Vita in Hungaria: Hungarus-tudat a 17. századi multietnikus Felső-Magyarországon
Angol cím
Vita in Hungaria:Hungarus-consciousness in Multi-ethnic Upper Hungary in the Seventeenth Century
magyar kulcsszavak
közösségi identitás, Hungarus-tudat, kora újkori prédikációk
angol kulcsszavak
common identity, Hungarus-consciousness, early modern sermons
megadott besorolás
Irodalomtudomány (Bölcsészet- és Társadalomtudományok Kollégiuma)
100 %
Ortelius tudományág: Magyar irodalom
zsűri
Irodalom
Kutatóhely
Irodalomtudományi Intézet (HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont)
projekt kezdete
2017-09-01
projekt vége
2020-08-31
aktuális összeg (MFt)
15.219
FTE (kutatóév egyenérték)
2.10
állapot
lezárult projekt
magyar összefoglaló
A kutatás összefoglalója, célkitűzései szakemberek számára Itt írja le a kutatás fő célkitűzéseit a témában jártas szakember számára. A 17. században Felső-Magyarországon és Alsó-Magyarország a Dunától északra elterülő vidékén különböző népek (magyarok, németek, szlávok) éltek egymás mellett. Ezt a multietnikus társadalmat a fehérhegyi csatát (1620) követően Cseh- és Morvaországot kényszerűségből elhagyó, nagyrészt a magyarországi lutheránus egyházba betagolódó menekültek tették még színesebbé. 1637-ben a cseh menekültek nyomdát alapítottak Trencsénben, hogy a szláv népesség körében létrejött biblikus cseh, német és latin nyelvű írásokat megjelentessék. Prédikációkat nyomtattak ki a legnagyobb számban. A biblikus cseh nyelvű templomi és a gyülekezet rangos tagjait megillető halotti prédikációk a szláv lakosság közösségi tudásának, aktuális ügyekre tett reflexiójának, gyülekezeti identitásának kifejeződései. Mindkét prédikációs forráscsoport teljes körű áttekintésével kívánom megragadni közösségi identitásuk kifejeződését, a történelmi helyzetre és abban játszott szerepükre vonatkozó reflexióikat és kulturális hagyományrendszerük identitásképző elemeit. Az autochton identitáselemek és az újonnan érkező, a régióban letelepedő menekültek kulturális importjelenségei kitűnő forráshelyzetet biztosítanak a Hungarus identitás jellemzésére. Štefan Pilárik három autobiográfiai művének vizsgálata a kollektív referenciakeret személyes adaptációinak és a Hungarus-tudat individuális válfajainak vizsgálatával egészíti ki a kutatást. Az elkészítendő szövegkiadások és tanulmányok alapján újra lehet értékelni a Hungarus-tudatról eddig megjelent tanulmányokat, és szembesíteni azokat a kora újkori identitásformákról a nemzetközi szakirodalomban megfogalmazott megállapításokkal.
Mi a kutatás alapkérdése? Ebben a részben írja le röviden, hogy mi a kutatás segítségével megválaszolni kívánt probléma, mi a kutatás kiinduló hipotézise, milyen kérdéseket válaszolnak meg a kísérletek. Az 1711 előtt a Magyar Királyság területén nyomtatásban, biblikus cseh nyelven megjelent templomi és halotti prédikációk teljes körű vizsgálata a helyi szláv lakosság identitásának, Hungarus-tudatának, értékrendjének és kulturális tradícióinak feltárására irányul. A forráshelyzet ugyanakkor lehetővé teszi, hogy ne csak a városi közösségek kollektív identitásának a leírására kerüljön sor. A szláv ajkú értelmiség olyan szövegeket is megalkotott, amelyek vizsgálatával az önreflexív énidentitás-konstrukciók és a Hungarus-tudat individuális válfajai tanulmányozhatók. Erre szolgál Štefan Pilárik három autobiográfiai művének – Sors Pilarikiana (1666), Currus Jehovae mirabilis (1678), Turcico-Tartarica crudelitas (1684) – vizsgálata. A Hungarus-tudatról szóló hazai koncepciók kialakításakor még nem volt reflexió tárgya Hans Baron a kora újkori városi közösségekre vonatkozó civic Humanism tézise. Alapkérdésnek tekintem annak vizsgálatát, hogy a multietnikus magyarországi városi közösségek konfesszionális identitása vajon visszaigazolja vagy gyengíti-e annak alkalmazhatóságát. Az utóbbi látszik valószínűbbnek, aminek messzemenő következményei vannak a Baron-tézis közép-európai érvényességének egészére nézve is. A kutatómunka két kritikai szövegkiadás elkészítésével is kiegészül, ami a kollektív identitás markáns szövegeit és (Pilárik személyében) egy alig vizsgált Hungarus szerző életművének meghatározó hányadát bocsátja a további kutatás rendelkezésére.
Mi a kutatás jelentősége? Röviden írja le, milyen új perspektívát nyitnak az alapkutatásban az elért eredmények, milyen társadalmi hasznosíthatóságnak teremtik meg a tudományos alapját. Mutassa be, hogy a megpályázott kutatási területen lévő hazai és a nemzetközi versenytársaihoz képest melyek az egyediségei és erősségei a pályázatának! A kutatási feladat két részből tevődik össze. A textológiai munkafázis során az 1711 előtt megjelentetett biblikus cseh nyelvű halotti prédikációk korábban már megkezdett szövegkiadási munkáit kívánom folytatni. A szövegkorpusz feltárását, számszerű arányainak a felvázolását és a halotti beszédek áttekintését 2016-ban megvédett disszertációmban elvégeztem. E szövegek tanulmányozását vagy kiadását sem a magyar, sem a szlovák, sem a cseh irodalomtörténet nem kísérelte meg ez ideig. A kiválasztott hat biblikus cseh nyelvű prédikáció szövegkiadása lesz az első kétnyelvű szövegkiadás, amely vizsgálhatóvá teszi a szláv közösség identitását, Hungarus-tudatát és értékrendjét. A halotti prédikációk szövegkiadási munkájával párhuzamosan kívánom felvázolni a biblikus cseh nyelvű templomi prédikációk számszerű arányait és vizsgálat alá vonni szövegeiket. A prédikációk szövegkorpuszára támaszkodva valószínűleg újraértelmezhetőek lesznek a Hungarus-tudatról megjelent korábbi tanulmányok, a szláv népesség közösségi tudásáról és identitástudatáról érvényes új megállapításokat tehetünk. A második munkafázisban Štefan Pilárik három autobiográfiai művét vizsgálva próbálom megragadni a kollektív referenciakeret személyes adaptációit, ezen a ponton a kora újkori individuum artikulációs formáiról szóló nemzetközi diszkusszióhoz szólva hozzá. E szövegek közreadásával pedig e téren is eddig ismeretlen, nem kutatott szövegkorpusz kerül a magyar irodalomtörténet látókörébe.
A kutatás összefoglalója, célkitűzései laikusok számára Ebben a fejezetben írja le a kutatás fő célkitűzéseit alapműveltséggel rendelkező laikusok számára. Ez az összefoglaló a döntéshozók, a média, illetve az érdeklődők tájékoztatása szempontjából különösen fontos az NKFI Hivatal számára. A 17. században Felső-Magyarországon különböző népek (magyarok, németek, szlávok) éltek egymás mellett. Ezt a soknyelvű, sokféle nemzeti hagyományrendszerhez kötődő, többfelekezetű társadalmat a fehérhegyi csatát (1620) követően Cseh- és Morvaországot elhagyó, nagyrészt a magyarországi lutheránus egyházba betagolódó menekültek tették még színesebbé. 1637-ben a cseh menekültek nyomdát alapítottak Trencsénben, ahol a szláv népesség körében létrejött biblikus cseh, német és latin nyelvű írásokat jelentették meg. Prédikációkat nyomtattak ki a legnagyobb számban. Az itt élő szláv lakosság és a cseh menekültek leszármazottai önmaguk meghatározására a Hungarus kifejezést használták, amellyel a Magyar Királysághoz való tartozásukat fejezték ki. A kutatás a kora újkori szláv nyelvű halotti és templomi prédikációk vizsgálatát végzi el. A prédikációk vizsgálata lehetővé teszi, hogy megismerjük a felső-magyarországi szláv népesség Hungarus-tudatát és aktuális történelmi, politikai ügyekre tett reflexióját. Közösségi tudásuk és hagyományrendszerük vizsgálatát egy Hungarus születésű, szláv ajkú lutheránus lelkész, Štefan Pilárik három önéletrajzi művének vizsgálata egészíti ki. A szerző identitás- és Hungarus-tudatát a török–tatár hadjárat idején elszenvedett fogsága, majd az erőszakos ellenreformáció idején elszenvedett vallási üldözése és kényszerű menekülése teszi egyénivé. A kutatás során összegyűjtött új ismeretek birtokában valószínűleg újra lehetne értékelni a Hungarus-tudatról eddig megjelent tanulmányokat, és a szláv népesség Hungarus-tudatáról érvényes új megállapításokat lehetne tenni.
angol összefoglaló
Summary of the research and its aims for experts Describe the major aims of the research for experts. In the seventeenth century, in Upper Hungary and in the parts of Lower Hungary that lay north of the Danube a number of peoples lived side by side. This multi-ethnic society was made even more colourful by refugees, who following the Battle of White Mountain left the violently Catholicized Bohemia–Moravia by necessity and found their ways mostly to the Hungarian Lutheran Church. In 1637 the Czech exiles founded a printing press at Trenčín to publish Biblical Czech, German and Latin language writings. Sermons were printed in the highest numbers. The Biblical Czech language church sermons and the funeral sermons in tribute of respected members of the community are both expressions of common knowledge, reflections on the actual matters and on the confessional identity of the Slavic population. I aim to understand the expression of their common identity, their reflections on the historical situation and the role they play in that as well as the identity forming elements of their cultural traditions by the study of the full corpus of both groups of sermons. The autochthonous identity elements and the cultural import features of the newly settled refugees produce an excellent situation to analyse the Hungarus identity. The study of Štefan Pilárik’s autobiographical works supplement the research by analysing the personal adaptation of the collective reference framework and the individual form of the Hungarus-consciousness (notion of being a citizen of the Hungarian Kingdom). Based on the source editions and the studies to be written previous works on the Hungarus-consciousness can be contrasted with the statements of international scholarship on early modern identity forms.
What is the major research question? Describe here briefly the problem to be solved by the research, the starting hypothesis, and the questions addressed by the experiments. The study of the entire corpus of Biblical Czech language church and funeral sermons printed in the Kingdom of Hungary before 1711 is intended to understand the identity, the Hungarus-consciousness (notion of being a citizen of the Hungarian Kingdom), the values and cultural traditions of the local Slavic population. The sources however provide basis not merely for a description of the collective identity of urban communities. The Slavic population also created texts the study of which allows an understanding of the self-reflexive self-identity constructions and the Hungarus-consciousness. The study of three works – Sors Pilarikiana (1666), Currus Jehovae mirabilis (1678), Turcico-Tartarica crudelitas (1684) – of Štefan Pilárik serves this purpose. In the period of the formation of the Hungarian concepts of the Hungarus-consciousness the civic Humanism-thesis of Hans Baron on early modern urban communities was not subject of reflection. I consider the study of how much the confessional identity of multi-ethnic urban communities in Hungary confirms or weakens this thesis a key question. The latter possibility seems more likely which would have far-reaching consequences regarding the applicability of the Baron-thesis in Central Europe. The research will be complemented by two critical source editions which provide further research with typical texts of collective identity and (by the works of Pilárik) most important part of the works of a barely studied Hungarus-author’s oeuvre.
What is the significance of the research? Describe the new perspectives opened by the results achieved, including the scientific basics of potential societal applications. Please describe the unique strengths of your proposal in comparison to your domestic and international competitors in the given field. The research consists of two parts. In the textological part of the work I intend to continue my previous research in editing the Biblical Czech language funeral sermons published before 1711. I already collected, sketched out the proportions of the corpus and gave an overview of the funeral sermons in my dissertation defended in 2016. Neither the analysis nor the edition of these texts has been carried out by the Hungarian, Slovakian or Czech literary history research. The chosen six Biblical Czech language sermons will be the first bilingual source editions that allow the study of the identity, the Hungarus-consciousness (notion of being a citizen of the Hungarian Kingdom) and the value-system of the Slavic community. In parallel with the edition of the funeral sermons I intend to give an overview of the proportions of the Biblical Czech language church sermons and to study their texts. It is likely that in light of the corpus of the sermons the previous studies on Hungarus-consciousness can be re-evaluated and valid new statements can be made on the knowledge and the identity of the Slavic community. In the second stage of the work by studying the three autobiographic works of Štefan Pilárik I aim to understand the personal adaptations of the collective identity and at this point contributing to the international discussion on the forms of articulations of early-modern individuality. By publishing these sources previously unknown corpus of texts will be brought in the horizon of literary history investigations.
Summary and aims of the research for the public Describe here the major aims of the research for an audience with average background information. This summary is especially important for NRDI Office in order to inform decision-makers, media, and others. In the 17th century in Upper Hungary a number of peoples lived side by side. This multi-lingual, multi-ethnic society relating to many national traditions and denominations was made even more colourful by refugees who left Bohemia following the Battle of White Mountain (1620) and found their ways mostly to the Hungarian Lutheran Church. In 1637 Czech exiles founded a printing press at Trenčín where Biblical Czech, German and Latin language writings of the Slavic population were published. Sermons were printed in the highest numbers. In self-identification both the local Slavic population and the descendants of the Czech exiles used the term Hungarus by which they expressed their belonging to the Kingdom of Hungary. The research is intended to study the early modern funeral and church sermons written in Slavic language. The study of the sermons allows an understanding of the Hungarus-consciousness (notion of being a citizen of the Hungarian Kingdom) of the Upper Hungarian Slavs as well as their reflections on the actual historical and political events. The study of their common knowledge and traditions will be complemented by an analysis of autobiographic works of a Slavic-speaking, Hungarus-born Lutheran pastor, Štefan Pilárik. The author’s identity and Hungarus-consciousness is unique because of his captivity during the Ottoman–Tartar military campaign, and later his religious persecution during the violent Counter-Reformation and his necessary fleeing. In light of the new results gathered as part of the research the previous studies on Hungarus-consciousness can be re-evaluated and valid new statements can be made on the Hungarus-consciousness of the Slavic community.
Zárójelentés
kutatási eredmények (magyarul)
Az észak-magyarországi szláv lakosság számára a 17. században nyomtatásban megjelentetett, biblikus cseh nyelvű munkák lehetővé teszik a Tarnai Andortól nemzetiideológia-történeti leírást kapott Hungarus-tudat differenciálódásának bemutatását. Ezt az írásbeliséget a helyi szlovák és a levert cseh rendi küzdelmek után ide menekülő cseh és morva egyházi értelmiség közösen hozta létre. Műveik közül e kutatás teljes körűen áttekintette a prédikációirodalmat: a halotti prédikációkról monográfia jelent meg; a többi, alkalmi prédikációról egyenkénti tanulmányok és egy kétíves összegzés készült. E szellemi körben nem a fertilitas Pannoniae hagyományát betetőző, patrióta szemléletű toposzrendszer, hanem a németországi birodalmi tudat és az önálló cseh identitás történeti elemeinek befogadása és adaptálása figyelhető meg, amelyek alternatív nemzetszemléleti modellekként működtek. A lutheránus értelmiség által írott narratív szövegekben megragadhatók a kollektív referenciakeret személyes adaptációi, értelmezései, önreflexív énidentitás-konstrukciói, a Hungarus-tudat individuális válfajai. Štefan Pilárikot török–tatár fogságba hurcolása, majd az erőszakos ellenreformáció általi üldöztetése a cseh–morva exulánsokéval összevethető menekülti léthelyzetbe sodorta. Biblikus cseh nyelvű Sors Pilarikiana (1666), német nyelvű Currus Jehovae mirabilis (1678) és Turcico-Tartarica crudelitas (1684) című munkáinak és hat kiválasztott cseh prédikációnak a szövegkiadása ugyancsak elkészült.
kutatási eredmények (angolul)
The 17th-century texts in Biblical Czech printed for the Slavic population of Northern Hungary offer a possibility to differentiate the notion of Hungarus-consciousness, developed by Andor Tarnai, from a historical perspective of national ideology. This literacy was a joint product of the local Slovak and the settling Czech and Moravian church intellectuals who fled there after the suppression of the uprising of the Czech estates. The project provided a full overview of their sermon literature: a monograph has been published on the funeral orations, while on the occasional ones several studies have been completed. In this intellectual circle it was not the climax of the patriotic fertilitas Pannoniae tradition that can be followed up but rather the German imperial consciousness and the adoption of the historical elements of the specific Czech identity which functioned as alternative models of identity. Narrative texts written by Lutheran intellectuals allow to grasp personal adaptations of the collective frame of reference, constructions of the self-reflective identity, individual forms of the Hungarus-consciousness. The taking of Štefan Pilárik into Ottoman-Tartar captivity and his persecution by the violent Counter-Reformation drifted him to a situation similar to the Czech-Moravian exiles. The edition of his Sors Pilarikiana (1666), Currus Jehovae mirabilis (1678) and Turcico-Tartarica crudelitas (1684), as well as that of six selected sermons have also been completed.
Papp Ingrid: Lutheránus prédikátorok és a sérthetetlen szent könyv, A reformáció emlékezete: Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. században, főszerk. Száraz Orsolya, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 90-99, 2018
Papp Ingrid: A Praxis pietatis cseh nyelvű fordítása, Imitáció és parafrázis: Szövegváltozatok a magyar régiségben, szerk. Bartók István, Jankovits László, Pap Balázs, Pécs, PTE BTK, 69-86, 2020
