésére is. Egy rendszer bomlási folyamata részeként avagy az államszocialista rendszerek élettartamát meghosszabbító tényezőként tekintsünk-e rá?
A kutatás a Sztálin halálának évétől az 1975-ig, a Helsinki záróokmány aláírásáig terjedő időszakot fedi le: előbbi a nyitás szükségességének felismerésével járt, míg utóbbi új minőséget hozott a két tábor kulturális kapcsolataiban is.

Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.

A kutatás alapkérdése: milyen gazdasági, politikai, tudományos, intézményi és egyéb érdekek nyomán, milyen konfliktusok eredőjeként ment végbe az 1953 utáni évtizedekben tapasztalható kulturális nyitás Magyarországon. Fontos kérdés, egyrészt az, mennyiben mozgott a kulturális terület más szférákkal – diplomácia, gazdaság – szinkronban avagy szaladt előre, maradt el mögöttük e szempontból. A kutatás rákérdez, hol helyezhető el a magyar gyakorlat a szovjet blokk országain belül: hogyan értékelhető ennek kapcsán az 1956-os forradalom hatása, illetve tartható-e a hatvanas évek közepére kialakuló „liberális” kép a kulturális transzferek világát tekintve, továbbá mennyiben szűkítette be az érintkezések lehetőségeit 1968?
A kutatás kiinduló hipotézise az, hogy 1953 után az államszocialista rendszerek általános válsága szükségessé tette a sztálini hatalomgyakorlás felülvizsgálatát. Mindez felvetette a Kelet-Nyugat kapcsolatok átértékelésének szükségességét is. A folyamat nem értelmezhető a hidegháború kontextusa nélkül, de a problémát érdemes tágabb dimenzióban is értelmeznünk. A szakirodalom többnyire azt vallja, a „Nyugat-élmények” szaporodása rendszeridegen elemként az államszocialista rezsimek összeomlásához járult hozzá. Ezt látszik alátámasztani, hogy a kulturális transzferek áramlásának mérlege – évszázados mintákat követve – feltehetően a legmerevebb elzárkózás idején is a Nyugat felől érkező hatások felé billent. Ám fel kell tennünk a kérdést: nem lehetséges-e a folyamatok egy eltérő értelmezése: azok nem az államszocialista rendszerek önkorrekciós képességéről tanúskodnak-e, ami hozzájárult legitimitásuk növekedéséhez, ezzel a válságok kitolásához?

Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!

A kutatás jelentősége elsősorban abban áll, hogy több szempontból is új megközelítésben vizsgálja a korszak magyar történelmét. Egyrészt túllépve a külkapcsolatok történetét uraló bilaterális, illetve diplomáciaközpontú szemléleten Magyarország és a nagyvilág érintkezéseit a kulturális szféra felől indulva elemzi. Ezzel hozzájárul a rejtettebb folyamatok feltárásához, és az állami szereplők mellett az alacsonyabb szintű cselekvők, intézmények, transznacionális hálózatok, a kulturális transzferekben csomópontokat képező egyének szerepének elemzését is felvállalja. Másrészt kibővíti – és módosíthatja – a korszak magyar külpolitikájáról élő képet feltárván a kulturális diplomácia törekvéseit, motivációit. Ezzel közelebb jutunk annak megválaszolásához is, milyen szerepe volt a tudatos politikai döntéseknek és az alulról indított kezdeményezéseknek a Kelet-Nyugat érintkezések történetében. Egyúttal a projekt keretbe foglalja a témában eddig szórványosan megjelent hazai irodalmat, amely érintette például az útlevél-politikát, ösztöndíj-politikát, fordításpolitikát, nyugati rádióadókat.
A kutatás ezen felül reflektál a tárgy nemzetközi szakirodalmára, amely a vizsgált folyamatokat elsősorban a hidegháború és a desztalinizáció fogalmai mentén vizsgálja. A kulturális érintkezésekről az angolszász irodalom rendszerint mint a hidegháborús szembenállás egy sajátos terepe beszél. Ebben a kontextusban a transzferek eleve bomlasztó hatásúak, és a fő kérdéssé óhatatlanul az válik, hogyan járultak hozzá a bővülő érintkezések az államszocialista rezsimek összeomlásához. Jelen kutatás ugyanakkor azt is igyekszik megvizsgálni, mennyiben szolgálta a nyugati tudomány, művészet recepciója, a fogyasztóin kultúra „beemelése” a rendszer stabilizálását. Mennyire alkalmasak más fogalmak (l. modernizáció), illetve megközelítések (l. európai intellektuális Amerika-ellenesség) a korszak leírására.
Ezen felül a kutatás törekszik a komparatív analízis lehetőségeinek kihasználására, és a magyar-nyugati kulturális transzfereket regionális dimenzióba helyezi. Ezáltal választ kaphatunk arra is, mennyiben volt sajátos magyar út az 1956 után, kimutathatók-e a kulturális kapcsolatok és transzferek terén a kádári politika sajátosságai.

A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média illetve az adófizetők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI számára.

A Kádár-korszak külpolitikájáról élő képet, miszerint a rezsim a belpolitikai mozgástér fejében teljes mértékben lemondott a külpolitikai önállóságról a legújabb történeti kutatások jelentősen árnyalták. Igaz, a kérdésben a történettudományon belül sem alakult még ki konszenzus. Jelen kutatás egy sajátos, nem nagypolitikai dimenzióban közelíti meg azt a kérdést, milyen kapcsolatban állt a magyar társadalom és ezen belül kiemelten a magyar értelmiség a nagyvilággal. Azzal, hogy a kutatás a kulturális kérdéseket helyezi a középpontba egyrészt lehetőséget teremt a nem állami szereplők tevékenységének vizsgálatára, a nemzeteken átnyúló kapcsolati hálók feltérképezésére. Másrészt a korszak lapjait olvasgatva szembetűnik, hogy milyen sok apró információ jelent meg az akkor összefoglalóan „tőkés világrendnek” nevezett nyugati államok életéről, kultúrájáról. A kutatás célul tűzi ki a médiában – a mozitól a tudományos szakfolyóiratokig terjedő nyilvánosságban – a nyugati hatások és azok következményeinek feltárását. Vajon a megszaporodó érintkezések valóban a rendszer stabilitását ásták alá, vagy jóval összetettebb hatásmechanizmussal állunk-e szemben?
A kutatás mindezzel igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy jobban megértsük Magyarország helyét és szerepét a hidegháborús szembenállás évtizedeiben. Egyrészt azzal, hogy feltárja, hogyan oldódott fel a kétpólusú világrend „másik pólusával” szembeni, az 1950-es évek elején tapasztalható szinte teljes elzárkózás, hogyan álltak helyre, illetve alakultak új érintkezések a keleti és nyugati kultúra között. Másrészt megkísérli értelmezni Magyarország helyét a szovjet blokkon belül is az összehasonlító elemzés eszközeivel.
angol összefoglaló
Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.

The aim of the research is to explore a less-known field of the changes beginning after the death of Stalin, the history of East-West cultural contacts and transfers. Opening the earlier diplomatically, economically, culturally closed countries was an important part of the de-Stalinization process in the Soviet bloc countries. On the one hand the research examines in what pace the personal and institutional relations broadened in the different fields (science, arts, literature, pop culture, journalism etc.). Through what channels could the reception of Western scientific achievements and cultural goods take place and with what peculiarities? On the other hand how much did it change the image of the West in the publicity – what aspects of Western social life were tamed down to be acceptable, or even became integrated, admitted.
It raises the question, where to place Hungary within the Soviet bloc; how much was it an initiator or a follower. What motivations did the Hungarian political leadership have and what barriers it erected when giving way for this process? How much was it ready to undertake conflicts with the Soviet leadership and other countries of the Soviet bloc? The research aspires to interpret the multiplication of cultural exchanges and personal West-experiences. Shall we understand it as the decay process of a system or as a factor that contributed to the extension of the lifetime of the socialist regimes?
The research covers the period from the death of Stalin till 1975, the signing of the Helsinki Accords: the first one brought the recognition of the need for opening, while the latter meant new quality in the cultural relations of the two camps as well.

What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.

The core question of the research is: what economic, political, scientific, institutional and other interests facilitated and what conflicts formed the cultural opening in Hungary in the decades after 1953? It is important to ask, first, was the cultural sphere moving in sync with other fields – diplomacy, economy – or rushed ahead, lagged behind in this regard. The research raises the question how to evaluate the Hungarian case compared to other countries of the Soviet bloc: how to interpret the effect of the revolution of 1956; can we stick to the ‘liberal’ image emerging in the mid-1960’s regarding cultural transfers; did 1968 effectively constrict the chances of intercourse?
The starting hypothesis of the research is that after 1953 the general crisis of the state-socialist regimes made the re-examination of the Stalinist practices necessary. It also raised the necessity of the reconsideration of East–West relations. The process cannot be interpreted without the context of the cold war, but the problem should be considered in a broader dimension as well. The literature mostly supports the view that spreading ‘West-experiences’ contributed to the fall of state-socialist regimes as alien to the system. The balance of cultural transfers seem to confirm it since – following century-long patterns – it presumably tilted for Western influences even in the years of the most rigid seclusion. But the question should be raised: is there another possible interpretation that underpins the capacity for self-correction of state-socialist regimes, that contributed to their legitimacy and in the long run to defer the crisis?

What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.

The significance of the project is first of all stands in the fact that it applies new approach for examining the history of the period in several aspects. First, exceeding the dominant bilateral and diplomacy-centred approach in the history of foreign relations it analyses the relations of Hungary in the world from the cultural sphere. This makes it possible to reveal the more hidden processes and undertakes the analysis of the actors of lower levels besides the state like institutions, people as hubs in cultural transfers and transnational networks. Second by revealing the motivations and efforts of cultural diplomacy it extends – and might refine – the general perception of the Hungarian foreign policy of the period. This would bring us closer to answer what the role of the calculated political decisions and the bottom-up initiatives in the history of East-West relations was. Furthermore the project would set the so far scattered domestic literature – e. g. on passport policy, scholarship policy, translation policy, Western radio broadcasts – in frame.
Additionally the research responds to the international literature of the matter that primarily examines there processes with the concepts of cold war and de-Stalinization. The Anglo-Saxon literature usually treats cultural intercourse as a special terrain of cold war struggles. In this context transfers are ab ovo subversive and the main question unavoidably is how the broadening contacts contributed to the collapse of the state socialist regimes. This research strives to examine whether the reception of Western science and arts, the ‘inclusion’ of consumer culture could serve the stability of the system. Are other concepts (e. g. modernization) and approaches (e. g. European intellectual anti-Americanism) suitably for analysing the period?
Furthermore the research utilizes the opportunities for comparative analysis and puts the Hungarian-Western cultural transfers in a regional dimension. This might help us answer whether there was a special ‘Hungarian way’ after 1956, and whether the peculiarities of Kadarian politics can be traced in the field of cultural relations and transfers.

Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NKFI in order to inform decision-makers, media, and the taxpayers.

The dominant picture of the Kadar era that the regime totally gave up independence in foreign politics to gain some space for movement in domestic politics has been modified by recent historical research. However the question has not reached consent in scientific circles yet. The present research approaches the question from a special, not primarily political dimension what relation the Hungarian society and principally the Hungarian intellectuals had with the world.
Putting cultural questions in the middle the research makes it possible to examine the activity of non-state actors and to map the transnational networks as well. Also, reviewing the newspapers of the period it is eye-catching how many tiny pieces of information were published about the life and culture of Western states that time called ‘capitalist world order’. The research aims to explore the scope of Western influence and its effects in the media in the broad sense – ranging from cinema to scientific journals. Did the multiplying cases of intercourse really undermine the stability of the system or are we facing a more complex system of effects?
The research by examining these questions aims to contribute to the understanding of the place and role of Hungary in the decades of the cold war struggles. First by exploring how the nearly total seclusion from the ‘other pole’ of the bipolar world system in the early 1950’s was resolved, and how the contacts were restored and renewed between Eastern and Western culture. Second it tries to interpret the place of Hungary within the Soviet bloc by comparative analysis.





 

Zárójelentés

 
kutatási eredmények (magyarul)
A kutatás a rendelkezésre álló levéltári és könyvtári források feldolgozásával a kulturális nyitottság problematikáját igyekezett feltárni, elemezni és értelmezni a Sztálin halála után Helsinkiig tartó időszakban. A kutatás eredményei alapján a kutató amellett érvel, hogy a korszak meghatározó elemzési keretéül szolgáló hidegháborús narratíva érvényes, de önmagában nem elégséges a magyar kultúra nyugati kapcsolatrendszerének és transzfereinek tárgyalása során. Ezt legalább három másik elemzési kerettel kell kiegészíteni további tényezők és hatások figyelembe vételével. A rendszer nyitottságának megváltozása értelmezhető és értelmezendő a desztalinizációs folyamat perspektívájából, miszerint a sztálini struktúrák lebontása, ezzel a kultúrpolitika megváltozó alapállása és viszonya az olyan alapkategóriákhoz mint (szocialista) realizmus, nevelés, szórakozás stb. hogyan alakította át az elméletet és a mindennapi gyakorlatot. A kulturális élet bizonyos önmozgáshoz jutott, amelyben érvényesíteni szükséges a kultúrán belüli, rendszereken átívelő, a nyitottság és transzferek tekintetében jelentős törésvonalakat. Így egyrészt a magas kultúra és tömegkultúra egymásnak feszülő, blokkokon átívelő ellentétét, másrészt a modernisták és tradicionalisták szembenállását. A kutatás amellett érvel, hogy az 1953 utáni külpolitikai és gazdasági nyitása mellett a kulturális zártsághoz való visszatérés – a megtorpanások, ellentmondásosság ellenére – sem volt reális alternatíva.
kutatási eredmények (angolul)
The research strived to explore, analyse and interpret the problem of cultural openness by processing the existing archival and library documents for the period between the death of Stalin and Helsinki. According to the results of the research the researcher argues that the main analytical framework of the era, the cold war narrative is still valid, but alone insufficient for the discussion of the Western contacts and transfers of Hungarian culture. It must be amended with at least three other frames of analysis also taking into account further factors and effects. The changing openness of the cultural regime can be and should be interpreted from the perspective of the de-Stalinization process that stresses the deconstruction of Stalinist structures and therefore the changing attitudes of cultural policy to such basic categories as (socialist) realism, education, entertainment and how it transformed theory and everyday practice. Cultural life regained a level of self-determination, which makes it necessary to examine the inner cultural fractures that are relevant from the perspective of openness and overlap political systems. So first the opposition of high-brow and low-brow culture, second the confrontation of modernizers and traditionalists. The research argues that after the political and economic opening after 1953 the return to cultural closedness – despite recoils and contradictions – was not a realistic alternative.
a zárójelentés teljes szövege https://www.otka-palyazat.hu/download.php?type=zarobeszamolo&projektid=109103
döntés eredménye
igen





 

Közleményjegyzék

 
Takács Róbert: Sport és újságírás Bern után, Múltunk 2014/2. 189-216p., 2014
Takács Róbert (szerk. is), Feitl István, Mitrovits Miklós, Ripp Zoltán: Kérdések és válaszok a Kádár-rendszerről., Budapest, Napvilág Kiadó, 256p, 2013
Takács Róbert: A sztálini modell átalakítása a magyar tömegkommunikációban., Múltunk 2013/3. 68-103., 2013
Takács Róbert: Nyitás és új bezárkózás. A koalíciós napisajtó szellemi Nyugatról alkotott képének változása, 1945–1948., In: Feitl István (szerk.): Nyitott/Zárt Magyarország. Politikai és kulturális orientáció 1914–1949. Budapest, Napvilág, 2013. 321–339., 2013
Takács Róbert: A Kritika és az értelmiségi sajtó a Kádár-korszakban., Kritika 2013/11-12, 16-19p., 2013
Takács Róbert: The Western and Socialist Concept of Freedom of the Press in Hungary during the Period between Stalin’s death and Helsinki (1953–1975), In: Ripp Zoltán (ed.): Influences, Pressures Pro and Con, and Opportunities. Studies on Political Interactions in and Involving Hungary in the Twentieth Century. 213–238., 2014
Takács Róbert: A Népszava „hiányzó” negyven éve., Médiakutató 2013 tél, 45-59p., 2013
Takács Róbert: Szűts Zoltán A világháló metaforái. Bevezetés az új média művészetébe című könyvéről., Médiakutató 2014 nyár 157–159., 2014
Takács Róbert: Tehenészgiccs a kultúra bölcsőjébe: Amerika-kép Hollywoodon innen és túl 1945 és 1948 között a koalíciós pártok napilapjainak tükrében., Médiakutató 2014 ősz: 65-78., 2014
Takács Róbert: The Vanishing Soviet Utopia in Hungary in the Light of de-Stalinization: Soviet Union as the Land of Modernization in the Hungarian Press 1950–1958, Central European Papers 2014/1: 132-149, 2014
Takács Róbert: Nyitottság és zártság dilemmái – kulturális érintkezések a külfölddel és a Nyugattal. A határok és érintkezések lehetséges megközelítéseiről 1953 után, Századok 2014/6: 1491–1516, 2014
Takács Róbert: „Lejönni az injekcióstűről” – A keleti és nyugati televíziózással kapcsolatos eltérő társadalmi és kulturális várakozások Magyarországon és az államszocialista országokba, Információs Társadalom 2014/4: 95 – 112, 2015
Egry Gábor - Takács Róbert: Az I. világháború közép- és kelet-európai emlékezetének mozaikdarabkáiról., Korall 59: 165-174, 2015
Takács Róbert: A kultúra reformja – a reform kultúrája, Eszmélet 2015/3. 137–153., 2015
Takács Róbert: Szovjet és magyar nyitás a kultúrában Nyugat felé 1953–1964., Múltunk 2015/3. 30–68., 2015




vissza »