Mozgásmintázat vizsgálata egyenesszárnyú rovarokon a tolnai Mezőföldön
Angol cím
Study of activity patterns on Orthoptera insects in the habitat grassland in Mezőföld
zsűri
Ökológia és evolúció
Kutatóhely
Tolna Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság
projekt kezdete
2005-01-01
projekt vége
2007-12-31
aktuális összeg (MFt)
1.830
FTE (kutatóév egyenérték)
2.70
állapot
lezárult projekt
Zárójelentés
kutatási eredmények (magyarul)
A Dél-Mezőföld változatos élőhelyfoltjaiban tájökológiai vizsgálatokkal kiegészítve Orthoptera együttesek összehasonlító elemzését végeztük el. Az Orthoptera együttesek összetételében nagy szerepe volt az élőhelyek eltérő degradáltságának, a tájökológiai paraméterek közül a foltok körüli mátrix Orthoptera rovarok számára lehetséges átjárhatóságának. 6 faj 692 egyedének mozgásmintázatát jelölés-visszafogás módszerével vizsgáltuk. 66,4%-os visszafogási arány mellett legnagyobb diszperziós képességet a rövid szárnyú Euthystira brachyptera és a nagyobb testű Chrysochraon dispar sáskafaj mutatott, átlagosan 3,5 métert tett meg, legkisebb távolságra a Stenobothrus crassipes jutott (1,88 m). Az aktivitásvizsgálat során a vizsgált viselkedési elemek a nap folyamán fajonként különböző aktivitást mutattak A legaktívabbnak- az Euchorthippus declivus kivételével -minegyik faj a déli órákban bizonyult. Ekkor tették meg a legnagyobb távolságot, a Chrysochraon dispar 476 cm-t, a legkevésbé mozgékony Stenobothrus crassipes 94 cm-t, a Poecilimon intermedius 62,5 cm-t. Mászási aktivitásuk és ciripelésük is délben volt a legintenzívebb, táplálkozásuk a késő délutáni, esti órákra tolódott.
Az egyedeket meneküléses mozgásra kényszerítve mértük az így megtett távolságot. 10 ugrással legmesszebbre az Euchorthippus declivus (223 cm) és az Euchorthippus pulvinatus (176 cm), míg legkisebb távolságra a Poecilimon intermedius egyedei (22 cm)jutottak.
kutatási eredmények (angolul)
We have carried out the comparative analysis of Orthoptera groups supplemented with landscape-ecology examinations in the varied habitat-patches of the Southern- Mezőföld. The varied degree of degradation played a significant role in the composition of Orthoptera groups and from the landscape-ecology parameters the potential permeability of the matrix around the patches by the Orthoptera insects was also significant. We have examined the movement-pattern of 6 species with “mark-recapture” method. The largest dispersion capacity was shown by the Euthystira brachiptera and the Chrysochraon dispar locust species, on average they did 3.5 metres, the shortest distance was covered by the Stenobothrus crassipes (1.88 m). When examining activity, all the species proved to be the most active around noon - except for the Euchorthippus declivus. That was when they covered the longest distances, the Chrysochraon dispar did 476 cm, the less active Stenobothrus crassipes did 94 cm, while for the Poecilimon intermedius the distance was 62.5 cm. Their crawling and chirping was also the most intensive around noon, their feeding time shifted to late afternoon and early evening.
We made the individuels do escaping movements to measure the distances covered this way. Comparing the species, with 10 leaps the Euchorthippus declivus (223 cm) and the Euchorthippus pulvinatus (176 cm) got the furthest, while the shortest distance was covered by the Poecilimon intermedius entity (22 cm).
Pápai János, Krausz Krisztina: Orthoptera közösségek a tolnai Mezőföld védett élőhelyein, III. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia, Eger Absztrakt kötet, 2005
Pápai János, Krausz Krisztina: Landscape ecological research of Orthoptera assemblages in habitat patches in the National Park of Southern-Mezőföld in Hungary, 14th Benelux Congress of Zoology, 2007
