Experimental and theoretical investigations of vowel harmony patterns  Page description

Help  Print 
Back »

 

Details of project

 
Identifier
119863
Type K
Principal investigator Rebrus, Péter
Title in Hungarian A magánhangzó-harmónia mintázatainak kísérleti és elméleti vizsgálata
Title in English Experimental and theoretical investigations of vowel harmony patterns
Keywords in Hungarian magánhangzó-harmónia, semleges magánhangzók, variáció, gradualitás, tipológia, szubfonemikus jellemzők
Keywords in English vowel harmony, neutral vowels, variation, graduality, typology, subphonemic details
Discipline
Linguistics (Council of Humanities and Social Sciences)100 %
Ortelius classification: Phonology
Panel Linguistics
Department or equivalent HUN-REN Hungarian Research Centre for Linguistics
Participants Benkő, Ágnes
Fejes, László
Ittzés, Ambrus Bence
Lukács, Ágnes
Mády, Katalin
Patay, Fanni Zsófia
Szigetvári, Péter
Törkenczy, Miklós
Starting date 2016-11-01
Closing date 2021-08-31
Funding (in million HUF) 34.331
FTE (full time equivalent) 15.60
state closed project
Summary in Hungarian
A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára
Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára.

A kutatás célkitűzése kettős: egyrészt empirikus vizsgálatok elvégzése a magánhangzó-harmónia témájában mind a magyar nyelvváltozatokban, mind egyéb harmóniát mutató — elsősorban uráli — nyelvekben. A másik cél elméleti: az elméleti nyelvészetben (különösen a fonológiában) rendelkezésre álló elméletek tesztelése, illetve olyan modell kifejlesztése, mely a nyelvtipológiai, szociofonetikai és pszicholingvisztikai aspektusokat is képes inkorporálni. Az elméleti modell kiindulópontja az, hogy a magánhangzó-harmóniát közvetlenül a felszíni mintázatai megadásával írjuk le. Egy ilyen modellben egységes módon megragadhatók a semleges magánhangzókra jellemző különböző diszharmónia-jelenségek (pl. átlátszóság a tőben vagy a toldalékban, invariancia a toldalékban, antiharmónia a tőben). Ezen jelenségek nem azonos módon jellemzőek a különböző nyelvekben található harmóniarendszerekre, de a különböző jelenségek univerzálisan korlátozottak, ami alapján a nyelvekre tipológia állítható fel. A vizsgálat kiterjed a nyelvi variabilitásra, melynek mennyiségi viszonyai szintén univerzálisan korlátozottak, és jellegzetesen eltérő mintát mutathatnak a különböző nyelvekben vagy egyazon nyelv dialektális és szociolektális változataiban. A harmóniával kapcsolatos fonetikai és fonológiai variáció mérésére korpuszvizsgálatokat, fonetikai kísérleteket és pszicholingvisztikai teszteket alkalmazunk. Az elméleti modell kialakításánál szem előtt tartjuk egyrészt a graduális jelenségek formális nyelvészeti eszközeit (pl. skálák, analógia), másrészt a sztochasztikus egzemplár alapú, szociofonetikai és psziholingvisztikai megközelítéseket.

Mi a kutatás alapkérdése?
Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek.

A kutatás alapproblémája az, hogy milyen nyelvészeti modell alkalmas a magánhangzó-harmónia -- elsősorban az elölségi (palatális) harmónia -- összetett jelenségkörének leírására és magyarázatára. Ezzel kapcsolatban a következő specifikusabb kérdések merülnek fel: Milyen általános nyelvi/kognitív/percepciós elveknek felelnek meg a magánhangzó-harmóniai mintázatok? Ezen belül mi magyarázza azok sokféleségét, típusait és altípusait? Mely magánhangzók mely prozódiai és morfológiai pozíciókban mutatnak inkább semleges tulajdonságokat és miért? Mi a magyarázata a variációs jelenségeknek, és miben áll két típusának (lexikai variáció, illetve hezitáció) különbsége és hasonlósága? Mely pszicholingvisztikai, illetve szociofonetikai faktorok felelősek és mennyiben a nyelvváltozatokban mutatkozó különbségekért? A kiinduló hipotézis az, hogy a magánhangzó-harmónia különböző változatai leírhatók és magyarázhatók a felszíni mintázatokra való közvetlen hivatkozással. Feltételezzük, hogy a különböző nyelvekben és nyelvváltozatokban megfigyelhető mintázatok különféle (disz)harmóniai jellemzői között összefüggések vannak, azok megjelenése egymástól nem független. A kutatás segítségével lehetővé válik ezeknek a jellemzőknek a korábbinál jóval részletesebb kísérleti vizsgálata, további nyelvekkel való összehasonlítás és azon tényezők számbavétele és modellezése, amelyek a magánhangzó-harmónia típusait és egyes jelenségeit meghatározzák.

Mi a kutatás jelentősége?
Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának!

A kutatás egyrészt további hozzájárulást jelent a nyelvi rendszer és mechanizmusainak (tágabban a kognitív mechanizmusok) tanulmányozásához, másrészt az empirikus és kísérleti eredmények tovább bővítik az egyes területeken meglévő (sokszor hiányos) tudásunkat. A magánhangzó-illeszkedés vizsgálata különös fontosságú a nyelvtudomány (elsősorban a fonológia és a kapcsolódó társtudományok) számára. Ezen a kutatási területen együtt vizsgálható a nyelv számos aspektusa: az elméleti nyelvészeti, formális, fonetikai, fonológiai, dialektológiai–szociolingvisztikai és pszicholingvisztikai. A magánhangzó-harmónia témakörében számos elméleti nyelvészeti tanulmány született, de több területen a tudásunk erősen hiányos: nem rendelkezünk olyan elméleti modellel, amely segítségével a megfigyelt harmóniamintázatok precízen és expliciten magyarázhatóak lennének. Ez különösképpen áll a variációs jelenségekre: ezek elemzésének sem a módszertana nincs megfelelően kidolgozva (milyen statisztikai módszerekkel jellemezzük a variációt, pl. a típusgyakoriság vagy használati gyakoriság szerepe a döntő stb.), sem a rendelkezésre álló sztochasztikus nyelvi modellek nem elégségesek. Empirikus oldalról egyrészt hiányzik az uráli nyelvekben található harmóniajelenségek egységes elvek és elmélet mentén vett átfogó leírása. Másrészt a magánhangzó-harmónia témájában a magyarban kevés kísérleti alapú kutatás volt és ezek egy része is limitált adatokat vizsgált. A kutatás egyedisége, hogy a magyar nyelvre ilyen az ingadozás pszicholingvisztikáját és fonetikai jellemzőit érintő kutatások csak szórványosak (más nyelvekről sem tudunk).

A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára
Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média, illetve az érdeklődők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI Hivatal számára.

A kutatás témája a magánhangzó-harmónia jelensége, miszerint egy szón belül két vagy több magánhangzó valamely tulajdonsága azonos. Ilyen a magyarban az ún “hangrendi” illeszkedés, mely szerint a “mély” magánhangzó után “mély” áll, “magas” után pedig “magas”. (pl. odú – nedű vagy kör-ben – kor-ban). Ezzel kapcsolatban két fő kérdés merül fel: (i) az illeszkedés mely esetekben nem következik be és miért, és (ii) más nyelvek ettől mennyire eltérő hangrendi mintázatokat mutathatnak. Az általános illeszkedési szabálytól való rendszeres eltérések az ún. semleges magánhangzókkal kapcsolatosak, a magyarban ilyen az i, í, é és az e. Gyakori, hogy az egyébként “magas” semleges magánhangzók “mély” magánhangzókkal állnak együtt (pl. tányér, cérna, ház-é, cél-unk). Ez a “diszharmónia” a magyarban és más nyelvekben azonban nem véletlen és belső szabályosságokat mutat. A kutatás számba veszi az egyes rokon finnugor (és más, pl. török) nyelvekben létező típusokat, és összeveti azokat a nyelvtudományban javasolt megoldásokkal. Ennek végeredménye egy a nyelveket és azok típusait adatbázis formában bemutató weboldal. A kutatás az aluldeterminált esetekkel kiemelten foglalkozik, ahol a magánhangzók nem adnak elégséges információ a szó hangrendjének eldöntéséhez. Ilyen az ingadozás, amikor a beszélők hajlamosak mindkét hangrendű változatot elfogadni (pl. fotel-ban és fotel-ben, alibi-nek és alibi-nak). Az, hogy melyik a preferált alak és mekkora mértékű az ingadozás, számos dologtól függ és komplex mintázatot mutat. A kutatás ezeknek a mintázatoknak a magánhangzók kiejtésével, a nyelvváltozatokkal, illetve a használati tulajdonságokkal (gyakoriság, jelentés) veti össze.
Summary
Summary of the research and its aims for experts
Describe the major aims of the research for experts.

The aims of the research are two-fold. On the one hand, we are planning to do empirical research on vowel harmony in varieties of Hungarian, as well as other languages exhibiting harmony, especially of the Uralic family. The other goal is theoretical: testing the theories provided by theoretical linguistics (especially phonology) and developing a model that is capable of incorporating typological, sociophonetic, and psycholinguistic considerations. The starting point of the theoretical model is to describe vowel harmony by surface patterns directly. With such a model the various disharmony phenomena which characterize neutral vowels (eg transparency in the stem or suffixes, invariance of suffixes, antiharmony in the stem) may be handled in a uniform manner. These phenomena do not characterize all the harmonic systems equally, but they are universally constrained, hence a typology can be constructed for these languages. We plan to examine linguistic variability, the quantitative relations of which are also universally constrained and typically exhibit divergent patterns in different languages or the dialectal and sociolectal variants of the same language. We apply corpus studies, phonetic experiments, and psycholinguistic tests to measure the phonetic and phonological variation of vowel harmony. In the development of the theoretical model we will consider both the formal linguistic tools of gradual phenomena (eg scales, analogy) and the stochastic, exemplar-based sociophonetic and phsycholinguistic approaches.

What is the major research question?
Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments.

The basic question of the research is which linguistic model is capable of an adequate description and explanation of the complex phenomena of vowel harmony, primarily front-back harmony. The following questions arise: What general linguistic/cognitive/perceptual principles do vowel harmony patterns manifest? Within these principles what explains the diversity, types, and subtypes of these patterns? Which vowels exhibit neutral characteristics in which prosodic and morphological positions, and why? What explains variation, and what are the differences and similarities between its two types, lexical variation and hesitation? What psycholinguistic and sociophonetic factors are responsible for the differences between varieties, and to what degree? The starting hypothesis is that vowel harmony patterns can be described and explained by direct reference to surface patterns. We assume that the harmonic and disharmonic characteristics of the patterns observed in different languages and language varieties are related, their occurrence and distribution is not independent of each other. The research will make possible an experimental analysis of these characteristics which is descriptively more detailed than previous analyses, as well as a comparison with other harmony systems, the description and modelling of factors that determine the types of vowel harmony.

What is the significance of the research?
Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field.

The research is, on the one hand, a further contribution to the study of the linguistic system and its mechanism (more generally, of cognitive mechanisms), on the other, the empirical and experimental results extend our (often scanty) knowledge of these fields. The study of vowel harmony is especially important for linguistics (especially phonology and the related disciplines). In this research area several aspects of language may be studied in combination: theoretical, formal, phonetic, phonological, dialectological, sociolinguistic, and psycholinguistic. There are plenty of theoretical studies on vowel harmony, but our knowledge is still insufficient in many respects: we have no theoretical model that would precisely and explicitly explain the observed harmony patterns. This is especially true of variable patterns: neither is the methodology of their analysis sufficiently developed (what statistical methods should be used to characterize variation, eg is type or token frequency decisive, etc), neither are the available stochastic linguistic models adequate. On the empirical side, there is no comprehensive description of the harmony phenomena of Uralic languages based on uniform principles. In addition, there is very little experimental research on Hungarian vowel harmony, and part of this existing research has examined a limited set of data. Our research is unique because there is only sporadic research on the psycholinguistic and phonetic characteristics of vacillation in harmony in Hungarian (and there is even less information about variation in harmony in other languages).

Summary and aims of the research for the public
Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NRDI Office in order to inform decision-makers, media, and others.

The topic of the research is the phenomenon of vowel harmony: within a word some property of two or more vowels is identical. A case in point is Hungarian front-back harmony, in which back vowels are followed by back vowels and front vowels by front ones (eg odú ‘den’ – nedű ‘nectar’ or kör-ben ‘circle-in’ – kor-ban ‘age-in’). There are two main questions: (i) in which cases does a vowel not (always) harmonize, and why and (ii) how different can the harmonic patterns of different languages be. Regular deviations from the general harmony rules involve the so-called neutral vowels, in Hungarian these are i, í, é, and e. The otherwise front neutral vowels often cooccur with back vowels (eg tányér ‘plate’, cérna ‘thread’, ház-é ‘house-poss.’, cél-unk ‘goal-our’). “Disharmony” of this kind in Hungarian and other languages is not accidental and it shows internal regularity. The research will survey the disharmony types of some related Finno-Ugric (and other, eg Turkic) languages, and critically examines the analyses proposed in the literature. Our final result here is a website displaying language types in the form of a database. The research puts emphasis on underdetermined cases, where vowels do not supply enough information to decide the harmonic class of a word. An example is vacillation, when speakers accept both harmonic variants (eg fotel-ban and fotel-ben ‘armchair-in’, alibi-nek and alibi-nak ‘alibi-for’). The choice of the preferred form and the degree of vacillation depends on a number of factors and shows complex patterns. The research compares these patterns with the pronunciation of vowels, language varieties, and their usage properties (frequency, meaning).





 

Final report

 
Results in Hungarian
A kutatás a magánhangzó-harmónia eddig nem vizsgált aspektusait érintette. Az ismert szabályosságok mellett találtunk olyan újabb általános szabályosságokat, melyeknek aktív szerepük van a szavak hangrendjében. Ezek egy része kategorikus szabályként áll fenn (pl. a harmonikus uniformitás, mely szerint a szavak hangrendje az abszolút tövek hangrendjével egyezik, illetve a szekvencialitás, mely szerint egymást követő harmonikusan illeszkedő toldalékok csak azonos hangrendűek lehetnek), mások statisztikai tendenciaként érvényesülnek (pl. ilyen a tővégi mássalhangzók hangrendi hatása az ingadozó alakokra vagy az egymást követő semleges magánhangzók átlátszóságának mértéke). Az elméleti modell, amit létrehoztunk, képes kezelni a különböző (hangtani, alaktani, egyedi) szabályosságok kölcsönhatásait, így azokat a helyzeteket is, amelyekben egyik szabályosság a másik rovására érvényesül. A tendenciák igazolásához kísérleteket terveztünk, melyekben ritka/nemlétező, illetve nyelvjárási alakok hangrendjét vizsgáltuk statisztikai módszerekkel. A kutatás magyar nyelven kívül egyéb uráli nyelvek magánhangzó-harmónia mintázatait is számba vette. Ezen vizsgálatok eredményeképpen pontosabb képünk lett a rokon nyelvekben található harmóniatípusokról, és a vizsgált nyelveknek a lehetséges harmóniarendszereken belüli státuszáról. Több mint 20 tanulmány és 30 tudományos előadás mellett ez utóbbi témakörben az eredményeket az Uráli Magánhangzó-harmóniai Adatbázis-ban tettük elérhetővé.
Results in English
The research focussed on unexplored aspects of vowel harmony. In addition to the known regularities, we have found other general patterns that play an active role in the harmonic class of words. Some of these exist as categorical rules (eg harmonic uniformity, i.e. the harmonic class of words coincides with one of their roots, and sequentiality, i.e., consecutive harmonizing suffixes have to be chosen from the same harmonic class), others prevail as statistical tendencies (e.g. the phonological effect of end consonants on variable forms or the degree of transparency of successive neutral vowels). The theoretical model we have developed is able to handle the interactions of different (phonological, morphological, lexical) regularities. To verify these tendencies, we designed experiments in which the harmonic class of rare / non-existent and dialectal forms was examined by statistical methods. In addition to Hungarian, the research also explored the vowel harmony patterns of other Uralic languages. As a result of these studies, we now have a more accurate picture of the types of harmony found in related languages ​​and also of the status of the languages studied ​​(including Hungarian) within the set of possible harmony systems. The results have been published in cca. 20 papers and presented in more than 30 conference talks and posters. The results of the Uralic strand of the research have been made available in the Uralic Vowel Harmony Database.
Full text https://www.otka-palyazat.hu/download.php?type=zarobeszamolo&projektid=119863
Decision
Yes





 

List of publications

 
Rebrus, Péter; Szigetvári, Péter; Törkenczy, Miklós: Variation, the Height Effect, and disharmony in Hungarian front/back harmony, Supplemental Proceedings of the 2019 Annual Meeting on Phonology. Washington, DC: Linguistic Society of America., 2019
Szigetvári, Péter: Emancipating lenes: A reanalysis of English obstruent clusters, Acta Linguistica Academica 67: 39–52., 2020
Szigetvári, Péter: Van-e az angolban mellékhangsúly?, Nyelvtudományi Közlemények 115: 293–315, 2019
Francsicsné Szántay, Zsófia; Patay, Fanni; Losonczi, Anna; Dúll, Andrea: Komplex téri szituációk kategorizációja, Magyar Szemiotikai Tanulmányok 49-50. Hálózatkutatás. Hálózatok a nyelvben. Balázs Géza, Imrényi András & Simon Gábor (szerk.), pp. 161-182. Magyar Szemiotikai Társaság,, 2020
Törkenczy, Miklós: Hungarian Vowel Harmony, Oxford Bibliographies in Linguistics, Mark Aronoff (ed.) New York: Oxford University Press., 2021
Rebrus, Péter; Szigetvári, Péter; Törkenczy, Miklós: Morphological restrictions on vowel harmony, Blackwell Companion to Morphology, 2021
Rebrus, Péter; Törkenczy, Miklós: Harmonic Stability & Hungarian Front/back Harmony, Acta Linguistica Academica, 2021
Szigetvári, Péter: Posttonic stress in English, In Krzysztof Jaskuła (ed.), Phonological and Phonetic Explorations. Lublin: Wydawnictwo KUL. 163–189, 2020
Patay Fanni, Benkő Ágnes, Lukács Ágnes, Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: Testing variability effects in Hungarian vowel harmony, In: Hegedűs, Veronika; Vogel, Irene (szerk.) Approaches to Hungarian 16., John Benjamins (2020) pp. 98-113., 2020
Rebrus Péter: A tárgyas ragozás alaktani templátuma a magyarban, In: Kenesei, István (főszerk.); Dékány, Éva; Halm, Tamás; Surányi, Balázs (szerk.) Általános nyelvészeti tanulmányok XXXII., Akadémiai Kiadó (2020) pp. 211-224., 2020
Rebrus Péter, Szigetvári Péter, Törkenczy Miklós: Variation, the Height Effect, and Disharmony in Hungarian Front/Back Harmony, PROCEEDINGS OF THE ANNUAL MEETINGS ON PHONOLOGY 8: 4750, 2020
Rebrus Péter: A magyar névszói inflexiós rendszer a szó és paradigma modellben, NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 115: pp. 109-147., 2019
Rácz Péter, Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: Attractors of variation in Hungarian inflectional morphology, CORPUS LINGUISTICS AND LINGUISTIC THEORY Ahead of print: https://doi.org/10.1515/cllt-2018-0014, 2018
Rebrus Péter, Szigetvári Péter, Törkenczy Miklós: Asymmetric variation, In: Geoff, Lindsey; Andrew, Nevins (szerk.) Sonic Signatures, John Benjamins Publishing Company (2017) pp. 164-187., 2017
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: Co-patterns, subpatterns and conflicting generalizations in Hungarian vowel harmony, In: Kenesei, István; Lipták, Anikó; Harry, van der Hulst (szerk.) Approaches to Hungarian 15: Papers from the 2015 Leiden Conference, John Benjamins Publishing Company (2017) pp. 135-156., 2017
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: Gradient harmonicity in compounds, In: Karen, Jesney; Charlie, O'Hara; Caitlin, Smith; Rachel, Walker (szerk.) Proceeding of the 2016 Annual Meeting on Phonology, Linguistic Society of America (LSA) (2017) 4007, 2017
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: A szóösszetételek fokozatosságáról, In: Kádár, Edit; Szilágyi, N Sándor (szerk.) Összetételek és nyelvleírási modellek, Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) (2017) pp. 38-60., 2017
Rebrus Péter, Szigetvári Péter: Diminutives, CATALAN JOURNAL OF LINGUISTICS 15: pp. 101-119., 2016
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: Monotonicity and the limits of disharmony, In: Adam, Albright; Michelle, A Fullwood (szerk.) Proceedings of the 2014 Annual Meeting on Phonology, Linguistic Society of America (LSA) (2016) pp. 1-12., 2016
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: Types and degrees of vowel neutrality, LINGUISTICA 56: (1) pp. 239-252., 2016
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: A Non-cumulative Pattern in Vowel Harmony, In: Gunnar, Ólafur Hansson; Ashley, Farris-Trimble; Kevin, McMullin; Douglas, Pulleyblank (szerk.) Proceedings of the 2015 Annual Meeting on Phonology, Linguistic Society of America (LSA) (2016) pp. 1-12., 2016
Fejes László: Mari hatás a krasznoufimszki udmurt nyelvjárás magánhangzó-harmóniájában?, Nyelvelmélet és kontaktológia 4. É Kiss Katalin & Hegedűs Attila, Pintér Lilla (szerk.). Budapest–Piliscsaba: PPKE BTK, 167-187, 2019
Fejes László: A rejtőzködő harmónia, Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX, 37–70, 2018
Fejes László: Mennyire új a nganaszan palatoveláris harmónia?, Forgács Tamás, Németh Miklós, Sinkovics Balázs szerk. A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei X. Szeged: SZTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszék, 105–117., 2019
Patay, Fanni, Ágnes Benkő, Ágnes Lukács, Péter Rebrus, Miklós Törkenczy: Testing variability effects in Hungarian vowel harmony, V. Hegedűs & I. Vogel (Eds.) Approaches to Hungarian. Volume 16: Papers from the 2017 Budapest Conference, John Benjamins Publishing Company., 2020
Szigetvári Péter: Ami erős és ami csak annak látszik: Az angol zörejhangkapcsolatok új elemzése, Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI: 335–362., 2019
Szigetvári Péter: Where are syllables?, Radical: A Journal of Phonology 1: 92–125., 2019
Fejes László – Rebrus Péter: Mennyire átlátszó az i?, Hungarológiai Közlemények 2019/4., 49-60., DOI: 10.19090/hk.2019.4.49-60, 2019
Rebrus Péter, Szigetvári Péter: Diminutives, CATALAN J LING 15: 101-119, 2016
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: Types and degrees of vowel neutrality, LINGUISTICA 56: (1) 239-252, 2016
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: A Non-cumulative Pattern in Vowel Harmony, In: Gunnar Ólafur Hansson, Ashley Farris-Trimble, Kevin McMullin, Douglas Pulleyblank (szerk.) (szerk.) Proceedings of the 2015 Annual Meeting on Phonology. Washington: Linguistic Society of America (LSA), 2016. pp. ., 2016
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: Monotonicity and the limits of disharmony, In: Adam Albright, Michelle A Fullwood (szerk.) (szerk.) Proceedings of the 2014 Annual Meeting on Phonology. Washington: Linguistic Society of America (LSA), 2016. pp. ., 2016
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: A szóösszetételek fokozatosságáról, Kádár Edit – Szilágyi N. Sándor (szerk.) : Összetételek és nyelvleírási modellek. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár. 38-60., 2017
Rebrus Péter, Törkenczy Miklós: Magyar harmónia: a dolgok állása, Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI:233–333, 2019
Benkő Ágnes, Patay Fanni: Neutrális magánhangzók variabilitása a magyar magánhangzó-harmóniában, LingDok 18. Nyelvészdoktoranduszok dolgozatai, (pp. 9-24). SZTE Nyelvtudományi Doktori Iskola, Szeged., 2019





 

Events of the project

 
2021-02-05 13:42:59
Résztvevők változása
2019-04-10 09:32:21
Résztvevők változása




Back »