Az őrültek helye a 21. századi magyar társadalomban  részletek

súgó  nyomtatás 
vissza »

 

Projekt adatai

 
azonosító
112079
típus PD
Vezető kutató Légmán Anna
magyar cím Az őrültek helye a 21. századi magyar társadalomban
Angol cím The Participation of Mad Persons in the 21st century's Hungarian Society
magyar kulcsszavak pszichoszociális fogyatékosság, narratív identitás, közösség, társadalmi részvétel
angol kulcsszavak psychosocial disability, narrative identity, community, participation in society
megadott besorolás
Szociológia (Bölcsészet- és Társadalomtudományok)100 %
Ortelius tudományág: Társadalmi viselkedés
zsűri Társadalom
Kutatóhely Szociológiai Intézet (MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont)
projekt kezdete 2014-09-01
projekt vége 2017-01-31
aktuális összeg (MFt) 4.859
FTE (kutatóév egyenérték) 1.60
állapot lezárult projekt
magyar összefoglaló
A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.

A kutatás célja a pszichoszociális fogyatékossággal élők társadalmi részvételének vizsgálata. Bemutatom, ők hogyan határozzák meg magukat, hogyan tudnak a társadalom tagjaiként élni, illetve a társadalom, a közvetlen környezetük hogyan tekint rájuk, és milyen lehetőségeket kínál számukra a társadalomban való (együtt)élésre. A társadalmi megjelenés és részvétel számos szempont szerint vizsgálható, pszichiátriai betegnek diagnosztizáltakról azonban még nem készült felmérés Magyarországon a témában. Kutatásomban az egyén és közösség viszonyán keresztül közelítek a kérdéshez, vagyis azokat a helyeket, intézményeket helyezem vizsgálódásom középpontjába, amiket a mostani társadalom a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak számára kijelölt. A különböző helyeken és intézményekben megjelenő szereplők önmeghatározásai, egymáshoz és az adott intézményhez, helyhez való viszonyai, a különböző nézőpontok, szerepek, érdekek, reprezentációk összevetései jobban megvilágíthatják azokat az akadályokat és lehetőségeket, ami a pszichoszociális fogyatékossággal élők esetében társadalmi részvételük legfőbb meghatározói lehetnek. Kutatásomban összehasonlítom egymással a különböző társadalmi elvárásokat tükröző intézményes működésmódokat, ellátási formákat, megvizsgálom merre tart a magyar pszichiátriai ellátórendszer, az elzárást vagy a társadalmi részvételt erősíti-e. Társadalmi megjelenésüket és részvételüket három szinten vizsgálom: a pszichoszociális fogyatékossággal élők, a közvetlen környezet (szakemberek, családtagok, barátok, lakóhelyi közösség) és a közösség, társadalom szintjén (akiknek nincs, nem volt közvetlen kapcsolatuk pszichiátriai betegnek diagnosztizáltakkal).

Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.

Kutatásomban vizsgálom, milyen akadályok és lehetőségek vannak a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak számára a társadalomban való részvételre. A jelenlegi magyarországi ellátást meghatározó zárt, több elemében totálisan működő pszichiátriai intézmények keretei között rendszeresen kezelt egyének élettörténeteinek jellemzője a betegidentitás. A pszichés problémával küzdők számára a betegség diagnózis sokszor a korábbi társadalmilag aktív és kompetens élet leépülésének kezdetét jelenti. Sokan a betegség megállapítását követően többé nem tudnak teljes értékű életet élni, mindennapjaikat különböző kórházi osztályokon, szociális intézményekben vagy otthonukban töltik, a társadalom, az állam, a család tartja el őket. Ez a fajta betegéletút erősítheti közösségből való kizáródásukat. Míg egy intézményben élve a családi kapcsolataikat veszthetik az érintettek, a családban élve az egész család kiközösítéssel, a közösségi, baráti, szomszédsági kapcsolataik beszűkülésével számolhat. Milyen életútja lehet egy betegnek diagnosztizáltnak? Hogyan határozzák meg saját magukat, helyüket a közösségben? Hogyan viszonyul a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltakhoz közvetlen környezetük? Hogyan jelennek meg a társadalomban, a nyilvánosságban? Milyen akadályokat és lehetőségeket látnak a társadalomban való részvételükre az érintettek és közvetlen környezetük?

Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!

A kutatás újdonsága:
Magyarországon eddig még soha nem készült kutatás pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak társadalmi részvételéről. Egy eddig alig kutatott, társadalmilag többé-kevésbé láthatatlan, stigmatizált csoport társadalmi megjelenésének, részvételének vizsgálata. A kutatás kombinálja a kvantitatív és kvalitatív módszereket, új, innovatív módszereket alkalmaz (narratív életútinterjúk, társadalmi részvétel kérdőív). A kutatás az érintettek énképének vizsgálata mellett felméri a magyar társadalomban élők és a lakóhelyi közösségek őrület reprezentációit is.

Társadalmi hasznosság:
Felhívja a figyelmet egy eddig szinte láthatatlan társadalmi csoportra, bemutatja társadalmi helyzetüket.
A kutatás eredményeként egy alapvető képet kapunk arról, milyen lehetőségek és akadályok vannak a pszichoszociális fogyatékossággal élők társadalmi részvételére
A kutatás segítségével beazonosíthatóvá válnak azok az intézményes, közösségi és egyéni működésmódok, érdekek, előítéletek, őrület képek, egyének közötti viszonyok, kapcsolati csapdák, amik jelentősen megnehezíthetik, gyakran ellehetetleníthetik a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltakkal való együttélést.
A kérdőívek segítségével beazonosíthatóvá válik, hogy az érintetteknek és az ellátórendszerben dolgozó szakembereknek milyen attitűdbeli és infrastrukturális nehézségekkel kell megküzdeniük a kiváltás és a közösségi ellátás során, illetve a közvetlen lakóhelyi környezet hogyan viszonyul az „őrültekhez”.
Olyan anyagok létrehozása (pl. tanulmányok, kérdőív, ajánlások), amik elősegíthetik a pszichoszociális fogyatékossággal élők társadalmi részvételét, akadálymentesítését.

A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média illetve az adófizetők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI számára.

Míg nemzetközi szinten számos meghatározó mű látott napvilágot társadalom és pszichiátria kapcsolatáról, Magyarországon nincs jelentős hagyománya a pszichiátriai intézmények, a pszichiátriai betegségek és betegnek diagnosztizáltak társadalomtudományi vizsgálatának. Az őrület nem kizárólag orvosi kérdés, számtalan társadalmi vonatkozása van. Olyan alapvető társadalomtudományi témák vizsgálhatóak a jelenség kapcsán, mint a stigmatizáció, a kizárás, az integráció, az inkluzió, az esélyegyenlőség, a társadalmi láthatóság és részvétel. A kutatás célja a pszichoszociális fogyatékossággal élők társadalmi részvételének vizsgálata. Egyrészt annak feltárása, hogy maguk az érintettek hogyan látják saját helyüket a társadalomban, másrészt hogy milyen helyeket biztosít számukra a mai magyar társadalom, közvetlen környezetük. Az őrültek társadalmi megjelenése, hogy miként határozzák meg őket a nyilvánosságban, jelentősen hozzájárul ahhoz, hogyan viszonyul hozzájuk az őket körülvevő közösség, hogyan vehetnek részt környezetük mindennapjaiban. Mindez aztán befolyásolja saját önmeghatározásukat is.
angol összefoglaló
Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.

The aim of this research is to explore the participation of persons with psychosocial disabilities in society. I represent how they identify themselves, how can they live as members of society as well as how the society, their close community consider them, what possibilities are offered for them to live together in the society. Appearance and participation in society can be explored according to several aspects, but survey about persons living with psychiatric diagnosis has been never made in Hungary in this issue. In my research I approach this problem via the relation of the individual and the community; namely I focus on the places and the institutions which are assigned for persons living with psychiatric diagnosis by the society. The self definition of stakeholders appearing in various places and institutions, their relationship to each other and to these institutions, the various aspects, roles, interests and representations’ comparison may highlight those barriers and possibilities which might be the determinant of persons with psychosocial disabilities’ participation in society. In my research I compare the various types of institutional operation and care system reflects different social requirements, I explore the directions of the Hungarian psychiatric care system whether or not it support social inclusion or exclusion. I explore their social appearance and participation on three levels: persons with psychosocial disabilities, their close environment (professionals, family members, friends, neighbours) and the community, the society (those who do not have and did not have connection to persons living with psychiatric diagnosis.

What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.

In my research I explore the barriers and possibilities for the participation in society of persons living with psychiatric diagnosis. The main feature in the life stories of those individuals treated in large and closed social institutions providing psychiatric provision is patient-identity. Getting a diagnosis very often means for persons living with psychiatric problems the beginning of their previous socially active and competent life’s destruction. Many of them cannot live a full life after establishing their problem as they live their daily life in various hospital departments, social institutions or at home in a dependent situation where the state or their families support them. This pathway may strengthen their exclusion from their local communities. While living in social institutions these persons may lose their relationships with their families, but when they stay with their families, the whole family might be excluded.
What can be the pathway of persons living with psychiatric diagnosis? How do they identify themselves in their local communities? What is the attitude of their environment about persons living with psychiatric diagnosis? How do they appear in society? What kind of barriers and possibilities can be identified by persons living with psychiatric diagnosis and their environment?

What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.

Research about the participation of persons living with psychiatric diagnosis has been never made in Hungary.
To explore the social appearance and participation of a stigmatised, almost invisible group.
The research combines the quantitative and the qualitative methods, applies innovative methodology (narrative life story interviews, social participation questionnaires).
The research explores the self-image of persons living with psychiatric diagnosis as well as the madness-representations of the Hungarian society’s members and local communities.

Draw attention to an almost invisible social group, introduce their status in society
As a research outcome, we shall get a basic picture of what barriers and possibilities exist in of the participation of persons living with psychosocial disabilities

The research shall unveil those institutional, community and individual ways of working, those interests, prejudices, perceptions of craziness, relationships, traps in human contact that hinder, if not prevent peaceful coexistence.
The surveys shall reflect what difficulties people concerned and staff face in regards to attitudes as well as infrastructure during the process of deinstitutionalization and community-based treatment, and how their immediate communities perceive “crazy” people

We want to formulate policy recommendations that enhance the accessibility and participation of those living with psychosocial disabilities

Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NKFI in order to inform decision-makers, media, and the taxpayers.

While on international level there are many papers dealing with the relations between psychiatry and society, in Hungary in social sciences we don’t have a tradition of how to examine the psychiatric institutions, the patients and the mental illnesses. Madness is not only a medical issue there are a lot of social aspects to it. Such basic social issues can be examined related to this notion as stigmatization, exclusion, integration, inclusion, opportunity of equality, visibility in society and participation in society. The aim of this research is to explore the participation of persons with psychosocial disabilities in society. I represent how they identify themselves, how can they live as members of society as well as how the society, their close community consider them, what possibilities are offered for them to live together in the society. The appearance in society of persons diagnosed with mental illnesses, their representation, the way they can be determined in public contribute to how the community relates to them which in return affects the identity of persons living with psychiatric diagnosis.





 

Zárójelentés

 
kutatási eredmények (magyarul)
A pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak társadalmi részvételét vizsgáltuk kutatásunkban egy kisvárosban és Budapest egyik kerületében. Kutatásunkban azt találtuk, hogy a fő közösség szervező erő egy helyi közösségben a közös érdeklődés. A pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak azonban sok esetben kényszerközösségekbe szorulnak, és alig van lehetőségük az érdeklődésük alapján egy közösség tagjává válni. A pszichiátriai (szociális és egészségügyi) ellátórendszer homogén (betegség mentén szerveződő), zárt, mesterséges tereket és közösségeket teremt. Társadalmi részvételt segítő tényező lehet esetükben, ha a beteg szerepen kívül az egyén más, cselekvő, „felnőtt” szerepben is megjelenik. Gátló tényező a passzív, gyerek szerep, a megtartó közösség hiánya, a nem megfelelő intézményes ellátás. Magyarországon a médiában jellemzően láthatatlanok a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak, akik többnyire csak akkor válnak szereplővé, amikor erőszakos bűncselekményt követnek el. Ez az érintettekkel szemben félelmet és elutasítást kelt a lakossági kérdőívek szerint. Összesen 44 narratív interjú és 150 kérdőív készült a kutatásban, érintettekkel, szakemberekkel, helyi lakosokkal, a közösségi élet főbb szereplőivel. Napi naplót írtunk a terepmunka ideje alatt és médiafigyelés segítségével megvizsgáltuk a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak médiamegjelenéseit.
kutatási eredmények (angolul)
In our research we examined the integrating role of communities between people diagnosed with psychiatric illnesses and the local community in a small Hungarian town, and a district of Budapest. In our research we found that the main strength which can create community is the common field of interest. Closed, homogeneous (organized by the disease) and artificial spaces are created by the psychiatric (medical and social) care system. But in many cases people diagnosed with psychiatric illnesses can’t choose their own community according their sphere of interest. The main factor which can help them to become a member of a local community is an adult, acting role beside their disease career. The barrier factors are the passive, patient role, the lack of a supporting community and the closed institutional care system. In Hungary people diagnosed with psychiatric illnesses are mostly invisible in the media only become visible if they commit a violent crime. Their invisibility causes fear and rejection according to our residential questionnaire. In all we made 44 narrative interview and 150 questionnaire with people diagnosed with psychiatric illnesses, professionals, residents and the main actors of the local community. We wrote daily diaries about the fieldwork and we examined the media appearances of people diagnosed with psychiatric illnesses with the help of media observation.
a zárójelentés teljes szövege https://www.otka-palyazat.hu/download.php?type=zarobeszamolo&projektid=112079
döntés eredménye
igen





 

Közleményjegyzék

 
Légmán Anna: Nem engedtek dolgozni”. Egy skizofrénnek diagnosztizált ember élettörténetéről, Esély, 2015
Csurgó Bernadett, Kondor Zsuzsa, Légmán Anna: Zárt közösségből a helyi közösségbe? A pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak egy alföldi kisvárosban, Kultúra és Közösség, 2016
Kondor Zsuzsa, Légmán Anna: Őrületkutatás, http://szoclampas.blog.hu/tags/%C5%91r%C3%BCletkutat%C3%A1s, 2016




vissza »