Az operett újjáépítése. Játéktörténet az államosítás és a forradalom között.  részletek

súgó  nyomtatás 
vissza »

 

Projekt adatai

 
azonosító
131764
típus K
Vezető kutató Jákfalvi Magdolna
magyar cím Az operett újjáépítése. Játéktörténet az államosítás és a forradalom között.
Angol cím Rebuilding of operetta. Performance history between the '49 nationalization and the '56 revolution
magyar kulcsszavak színháztörténet, zenés színház, államosítás
angol kulcsszavak Theatre History, Musical Theatre, Nationalization
megadott besorolás
Irodalomtudomány (Bölcsészet- és Társadalomtudományok Kollégiuma)100 %
Ortelius tudományág: Magyar irodalom
zsűri Irodalom
Kutatóhely Irodalomtudományi Intézet (HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont)
résztvevők Káli Anita
Kékesi Kun Árpád
Kiss Gabriella
Major Ágnes
Ring Orsolya
projekt kezdete 2019-12-01
projekt vége 2022-11-30
aktuális összeg (MFt) 15.714
FTE (kutatóév egyenérték) 7.47
állapot lezárult projekt
magyar összefoglaló
A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.

Kutatásunk célja választ keresni, miként épül újjá a nemzeti identitást dominánsan formáló színházkulturális gyakorlat a legnagyobb huszadik századi ideológiai és fenntartói változás, az államosítás után. A kutatás abból a felismerésből indult, mely a rendszerváltás utáni magyar színházkultúrában váratlan jelenségként vált érzékelhetővé: a piacosodás, az üzletiesedés és a kulturális értékek devalválódásának azóta is csak erősödő folyamata a történeti közelítések kínálta megértést igénylik.
Színháztörténészek csapatával olyan net-filológiai metodikát dolgoztunk ki, mely a digitális korszak technikai eszközeit használva a színházi előadásokat értelmezi komplex műalkotásokként. A Philthernek nevezett módszer párhuzamos olvasási rendet kínál a színházkulturális kontextus, a dráma, a társulat-, az épület- és az intézménytörténet mindeddig külön-külön, továbbá a rendezés, a színészi játék, a színházi látvány és hangzás mindeddig felszínesen és töredékesen elemzett hatásmechanizmusaihoz. Ily módon a szakmai közösség a mikrotörténeti kutatások színházi gyakorlatához, a laikus közönség a színházi emlékezet ismert mozzanataihoz kapcsolódhat könnyedén.
A kutatás célkitűzése kettős: alapkutatásként feltárni a jórészt feldolgozatlan archívumi, dokumentumokat és az ismert memoárokkal, repertoárokkal összevetve rekonstruálni az államosítás megközelíthető ideológiáját és technokratizmusát. Hipotézise szerint a zenés színház Magyarországon a színházi emlékezetben domináns pozíciót elfoglaló kulturális gyakorlat, ezért az államosított Fővárosi Operettszínház korai történetét vizsgálva, bemutatóit részletes elemzésnek alávetve törekszünk általános következtetések levonására.

Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.

A kutatás öt alapkérdést fogalmaz meg. 1. Miként alakul át a színházi struktúra az államosításkor abban a folyamatban, mely gazdasági-fenntartói átalakítással azonnal ellenőrizhetővé és irányíthatóvá teszi a kulturális közösség színházi életét. 2. Vajon lezajlik-e az esztétikai felület államosítása is? Míg az 1949 és 1956 közötti átalakulások politika- és intézménytörténeti keretekben értelmezhetők, kutatásunk az esztétikai felület államosításának (túlzott egyszerűsítéssel: szovjetizációjának) fázisait és eredményeit keresi. 3. Detektálható-e és mit eredményez az új esztétikai preferenciák és a meglévő játékmód alkotói feszültsége? Kutatásunk ezért a zenés színház reprezentációjára, ezen belül is egyetlen intézmény, a Fővárosi Operettszínház jól körülhatárolható eseménytörténetére irányul. 4. Milyen nyelvi kérdés a szovjetizáció? A szovjet repertoár megjelenítése a zenés színházban kisebb nehézséget okoz, mint a prózai-irodalmi színpadokon, hiszen a kulturális fordítás nehézségeit a zenei fogalmazás könnyedebben megoldja. Ugyanakkor éppen a színészi játékban tetten érhető kulturális különbség, a játéknyelv szovjetizációja válik kérdésessé az államosítás utáni évek gyakorlatában. Reményeink szerint a kutatás, miközben a szovjet játékminták elemzését is elvégzi, árnyalni tudja a színészi játék testnyelve és a beszélt nyelv hermeneutikai viszonyát. 5. Kutatói kíváncsiságunk ennek következtében annak megértésére is irányul, mindez miként másolja egymásra a nemzeti emlékezet rétegeit, miként alakítja a múltról folytatható beszédet, miként inspirálja az alkotó művészeket.

Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!

A kutatás jelentőségét az alapkutatásból következő eredményei adják. A kutatás négy nagyobb, részleteiben eddig nem feltárt gyűjteményt használ. Feldolgozza a Színház- és Filmművészeti Szövetség iratait, a Színházművészeti Igazoló Bizottságok peranyagait, az operett műfajának esztétikai és dramaturgiai kereteit kijelölő pártviták jegyzőkönyveit az MDP kulturális és agitprop osztályának archívumából, s Gáspár Margit, a színház igazgatójának magánhagyatékát. A feldolgozás többféle nyilvános hozzáférést tesz lehetővé: a projekt oldalán (www.philther.hu) dokumentum-adatbázisban olvashatók lesznek a korszak és a műfaj történetét meghatározó alapanyagok. Jegyzőkönyvek szerkesztett változatai, levelek, határozatok, fellebbezések, bejelentések kerülnek a felületre, eddigi engedélyeink értelmében teljes egészében nyilvánosságra hozható formában. E dokumentumok válogatását papíralapú forráskiadványban is megjelentetjük a projekt végén.
A kutatás jelentőségét másodsorban az alapkutatásra épülő, pontosan kijelölt színháztörténeti korszakra irányuló mikrotörténeti feldolgozás mint módszer adja. Huszonnyolc előadás, hét évad, több mint száz színész, több tucatnyi szerző, zeneszerző, karmester, koreográfus életművének kizárólag erre a időszakra vonatkozó tevékenysége összetartó elemző metodikát igényel. Az elemzéseket a kutatás honlapján tesszük elérhetővé, s tervezzük papíralapú, átszerkesztett változatának megjelentetését is.
Nem utolsósorban a kutatás jelentőségét hangsúlyozzuk akkor, amikor kiemeljük, hogy a téma a szűk tudományos közösségen túl is érdeklődésre számíthat, hiszen a választott korpusz, a zenés színház, az operett műfaja olyan jól ismert jelenséget tárnak fel, mely nemzeti identitásunk alapkarakteréhez illeszkedik. Most először tervezünk átfogó tudományos kutatást indítani magyar nyelven, magyar kutatókkal a világszerte ismert magyar zeneszerzők, többek között Lehár Ferenc és Kálmán Imre műveinek az ötvenes években átigazított bemutatóira, a játékhagyományt mindmáig uraló átírásaira koncentrálva.

A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média, illetve az érdeklődők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI Hivatal számára.

Magyarország a második világháború után újjáépül. A házak, a városok építése közben az művészi formák is megújulnak. Kutatásunk az operett műfajának történetét követi az államosítástól az 1956-os forradalomig. Annak nyomát keressük, miként maradt az operett a legnagyobb ideológiai és politikai változások közepette is az új nemzedék(ek) kulturális anyanyelve, identitásának része. A populáris zenei műfaj legendás előadásainak elemzése révén igyekszünk megérteni, miként formálódik egy közösség nemzetté, miként őrzi kulturális örökségét.
Az operett műfajának dokumentumait levéltárak, archívumok, magángyűjtemények rejtik – nagyrészt feltáratlanul. Három év alatt kb. harminc folyóméter, eddig ismeretlen per-, vita- és szakiratot olvasunk át (és teszünk válogatásban hozzáférhetővé), hogy rekonstruáljuk az intézmények gazdasági működését, hierarchikus irányítási rendjét, művészeti szabályozását. Kutatásunk célja megérteni, miként válhatott a Fővárosi Operettszínház társulatának több, legendás művésze az államszocialista Magyarország legnagyobb, Kossuth-díjjal elismert sztárjává, miközben sem a játéktechnika, sem a repertoár nem mutat nagyarányú változást, annál inkább a műfaj felé irányuló elvárások.
Célunk, hogy létrehozzunk egy szabad kutatást elősegítő, könnyen kezelhető felületet, mely linkrendszerével, adatbázis-profiljával mindenkinek felkínálja a történelmi kutatásban rejlő örömöt.
angol összefoglaló
Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.

Our objective is to examine the ways by which theatre-cultural practice, this rather dominant factor in shaping of national identity, gets rebuilt after its most important ideological and financial upheaval of the twentieth century: nationalization. The research is based on a realization of a somewhat unexpected phenomenon in Hungarian theatre culture after the regime change of 1989–90: the impairment of cultural values requires an approach that is built on historical understanding.
With our team of theatre historians, we developed an online philological methodology that, applying the technical means of the digital era, interprets theatrical performances as complex works of art. The method, called Philther, offers a parallel approach for the historical aspects of the institution, that has been considered separately so far, such as the theatre-cultural context, the drama, the company, and the building, as well as the aspects of the aesthetics that has been analyzed superficially and fragmentarily, such as directing, acting, visuals and sound. In the material gathered and systematized by this method the professional community can access the theatrical practice of micro-historical research and the wider audience may find connection to the known moments of theatrical memory.
The objective of the research is twofold: to explore the largely unprocessed archive documents as basic research, and to reconstruct the ideologic and technocratic aspect of nationalization. According to our hypothesis, the musical theatre is a dominant cultural practice, and therefore the early history of the nationalized Fővárosi Operetta Theatre can provide general conclusions.

What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.

The research puts forward five basic questions. 1. How the nationalized theatrical structure makes the theatrical life of the cultural community immediately controllable and adjustable? 2. Does nationalization also effect the aesthetic aspect? While the transformations between 1949 and 1956 can be interpreted in the framework of politics history, our research looks at the phases and results of nationalization (or, in an over-simplified term: Sovietization) of aesthetics. 3. Is it possible to detect the creative tension between the new aesthetic preferences and the existing game modes and what are the creative results? Our research is therefore aimed at the representation of the musical theatre, in particular the well-defined history of the Fővárosi Operetta Theatre. 4. In what ways Sovietization is a linguistic question? The appearance of the Soviet repertoire brings about lesser difficulty in musical theater than on prose or literary stages, since the difficulties of cultural translation can be relatively easily solved in the musical context. However, there is a significant cultural difference can be traced in acting techniques, and it is the Sovietization of the playing methods that gets questionable in the practice of the years after nationalization. We hope that our research, while carrying out an analysis of the Soviet schemes of acting, can also approach the hermeneutic relationship between body language and verbal language. 5. These inquiries also raise our curiosity towards such questions as how these phenomena copy the layers of national remembrance upon each other; how they transform our possible discourse on the past; and how they inspire creative artists.

What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.

The significance of the research is defined by the results arising from the basic research. The research makes use of four major collections that have not yet been explored in detail. It processes the records of the Theatre and Film Art Association; the legal papers of the Theatrical Certification Committees; the Minutes of the party debates designating the aesthetic and dramaturgical framework of the operetta genre in the Cultural and Agitprop Department of MDP, the state-party; and the private bequest of Margit Gáspár, the director of the theatre. The processing allows for several kinds of public access: the material defining the history of the era and the genre will be make accessible on the project’s website (www.philther.hu) in a document-database. The edited versions of the records, letters, resolutions, appeals, announcements will be presented for the public domain, in accordance with our legal permits. At the closing of the project a printed version of a selection of these source documents will be also published.
Secondly, the importance of research is further increased by the microhistorical process as a method, which is rooted in the basic research of a strictly defined genre and era of theatre history. This specific period contains 28 performances, 7 seasons, and a section in the life and work of more than a 100 actors, dozens of authors, composers, conductors, choreographers – this requires a cohesive analytical methodology. The analyses will be made available on the research website, and we plan to publish an edited, printed version as well.
Not least, it is an important aspect of this research that its topic can be of interest beyond the narrow scientific community, since the chosen subject, the musical theatre reveals a well-known phenomenon, which is deeply connected with the basic character of our national identity. For the first time, we are planning to initiate a comprehensive scientific research, in Hungarian, with Hungarian researchers, that will explore the work of world-famous Hungarian composers, including Lehár and Kálmán, concentrating on their “revised” premieres in the 50’s, and the cultural survival of those revisions that continue to dominate the staging practice until our days.

Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NRDI Office in order to inform decision-makers, media, and others.

After the World War II., Hungary was rebuilt. While building those houses and towns, artistic forms were also renewed. Our research follows the story of the operetta genre from nationalization to the 1956 revolution. We are exploring the traces of how operetta could remain a cultural mother-tongue and an identity-forming element for the new generation(s) in the midst of violent ideological and political changes. Through the analysis of some legendary performances of the popular musical genre, we strive to understand how a community is formed into a nation, and how it preserves its cultural heritage.
The documents of the operetta genre are hidden in archives, libraries, and private collections – largely unexplored. In three years we have read through approximately thirty meters of previously unknown legal records, debate pamphlets, and specialist studies (a selection of which we plan to publish), so as to reconstruct the financial, political and artistic management of the institutions. The purpose of our research is to understand how several legendary members of the company of the Fővárosi Operetta Theatre could become the greatest stars of state socialist Hungary, decorated with the prestigious Kossuth-award, while neither their acting techniques, nor their repertoire shows large-scale changes, in sharp contrast with the expectations towards the genre itself.
Our goal is to create an open, research-friendly, easy-to-use interface that, with its well-structured links and database profiles, may offer everyone the joy of historical research.





 

Zárójelentés

 
kutatási eredmények (magyarul)
Kutatásunk az operett műfajának történetét követte az államosítástól az 1956-os forradalomig. Annak nyomát kerestük, miként maradt az operett a legnagyobb ideológiai és politikai változások közepette is az új nemzedék(ek) kulturális anyanyelve, identitásának része. A populáris zenei műfaj legendás előadásainak elemzésével követtük, miként formálódik egy közösség nemzetté, miként őrzi kulturális örökségét. A kutatáshoz köthető publikációk száma eléri a százat, közöttük két monografikus koncepciójú kötet (SzocOper, Nemzeti Színháztörténet), egy konferenciakiadvány („Hát újra itt”), két forráskiadvány (1951; Németh Antal), egy harminc íves Oral History gyűjtemény található. A projekt zárásakor úgy véljük, hogy az államszocialista kultúra hagyományrendjének, a zenész színház esztétikájának, az államosítás következtében kialakult szervezeti kommunikáció megértéséhez az elemzéseink jelentősen hozzájárultak.
kutatási eredmények (angolul)
Our research follows the story of the operetta genre from nationalization to the 1956 revolution. We are exploring the traces of how operetta could remain a cultural mother-tongue and an identity-forming element for the new generation(s) in the midst of violent ideological and political changes. Through the analysis of some legendary performances of the popular musical genre, we strive to understand how a community is formed into a nation, and how it preserves its cultural heritage. The number of publications related to the research reaches a hundred, including two monographic concept volumes (SzocOper, National Theatre History), a conference publication ("Back Here Again"), two source publications (1951; Antal Németh), and an extensive Oral History collection. At the conclusion of the project, we believe that our analyses have made a significant contribution to the study of the tradition of state socialist culture, the aesthetics of the music theatre, and the organisational communication that emerged as a result of nationalisation.
a zárójelentés teljes szövege https://www.otka-palyazat.hu/download.php?type=zarobeszamolo&projektid=131764
döntés eredménye
igen





 

Közleményjegyzék

 
Jákfalvi Magdolna: Korszak- és közösségalkotás. A Várkonyi-éra., Színház, LIV. évf. 12. sz., 2021
Jákfalvi Magdolna: Drámák keleten., Filológiai Közlöny, LXVII. 2., 2021
Schandl Veronika: A realista romantika példamutatása, SzocOper. Az operett újjáépítése. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád, Ring Orsolya: 1951. Források a magyar színházszakmai közéletből, s.a., 2022
Porogi Dorka: Németh Antal igazolásai. 1945–47., s.a., 2022
Boros Kinga, Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád: Nagyváradi színháztörténet 1950–1990., Kolozsvár – Marosvásárhely, Erdélyi Múzeum-Egyesület2, 2022
Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád: Előadások rajzolta történetek, Nemzeti színháztörténet 1948–1996. (Budapest: Arktisz–TMA), 2022
Leposa Balázs: A nemzetis Harpagon és a népfrontos Kárhozó. Major Tamás: A fösvény, 1948, Nemzeti színháztörténet 1948–1996. (Budapest: Arktisz–TMA), 2022
Leposa Balázs: A páston Othello és Jago. Nádasdy Kálmán: Othello, 1949, 1954, Nemzeti színháztörténet 1948–1996. (Budapest: Arktisz–TMA), 2022
Schandl Veronika: Csehov értő elemzésben. Gellért Endre: Ványa bácsi, 1952, Nemzeti színháztörténet 1948–1996. (Budapest: Arktisz–TMA), 2022
Herczog Noémi: A hazaárulás drámája a Rákosi-korszakban. Gellért Endre: Fáklyaláng, 1952, Nemzeti színháztörténet 1948–1996. (Budapest: Arktisz–TMA), 2022
Schandl Veronika: A személyi kultusz időszakának szatírája Marton Endre: Uborkafa, 1953, Nemzeti színháztörténet 1948–1996. (Budapest: Arktisz–TMA), 2022
Leposa Balázs: A szintézis akarása Gellért Endre, Major Tamás, Marton Endre: Az ember tragédiája, 1955, Nemzeti színháztörténet 1948–1996. (Budapest: Arktisz–TMA), 2022
Káli Anita: A forradalom előtt Gellért Endre: Galilei, 1956, Nemzeti színháztörténet 1948–1996. (Budapest: Arktisz–TMA), 2022
Kiss Gabriella: Lakhatatlan világ. Gellért Endre: Jó embert keresünk, 1957, Nemzeti színháztörténet 1948–1996. (Budapest: Arktisz–TMA), 2022
Selmeczi György: Téveszmék az operett körül, "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Lőrinczy Attila: Tisztelt Hölgyeim és Uraim!, "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Orbán Eszter: Kvittek vagyunk, "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Hermann Zoltán: "...erkölcseinkre káros...", "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Mátrai Diána: Mozart Singspieljei és az operett, "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Heltai Gyöngyi: Az épület hagyománya – a hagyomány épülete, "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Muszatics Péter: Human touch, "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Clarke, Kevin: Az operett új korszaka, "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Kékesi Kun Árpád: Az átírás leckéje, "Hát újra itt...". Operettkánon- és műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Clarke, Kevin: Kálmán Imre: The Riviera Girl, "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Gajdó Tamás: Extra Hungariam non est vita, "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj. Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Schandl Veronika: A realista romantika példamutatása, Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Káli Anita: A kissé "elkonspirált" Kálmán, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Gara Márk: Világbéke és barátság, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Szabó-Székely Ármin: Kurzusváltás az Operettben, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Hermann Zoltán: Kórusoperett, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Fekete Norbert: Történelmi daljáték-operett, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Káli Anita: A homo sovieticus nevelési operettje, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Major Ágnes: A forradalom domesztikálása, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Szabó-Reznek Eszter: Népi demokratikus kötelező nyári esztrád, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Lelkes Zsófia: Szocialista parasztoperett, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Káli Anita: A Magyar Repülőszövetség vidám énekes-táncos gyermekoperettje, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Major Ágnes: Tisztességes középszer, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
László Ferenc: Párizsban szép a nyár, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Fekete Norbert: A Kamaraszínpadra adaptált Kálmán, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Hegyi Dániel: TSZ-drámába oltott katonaoperett, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Hegyi Dániel: Az elcsépelt sportoperett, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
László Ferenc: Zenés színházi szexuáletika, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Major Ágnes: Honvágy és hazacsalogatás. 45-ös emigránsok az operettszínpadon, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
László Ferenc: Visszhangtalan zárszó, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Schandl Veronika: Dohányon vett kapitány, 1949., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Kékesi Kun Árpád: Bécsi diákok, 1949., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Fekete Norbert: Montmartre-i ibolya, 1949, 1954, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Gara Márk: Másenyka álma, 1949., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Jákfalvi Magdolna: Gerolsteini nagyhercegnő, 1950., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Kékesi Kun Árpád: Szabad szél, 1950., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Kékesi Kun Árpád: Ambiguous Topicality: a Philther of State-Socialist Hungarian Theatre, Budapest, L'Harmattan, 2021
Kiss Gabriella: Palotaszálló, 1951., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Hermann Zoltán: Havasi kürt, 1951., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Fekete Norbert: Szelistyei asszonyok, 1951., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Kékesi Kun Árpád: Orfeusz, 1952., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Kiss GAbriella: Állami áruház, 1952., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Kékesi Kun Árpád: Luxemburg grófja, 1952., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Káli ANita: Hübele Balázs, 1952, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Major Ágnes: Vándordiák, 1953., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Szabó-Reznek Eszter: Hegyen-völgyön lakodalom, 1953., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Lelkes Zsófia: Boci-boci tarka, 1953., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Káli Anita: Pózna Peti kalandjai, 1953., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Major Ágnes: Álruhás kisasszony, 1954., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Jákfalvi Magdolna: Két szerelem, 1954., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
László Ferenc: Párizsi vendég, 1954., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Jákfalvi Magdolna: Csárdáskirálynő, 1954., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Hegyi Dániel: Pettyes, 1955., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Jákfalvi Magdolna: Szabadság, szerelem, 1955., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Hegyi Dániel: Balkezes bajnok, 1955., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
László Ferenc: Tékozló fiatalok, 1956., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Haynal Ákos: Valahol délen, 1956, SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
László Ferenc: Egy amerikai Londonban, 1956., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Major Ágnes: Egy befejezetlen melodráma utóélete: Csáth Géza és Fodor Tamás Zách Klárája, Literatura, 2021
Kiss Gabriella: "Ezt a könyvet a kíváncsiságnak ajánljuk”, Szinhaz, 2021
Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád: "Hát újra itt...". Operettkánon és -műfaj, Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád: SzocOper. Az operett újjáépítése 1949–1956 között, Budapest, Rózsavölgyi – TMA, 2021
Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád: A szocialista realista operett műfaja: a SzocOper. Előszó., SzocOper. Az operett újjáépítése 1949-1956 között. Budapest, Rózsavölgyi, TMA, 2021
Jákfalvi MAgdolna, Kékesi Kun Árpád, Kiss GAbriella, Ring Orsolya: Újjáépítés, államosítás, Arktisz, TMA, 2020
Kékesi Kun Árpád: Apáthi Imre: Orfeusz, 1952., philther.hu, 2020
Kekesi Kun Árpád: Az operett militarizálása, Rózsavölgyi Kiadó, 2020
Kékesi Kun Árpád: Átideologizált forradalomkép zenés színházi köntösben, Újjáépítés és államosítás, Arktisz – TMA, 2020
Galló Ernő: Komikus elemek a Lourcine utcában, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Doktori Iskola, Színház és tudomány 8.0 c. konferencia 2020. május 8., 2020
Kékesi Kun Árpád: Kampányoperettből tanulópénz., Hungarológiai Közlemények XX/2. 17–36., 2020
Kiss Gabriella, Lelkes Zsófia: Die Operette als Politikum. Staatliches Warenhaus (Állami Áruház, 1953 und 1976) – die Kontexte eines Re-Enactments, Michael Fischer, Wolfgang Jansen (Hrsg.): Populäres Musiktheater im Sozialismus Operette und Musical in den ost-europäischen Staaten zwischen 1945 und 1990, Zentrum fü, 2020
Kiss Gabriella: Boldogság műsoron kívül”, avagy magánélet megfigyelve, Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád, Kiss Gabriella, Ring Orsolya (szerk.): Újjáépítés és államosítás. Budapest, Arktisz – TMA., 2020
Kiss Gabriella: Kritikán innen és túl. Széljegyzetek az 1916 A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ hatástörténetéhez, Jákfalvi Magdolna – Kékesi Kun Árpád (szerk.): Élő hagyomány. Budapest, Rózsavölgyi., 2021
Kiss Gabriella: Az Állami Áruház-ügy. Netfilológiai gondolatok egy szocialista operett (re)kanonizálódásáról, ALFÖLD, 2020/7. 72-892, 2020
Kiss GAbriella: Valóságcsinálás. Gondolatok a Szegedi Egyetemi Színpad Petőfi-rock című előadásáról és a diákszínjátszás paradoxonáról, JÁTÉKTÉR, 2020/3., 2020
Kiss GAbriella: A „Petőfi-ügy”. Historiográfiai gondolatok a Szegedi Egyetemi Színpad Petőfi-rockjáról, egy ünnepi műsorról és a diákszínjátszás paradoxonáról, MAGYAR DRÁMAPEDAGÓGIAI MAGAZIN, 2020/4., 2020
Kiss Gabriella: Drámapedagógiai módszerek az irodalomoktatásban – két jól bevált gyakorlat, Zuglói Pedagógiai Napok Közép-Pesti Tankerületi Központ, Szent István Gimnázium, 2020. február 12., 2020
Kiss Gabriella: Miénk-e a tér? A térben lét és a térérzékelés reflexiója a kortárs helyspecifikus színházban és a drámaórán, Alkoss teret! Petőfi Irodalmi Múzeum, 2020. november 24., 2020
Kiss GAbriella: Szabadságfokok. Gondolatok a TRAFÓ által megrendezett 1. Összművészeti Konferenciáról,, SZinhaz.net, 2020
Kiss Gabriella: Miénk a tér! Hogyan és mire alkalmazzák a színházat a „Mi Batyink” című eseménysorozat keretében?, szinhaz.net, 2020
Pestality Bianka: Kultúrotthonok élete és működése az ötvenes években, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem konferenciája, 2020. 05. 08., 2020
Szabó Máté: Koloratúra-történetek: Lucia, Global Theatre – HAuntes History: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem konferencia, 2020. 11.13., 2020
Jákfalvi Magdolna: A színháztörténet hulladéka, In: Ignácz, Ádám (szerk.) A magyar populáris zene története(i), Rózsavölgyi és Társa Kiadó (2020) pp. 89-109., 2020
Jákfalvi Magdolna: A színház mint önismeret, SZÍNHÁZ (BUDAPEST) 53: (7) pp. 15-19., 2020
Jákfalvi Magdolna: Játszó terek, SZÍNHÁZ (BUDAPEST) 53: (4) pp. 12-16., 2020
Jákfalvi Magdolna: Prima Donna with No Male Counterpart, In: Jansen, Wolfgang (szerk.) Popular Musical Theatre Under Socialism, Waxmann Verlag Gmbh (2020) pp. 65-90., 2020
Jákfalvi Magdolna: Realizmus-gyakorlat az államosítás korai éveiben, In: Jákfalvi, Magdolna; Kékesi, Kun Árpád; Kiss, Gabriella; Ring, Orsolya (szerk.) Újjáépítés és államosítás., Arktisz Kiadó; Theatron Műhely Alapítvány (2020) pp. 12-20., 2020
Kiss Gabriella: Kritikán innen és túl. Széljegyzetek az 1916 A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ hatástörténetéhez, Jákfalvi Magdolna – Kékesi Kun Árpád (szerk.): "Hát újra itt..." Budapest, Rózsavölgyi., 2021
Jákfalvi Magdolna: Gáspár Margit, In: Jákfalvi, Magdolna; Kékesi, Kun Árpád (szerk.) SzocOper. Az operett újjáépítése 1949–1956 között, Rózsavölgyi és Társa Kiadó (2021) pp. 11-28., 2021
Jákfalvi Magdolna: A szocialista Offenbach., In: Jákfalvi, Magdolna; Kékesi, Kun Árpád (szerk.) SzocOper. Az operett újjáépítése 1949–1956 között, Rózsavölgyi és Társa Kiadó (2021) pp. 79-94., 2021
Jákfalvi MAgdolna: Bányászok és mezőgazdák. Operett a társadalmi és nemi egyenlőtlenségről., In: Jákfalvi, Magdolna; Kékesi, Kun Árpád (szerk.) SzocOper. Az operett újjáépítése 1949–1956 között, Rózsavölgyi és Társa Kiadó (2021) pp. 307-318., 2021
Jákfalvi Magdolna: A második eredeti., In: Jákfalvi, Magdolna; Kékesi, Kun Árpád (szerk.) SzocOper. Az operett újjáépítése 1949–1956 között, Rózsavölgyi és Társa Kiadó (2021) pp. 327-354., 2021
Jákfalvi Magdolna: Nő a forradalomban., In: Jákfalvi, Magdolna; Kékesi, Kun Árpád (szerk.) SzocOper. Az operett újjáépítése 1949–1956 között, Rózsavölgyi és Társa Kiadó (2021) pp. 379-390., 2021
Jákfalvi Magdolna: Identitásgyár., In: Kékesi, Kun Árpád; Jákfalvi, Magdolna (szerk.) "Hát újra itt..." Operettkánon és -műfaj, Rózsavölgyi és Társa; Theatron Műhely Alapítvány (2021) pp. 151-168., 2021




vissza »